"Bejártam, mondhatnám az egész világot, a Sarkvidékektől az Egyenlítő környékének félelmetes őserdein keresztül Kína, Japán, majd Amerika tájképi nagyszerűségei közé. Lenyűgöző nagyságú a norvég fjord, hangos kacagáshoz hasonlítanám a Garda-tó tájképi pompáit, jártam az Alpok gleccserein, meg a Spitzbergák tundráin, láttam a sivatagot, meg az indiai barlangtemplomokat, ott voltam a mongol pusztákon meg a mandzsu őserdőkben, de akárhol másztam fel valami hegytetőre, sehol sem voltam megelégedve a kilátással, mert nem volt benne a Balaton." (Cholnoky Jenő)

2012. október 14., vasárnap

Nádas Péter 70 éves


"Amikor tizenhat éves koromban írni kezdtem (akartam, óhajtottam, szerettem volna), s ennek immár tizenhét éve, (akkor) úgy tűnt (azt hittem, azt képzeltem), hogy mindent meg kell (meg lehet) írnom. Nem csak a saját szobámat, a kutyámat (megdöglött), a macskámat (nem volt), a lányt, akibe éppen szerelmes voltam (-nek hittem magamat), és a lány anyját (idegbeteg), apját (mostoha), testvérét (alkoholista), hanem meg kell (lehet) írnom azt is, amit még nem ismerhetek (képzelet, jövő idő). És éreznem (látnom) kellett, hogy (bennem) valami nem stimmel, hiszen az, amit még nem ismerhetek, jobban izgatott annál, amit akkoriban már ismernem megengedtetett. Úgy határoztam tehát (akkoriban, határozatlanságomban), hogy (első lépésben) mindent (bármit) megismerek, hogy aztán megírhassam (ezt a valamit). (S nem vettem észre, hogy ezen a ponton fordul majd kedélyes elmebajomba életem.) Mert én (természetesen) még a megismerés előtt írni akartam. Vagy legalábbis közben. Ezért (második lépésben) úgy határoztam, hogy életemet párhuzamosítom az írással. Következésképpen úgy mentem az utcán, vagy feküdtem az ágyon, hogy közben arra gondoltam: megyek az utcán (megy az utcán), fekszem az ágyon (fekszik az ágyon). Csakhogy hiába gondoltam el a saját életem (miközben éltem), azt leírni mégsem volt hitem, mert arra gondoltam (mondták is sokan), hogy a mások élete (amit megélni nem tudok) fontosabb (talán). Csak az a kíméletlen erő, amely valamit szorít (szívet, gyomorszájat, lelket, lélegzetet-vissza stb.) maradt azoknak az éveknek bizonyosságaként. És a (mindent) megismerés vágya (makacs kényszerképzet). Ez az életforma (játéktudathasadás) persze némiképpen akadályozott abban, hogy mindent (bármit) megismerhessek. Mégis éltem. (És valamit mégiscsak megismertem.) Bár tulajdonképpen akkor sikerült először megírnom (leírnom, megfogalmaznom) valamit (valami félrevezetően kereket), amikor szorongásom (magam miatt) már olyan nagy volt, hogy mindazt elfelejtettem, amit meg akartam írni."

Cím nélkül, címzett ismeretlen
In: Talált cetli és más elegyes írások
Pécs: Jelenkor, 1992.

Nádas 70 

- életrajz, művek, szakirodalom a DIA-n
 
- fotók, interjúk, szövegek az Írólap-on

- Nádas Péter bibliográfia 1961-1994.

 - kiállítás a PIM-ben

- Nádas Péter 70 - Konferencia és felolvasás



Winkler Nóra interjúja.
MTV Kultúrház.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése