Bereményi 70

A január 25-én 70 éves Bereményi Géza Kossuth-díjas író, költő, dalszövegíró, forgatókönyvíró, filmrendezőnek most jelenik meg új kötete, amelyben a Cseh Tamásnak írott dalait olvashatjuk.

Az anyag emlékszik. Litera Nagyvizit Bereményi Gézával. 2007. december 18.

Cseh Tamás honlapja

Cseh Tamás-Bereményi Géza: Csönded vagyok

Mészöly Miklós-díj, 2016

A Mészöly Miklós Egyesület által 2004-ben alapított irodalmi díjat minden évben Mészöly Miklós születésnapján, január 19-én adják át az író szülővárosában, Szekszárdon.

2016-ban az elismerést Danyi Zoltán A dögeltakarító című regényéért kapta, amely tavaly jelent meg a Magvető Kiadónál.

"A saját testünkbe ereszkedünk le, mikor ezt a regényt olvassuk, saját magunkon találunk fogást, és így hazatalálunk. A bácskai világ jellegzetes brutalitását, mely nyelvében, az itteni tájszólásban, a szerbizmusokban is tükröződik, Tolnai meg Végel is ecsetelték, Danyi azonban most belülről tépi föl."

(Radics Viktória)

Danyi Zoltán: A dögeltakarító. Részlet a regényből.

Nincs lejjebb. Radics Viktória kritikája.

Danyi Zoltán honlapja.

Jack London - szubjektív pályakép

 „Van egy fajta önkívület, amely az élet csúcsát jelzi, s amelynél magasabbra nem emelkedhetik az élet. S mivel a létezés paradox dolog, ez az önkívület akkor tör reánk, amikor életünk leghevesebben lángol, és ugyanakkor tökéletesen elfeledteti velünk, hogy élünk.” (A vadon szava)

Ez az önkívület vezeti Jack Londont egész életében. A hányatott gyerekkor, a „mélyhűtő anya”, a szegénység korán felnőtté teszi, s a nevelőapa halála után még a családfenntartás súlya is ránehezedik a még éretlen személyiségű kamasz fiúra. Kiemelkedő testi és szellemi képességei, rendkívüli akaratereje viszi előre, kalandvágya nem ismer határokat, kipróbál mindent: rikkancs, jégkihordó, segédmunkás, matróz, alaszkai aranyásó, orvhalász, dokkmunkás, kazánfűtő, fókavadász és csavargó.

De az izmos hát labilis idegrendszert takar. A feloldódást a könyvek hozzák meg először számára, olvas mindenütt, gyerekként a helyi közkönyvtárban, matrózként a kajütben, alaszkai aranyásóként a Chilkoot-hágón hátizsákjában A fajok eredetét cipeli magával. Kapaszkodó az alkohol is, matrózként megszokja a tengeri élet mindennapi tartozékát, végigkíséri egész életét, nem szabadul a fogságából, harcát és vergődését írj meg a John Barleycorn című önéletrajzi regényében.

A szerelem nem hoz számára feloldást. Számtalan, futó kapcsolat jellemzi életét, kétszer nősül, első felesége az otthon és a gyerek utáni vágyát jelentik, második próbálkozása Charmian Kittredge, az emancipált írónő, inkább jópajtás, titkárnő, mint szerető hitves, pedig könyvében, ami Jack London élete címmel jelent meg, nagyon szerette volna az ellenkezőjét bizonyítani, idealizált képet fest az életükről, elhallgatja London depressziós rohamait, súlyos alkoholizmusát, s halálát betegség következményének állítja, pedig Irving Stone Londonról írt életrajzi könyvében - Matróz lóháton - azt állítja, hogy még a  papírt is megtalálták az ágya mellett, amin a mérgek hatóanyagának arányát kiszámolta. Az öngyilkosság tényét erősíthetik meg könyvei is, hisz a Martin Eden vagy a Tengeri farkas hőse önszántából vet véget az életének.

