Csáth Géza-díj, 2017

A Csáth Géza-díj a Fiatal Írók Szövetsége 2016-ben alapított irodalmi díja, melynek kuratóriumát a FISZ-tábor nulladik napjának mindenkori résztvevői alkotják. A kizárólag adományokból alapított Csáth Géza-díj mellé egy hasított sertést, illetve névre szóló hentesbárdot kap a díjazott. A Csáth Géza-díjat 2016-ban, a díj alapításának évében Kabai Lóránt költő, szerkesztőnek ítélte oda a kuratórium. A díjat a budapesti Neurológiai Klinikánál, Csáth Géza agyvelejének nyughelyén adták át. 

A 2017. szeptember 11-én másodízben átadott díjat Orcsik Roland költő, szerkesztő és irodalomszervező kapta. Orcsik Roland 1975-ben született Óbecsén, költőként négy kötete jelent meg: Rozsdamaró (2002), Holdnak, arccal, (2007), Mahler letöltve, (2011), Harmadolás, (2015). Regényíróként 2016-ban debütált, Fantomkommandó című regényével. Jelenleg Szegeden él, 2011-től a Tiszatáj szerkesztője. A díjazottat Kollár Árpád laudálta.

Barna Miklós kisfilmje a díjátadóról és az azt követő felolvasásról és koncertről

a Hajnóczy-műhely

  „Titkon, úgy remélte, ő nem hal meg alkoholmérgezésben, nem őrül meg, és nem lesz öngyilkos, talán ő az, aki a sors által kiszemeltetett, akinek az a küldetése, hogy éljen és írjon, és kizárólagos tulajdona: rémképei, látomásai előtt tanú legyen, hogy bűnös, kissé kopár, száraz hangon – megtartva tárgyától a három lépés távolságot – elbeszélje, leírja őket munkáiban. 
  Cigarettára gyújtott, és csak félig itta ki borral telt poharát. Most nem remegett a keze, bár verítékezni verítékezett, s szíve aritmiásan ütött. Kezében tollal spirálfüzete fölé hajolt.”

(Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából - részlet)

Az irodalomtörténet – egyik – szépsége, hogy több-kevesebb ideig árnyékban maradt életművek egyszer csak reflektorfénybe kerülnek s egyúttal új oldalukról mutatkoznak. Ez történik mostanában Hajnóczy Péter munkásságával is, akit egykor főképp kisregénye, A halál kilovagolt Perzsiából kapcsán ünnepelt az irodalmi közvélemény, ám 1981-es halála után egészen az ezredfordulóig kevesek titkos favoritja maradt, inkább az író legendája élt tovább, mintsem az írásé.

A Hajnóczy-életmű pedig „élő, mozgékony organizmus”, „energikus, drámai szövegvilág”, ahogy kutatója, Cserjés Katalin jellemzi, elképesztő frissességgel szólítja meg a ma olvasóját és szakemberét. Néhány éve a szegedi egyetem bölcsészkarán Hajnóczy-műhely alakult, munkájuk látványosan megpezsdítette az érdeklődést. A Műhely és a Lectum Kiadó gondozásában a Hajnóczy-tanulmányok négy kötete is megjelent: 2006-ban Hoválettem, 2008-ban Da capo al fine címmel; 2009-ben már nagysikerű országos konferencia anyagait gyűjthették egybe (Tudom. De: tudom-e?); az idei, negyedik kötet újabb, hallatlanul izgalmas tanácskozásnak az eredménye (Énekelt és táncolt, mint egy szatír), ugyanis az időközben Szegedre került írói hagyaték feldolgozásának, az előkerült „kincsek” számbavételének első szemléjére is sor került. Az említett munkák mellett a Műhely vezetője, Cserjés Katalin közreadta egy Hajnóczy-prózakalauz első kötetét (A lebegő orgonagyökér, 2009).

2013-ban több évtizedes adósságát törlesztette a magyar könyvkiadás: Jelentések a süllyesztőből címmel végre az anyaggyűjtés és az utóélet dokumentumaival, a bírósági botrány irataival, a hagyatékban maradt szépirodalmi reflexiókkal együtt jelent meg önálló kötetben Hajnóczy 1975-ös szociográfiája, Az elkülönítő, amely az elmeszociális otthonokban uralkodó állapotokat tárta föl. Az író egykor maga állította össze anyagát, ám ezt a kibővített „változatot” sem életében, sem később nem adták közre. A kötetet gondozó Nagy Tamás munkája nyomán világosan kirajzolódik, hogy Az elkülönítő mennyire központi témája, alapmotívuma lett az életmű egészének. 

2015-ben újabb konferenciát rendezett Szegeden a Hajnóczy-műhely, s a hagyaték feldolgozását folytatva gazdagon illusztrált(!) kötetet adott közre 2016-ban, Hajnóczy a könyvtárban címmel.

Hoválettem: a párbeszéd helyzetébe kerülni... (Hajnóczy-tanulmányok I.)
Szeged: Lectum, 2006.

Da capo al fine:  folytatódó párbeszédben: (Hajnóczy-tanulmányok II.)
Szeged: Lectum, 2008.

Cserjés Katalin: "A lebegő orgonagyökér" : Egy Hajnóczy-prózakalauz első fejezetei
Budapest: Cserjés, 2009.

Tudom - De: Tudom-e? : a párbeszéd kiterjesztése - az újraolvasás lehetőségei (Hajnóczy-tanulmányok III.) Szeged: Lectum, 2009.

Énekelt és táncolt, mint egy szatír: nem szűnő párbeszédben
(Hajnóczy-tanulmányok IV.) Szeged: Lectum, 2012.