Az írásban otthonra talál, a 17 év alkotói munka termése, közel 50 könyv önmagáért beszél. Élményanyaga van bőven, például az 1897-es alaszkai aranyláz, aranyat nem talál, de néhány hét alatt megírja Buck, a juhászkutya történetét, a meleg, békés kaliforniai otthonából az alaszkai hómezőkre vezető útját. Így születik meg 1903-ban A vadon szava. 27 éves, ünnepelt író, folyóiratok és kiadók versengenek érte, újságok címlapjain szerepel, honoráriuma korábban ismeretlen magasságokba tör, de tiszteletdíját mindig előbb költi el, mint hogy megkapná. Megfeszített erővel dolgozik, napi 1000 szó a penzum, de nem elégszik meg az írói sikerekkel, a polgári lét biztonságával, a benne lakó, ősi ösztön hajtja, ahogy Buckot a vadonba, őt vissza a tengerre. Hajót épít, s újra nekivág az óceánnak, -„Mindig a bennem ujjongó élet pártján álltam a művészettel vagy bármely egyéb külső tényezővel szemben”- írja. Egy titokzatos betegség miatt azonban nem tudja befejezni útját, ám olyan  jelentős regényeket köszönhetünk ennek a déltengeri kalandozásnak, mint A beszélő kutya és Az éneklő kutya. Visszatér otthonába, a hajdan „szokatlanul vonzó, delejes egyéniség”, önmaga árnyéka, a folyamatos anyagi gondok, a felfokozott élettempó felőrölték erejét.

S most, 100 évvel a halála után hogyan tekintünk erre az életútra, az írói pályára? A drámai feszültség, a meseszövés, a történetmondás mestereként prózája megújította az amerikai irodalmat, hatását hosszú lenne felsorolni. De most toljunk félre mindent, készítsük a hátizsákot, nem kell több, egy aranymosáshoz való serpenyő, egy rövid nyelű lapát, meg egy fiola higany, biztos, hogy aranyat fogunk találni!

irodalmi kalendárium, 2016

január 6. 250 éve született Fazekas Mihály, költő

január 19. Mészöly Miklós-díj, 2016

január 25. 70 éves Bereményi Géza, író, rendező

január 29. 150 éve született Romain Rolland, Nobel-díjas, francia író

február 1. 75 éves Végel László, délvidéki magyar író

február 18. 85 éves Toni Morrison, Nobel-díjas amerikai író

február 19. Elhunyt Umberto Eco, olasz író, esztéta

február 22. 80 éves Bodor Ádám, író

március 3. 70 éves Vári Attila, író, költő

március 15. állami és művészeti díjak, 2016 - irodalom

március 24. 250 éve született Baumberg Gabriella, osztrák költőnő, Batsányi János felesége

március 27. 60 éve született Békés Pál, író

március 28. 80 éves Mario Vargas Llosa, Nobel-díjas perui író, újságíró

március 31. Elhunyt Kertész Imre, az első Nobel-díjas magyar író

április 1. Sziveri-díj, 2016

április 2. 80 éves Csukás István, író, költő

április 4. 70 éves Spiró György, író

április 11. Magyar Költészet Napja

április 13. 100 éve halt meg Eötvös Károly író, politikus, ügyvéd

április 15. JAKkendő-díj, 2016

április 20. Aegon-díj, 2016

április 23. 400 éve halt meg William Shakespeare

április 21-24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, 2016

április 23. Hazai Attila-díj, 2016

május 5. 80 éve született Lázár Ervin, író, meseíró

május 8.  90 éves David Attenborough, angol természettudós, dokumentumfilmes

május 11. 100 éve született Camilo José Cela, Nobel-díjas spanyol író

május 14. 100 éve született Méhes György, író

május 15. 125 éve született Mihail Bulgakov, orosz író

július 14. Elhunyt Esterházy Péter, író

július 17. 60 éves Garaczi László író, költő

szeptember 9. 150 éve halt meg Czuczor Gergely, költő, nyelvész, bencés tanár

szeptember 9. 85 éve született Latinovits Zoltán, színész

szeptember 10. 300 éve halt meg Pápai Páriz Ferenc, író, tanár

szeptember 12. Elhunyt Csoóri Sándor, költő, író

szeptember 21. 150 éve született Herbert George Wells, angol író

október 3. 100 éve született James Herriot, angol író, állatorvos

október 18. 100 éve született Simonyi Károly, fizikus, mérnök

október 21. Déry-díj, 2016

október 26. 85 éves Szakonyi Károly, író, drámaíró

november 21. 100 éve született Csorba Győző, Kossuth-díjas író, költő

november 15. 100 éve halt meg Henryk Sienkiewicz, Nobel-díjas lengyel író

november 22. 100 éve halt meg Jack London, amerikai író

december 10. Irodalmi Nobel-díj, 2016

december 15. Füst Milán-díj, 2016

december 21. 150 éve született Tömörkény István, író

Kürenberg lovag

Kürenberg lovag (Der von Kürenberg, Der Kürenberger), a legrégibb ismert lovagi költő. A 12. 14. századi német udvari lírát Minnesang-nak, művelőit Minnesänger-eknek, vagyis szerelmi dalnokoknak nevezték a középfelnémetül szerelmet jelentő minne szó alapján. A legrégibbb minnedalok a Regensburg és Bécs közötti bajor-osztrák területről származnak, innen jött a Kürenbergi is, aki a XII. sz.-ban Linz környékén élt. Műveit 1150 és 1170 között írta, neve alatt 15 népdalszerű egystrófás vers maradt fent, az általa használt négysoros ún. Kürenbergi-versszak gyakorlatilag a Nibelung-versszakkal azonos. Leghíresebb dala a Falkenlied (Sólyomdal -  Több mint egy éven által). Verseit a Lator László által szerkesztett Énekelj, aranymadár. Német lovag-költők antológiája (1960) című kötetben olvashatjuk.

TÖBB MINT EGY ÉVEN ÁLTAL

Több mint egy éven által szép sólyommadárt
neveltem én, szelíd lett, ha hívtam visszaszállt,
a szárnyait arannyal fontam be, tündökölt,
s akkor magasra lebbent, új ország várta, messze föld.

Ujra láttam én most, átsuhant az égen,
a selymes lábzsinórt még lengeti szépen,
a szárnyain aranyszín csillogás remeg.
Uram, kik csókra vágynak, engedd, hogy egyesüljenek.

(Radnóti Miklós fordítása)

Szaladják István 1999-ben Aranymadár címmel forgatta első kisjátékfilmjét. A négy részre tagolt mű (Úton, Dél, Álom, Ha majd fehér szél támad) középpontjában a költő, Der von Kürenberg áll. A lovagot harc közben halálosan megsebesítik, s egyedül, magányosan tölti földi léte utolsó napjait... 

Szaladják István: Aranymadár

(magyar kisjátékfilm, 28 perc, 1999.)

"Der von Kürenberg lovag és költő, mióta lovaggá ütötték, nem számolta az éveket. Évek hosszú képzésébe telt, magányos gyakorlatokéba, míg megtapasztalta, a harcos számára egyetlen kapu van, a halál, amin biztosan beléphet, hogy önnön legbensőbb természetét megismerje. Tudta, hogy a küzdelem csak eszköz, nem a másik emberrel áll szemben, hanem saját félelmével, pusztulásával, és nem a másikat kell legyőznie, hanem önmagát... Lelkünk, mint a sólyom, úgy ül a bölcsesség karján, hogy elrepítsen - mikor megszületünk, elereszt, s mikor meghalunk, visszavár."

(részlet a filmből)

Irodalmi Nobel-díj, 2015

„A szovjet civilizáció… Ennek a nyomait próbálom sietve megörökíteni. Ismerős arcok. Nem a szocializmusról faggatózom, hanem a szerelemről, a féltékenységről, az öregségről.  A zenéről, táncról és a frizurákról. A letűnt élet ezernyi részletéről. Csak ezzel a módszerrel lehet a katasztrófát a hétköznapi történések kereteibe gyömöszölni, és megkísérelni valamit mondani róla. Kideríteni valami újat.”  (Elhordott múltjaink, részlet)

2015-ben az irodalmi Nobel-díjat Szvetlana Alekszijevics fehérorosz írónő kapta. A Svéd Akadémia indoklása szerint „többszólamú prózái korunk szenvedéseinek és bátorságának állítanak emlékművet.”

Alekszijevics 1948-ban született az ukrán Ivano-Frankivszk városában, a minszki egyetem újságíró szakán végzett, majd éveken át dolgozott újságoknál, magazinoknál Fehéroroszországban.

Első könyve A háború nem asszonyi dolog (magyarul 1988) 1983-ban készült el, de csak 1985-ben, a gorbacsovi peresztrojka idején jelenthetett meg. A dokumentumregényben a Vörös Hadseregben a németek ellen harcoló nők monológjait olvashatjuk. A kötet először szamizdatban terjedt, majd Alekszijevicset a Nagy Honvédő Háború emlékének megsértése vádjával perbe fogták és elbocsátották állásából.

A Fiúk cinkkoporsóban művében (magyarul 1999) az 1979–1989-es afganisztáni háborút dolgozta fel. Az írónő az Afganisztánt megjárt katonákkal s az elesett fiaikat gyászoló anyákkal folytatott megrázó beszélgetéseit fűzte dokumentumregénnyé. A kötet tartalmazza az Alekszijevics ellen indított újabb per dokumentumait is, a vád az volt, hogy az író meghamisította az elesettek hozzátartozóinak vallomását, meggyalázva így emléküket.

A magyarul még megjelenésre váró Csernobili ima a nukleáris katasztrófát és annak tragikus következményeit dolgozza fel. Részleteket olvashatunk a műből a Jelenkor 2015. januári számában.

A „vörös enciklopédiának” is nevezett sorozat (A háború nem asszonyi dolog, Az utolsó tanúk, Fiúk cinkkoporsóban, Csernobili ima, Elhordott múltjaink) ötödik, befejező kötete a magyarul most megjelent Elhordott múltjaink című művében Alekszijevics a kommunizmus bukását és a Szovjetunió szétesését örökíti meg. Az írónő arra vállalkozott, hogy megörökítse, mi is lett az egykori szovjet emberrel, a „homo sovieticusszal”, kulcsmondata egy parasztasszony szájából  hangzik el: „a szocializmusnak vége, de mi itt maradtunk”. 

„Szerzőnk jó három évtizede ugyanazt az egyszerűnek tűnő módszert követi: igyekszik minél több embert megszólítani, hagyja, hogy „kibeszéljék” magukat, de – ha kell – visszakérdez, szembesíti riportalanyait tévedéseikkel, hazugságaikkal, öncsalásukkal. Aztán ezeket az elbeszélt történeteket, sokszor csodálatos novellákat, máskor hátborzongató rémtörténeteket egymás mellé rendezi, „ragasztja össze”, amit dokumentumrészletekkel, korabeli hírmorzsákkal egészít ki. Méltán nevezhetjük szerzőnk műfaját dokumentumregénynek, a dokumentumriport és a széppróza szintézisének. De bizonyos értelemben tekinthetjük akár jelenkor-történeti műnek is, oral historynak, vagyis elbeszélt történelemnek” írja Zádori Zsolt A szovjet marha vágósúlya című írásában a Könyvjelző októberi számában.

Alekszijevics 2000-ben elhagyta hazáját, élt Párizsban, Göteborgban és Berlinben, 2011-ben visszaköltözhetett Minszkbe, de munkái továbbra is indexen vannak.

1999-ben Herder-díjjal ismerték el munkásságát, 2013-ban pedig megkapta a német könyvkiadók és könyvkereskedők egyesülésének Békedíját, az egyik legjelentősebb civil kulturális díjat. Műveit eddig 35 nyelvre fordították le.

A szovjet korszak legborzalmasabb hagyatéka a szovjet nép. Interjú a Könyvesblogon.

Bertók László 80

  
 Fölemelkedik, lebeg

  Megfogni, összerakni: pillanat
  műve a szerkezet. Fölemelkedik,
  lebeg a gubanc fölött. Simítani,
  igazítani! Megkönnyebbülni,
  hogy íme! S hogy mégsem. Hogy
  nincs vége, azért sem! Csak
  ki kell, ki kellett várni. El kellett
  kapni a szárnyát. A szárnya alatti
  levegőt. Az érzést, hogy a
  markodban van. S aztán már
  nem is gondolni rá, csak
  eltűnni benne. Belefeledkezni a
  mozdulataiba. A végtelen
  szöszmötölésbe, az érzékek
  közötti résbe. Életbe. Kozmoszba.
  Semmibe. Beleveszni a
  bizonytalanba, az egyetlen
  kapaszkodóba. A hökkenetbe,
  hogy eljön, lám, eljöhet.
  A hintába, ahogy egyik szó
  hirtelen meglöki a másikat,
  s játszik megint a világ.
  Az utolsó porszem önfeledt
  lebegésével jutni el az
  átjárható falig.
      
Bertók László a Digitális Irodalmi Akadémián.