Hajnóczy Péter: Jelentések a süllyesztőből : Az elkülönítő és más írások /  ; (szerk, az előszót és a jegyzeteket írta Nagy Tamás). - Budapest : Magvető, 2013.

Hajnóczy  a könyvtárban: (szerk. Cserjés Katalin, Hoványi Márton, Nagy Tamás)
Hódmezővásárhely–Szegedi Kép‑Szöveg Testvérület, 2016. (Hajnóczy-tanulmányok V.)

Ünnepi Könyvhét, 2017

2017. június 8. és 12. között zajlanak a 88. Ünnepi Könyvhét és a 16. Gyermekkönyvnapok eseményei. A Könyvhéttel párhuzamosan rendezik meg a Margó Irodalmi Fesztivált, ahol nemcsak a 2017-es terméssel, hanem a Libri és az Aegon Irodalmi Díj kapcsán a tavalyi év legsikeresebb íróival is találkozhat a közönség.

A Könyvheti listát lapozgatva most sem hiányzik az évtizedek óta megszokott Körkép és Szép versek. A lírai termésből kiemelkedik a tavaly tárcanovellákkal jelentkezett Kántor Péter Valahol itt című verseskötetével, illetve Szilágyi Ákos Posztpetőfi Sándor-darabjaival, az ún. barguzini versekkel, Bábuk ura címmel. A Tilos az Á kiadó gondozásában megjelent Szívlapát hiánypótló munka, kamaszokkal szeretné megkedveltetni a kortárs magyar verseket: 85 köztünk élő költő 150 versét gyűjtötte egybe a szerkesztő, Péczely Dóra. Arató Lászlónak, a Magyartanárok Egyesülete elnökének régóta szívügye ez, ahogy Kukorelly Endrének is (Kortárs magyar irodalom a közoktatásban fb oldal!).

A nagysikerű Fortepan verseskötet után újra regényt írt Rakovszky Zsuzsa. A Célia napjaink Budapestjén játszódik, s a történetet elbeszélő hang egy férfié. Tóth Krisztina az idén rövid prózával jelentkezik. A Párducpompa ötven novellája mindennapjaink történéseinek groteszk visszatükröződése. A költőként és slammerként ismert  Kemény Zsófi Rabok tovább című regényével debütál, a költő Szijj Ferencnek pedig első nagy prózai kötetét vehetjük kézbe, Növényolimpia címmel.  Tompa Andrea Fejtől s lábtól című regénye az utóbbi évek legfontosabb prózai munkája volt. A most megjelenő Omerta az ötvenes évek Kolozsvárján játszódik, négy ember: egy széki asszony, egy kolozsvári leány, valamint egy szerzetesnő és egy rózsanemesítő férfi sorsa elevenedik meg a könyvben. 

Kortárs irodalmunk két kiemelkedő szerzője is szerepel a könyvheti termésben. A 2016-os Könyvhét megnyitása a magyar irodalom legmeghatóbb pillanatai közé tartozik: ekkor búcsúzott el az olvasóktól a tavaly elhunyt Esterházy Péter. Születésnapját, április 14-ét a MKKE a magyar próza napjává szeretné nyilvánítani. Az idén bővített kiadásban jelent meg Marianna D. Birnbaum Esterházy-kalauza, a huszonhat éve kiadott beszélgető kötet újabb dokumentumokkal bővült, ahogy Nádas Péter Párhuzamos olvasókönyvének második kiadása is. Az idén a Világló részletek című memoárjával jelentkező szerzővel a Margó fesztiválon személyesen is találkozhatnak az olvasók. S a kortárs irodalom ünnepén ne feledkezzünk meg az idén 200. születésnapját ünneplő Arany Jánosról sem, a bicentenáriumra megjelenő művek közül kiemelkedik Szörényi László Arany János évében című munkája.

S ha körbejártuk a Vörösmarty teret, végignéztük a könyvkínálatot, s netán még kedvenc írónkat is sikerült elcsípni egy dedikálás erejéig, ne feledkezzünk meg a nyári időszak egyik legfontosabb teendőjéről, a környezetünkben élő madarak itatásáról, az alábbi felvétel mutatja, néha még egy virágcserép alátét is megteszi.

 (forrás MME)

Karl Ove Knausgard: Halál: Harcom 1.

Karl Ove Knausgard hatkötetes regényfolyamának első kötetét Halál: Harcom 1. címmel 2016 tavaszán vehettük kézbe a Magvető Kiadó gondozásában, Petrikovics Edit fordításában. A 2009 és 2011 között megjelent, 6 kötetből álló, 3500 oldalas mű az 5 milliós lakosú Norvégiában 450.000 példányban kelt el, s eddig 22 nyelvre fordították le.

Knausgard 1968-ban született Norvégiában, jelenleg Svédországban él, a bergeni egyetemen tanult irodalmat és művészettörténetet, tanára volt Jon Fosse, az egyik legjelentősebb kortárs norvég író (Trilógia, Melankólia). A regény címe provokatív, Hitler Mein Kampfjára emlékeztet (norvégul Min Kamp). Míg a norvég kiadás csak a főcímet követte, a köteteket számokkal megjelölve, addig a német vagy az angol fordítások önálló címeket adtak a köteteknek. (Halál, Szerelem, Játék, Élet, Álmok).

A norvég Proustnak is titulált író regényfolyama az ún. autofikció műfajába sorolható, az első kötet középpontjában az író kamaszkora és apjának halála áll. A regény főszereplője Knausgard saját személyes szférájának a történéseit rekonstruálja, (olyannyira, hogy mindenkit a saját nevén szerepeltet, emiatt több magánjogi pert is kilátásba helyeztek ellene), ami spontán erővel hat az olvasóra, a szövegen belül alkalmazott önreflexív narrációval pedig olyan belső dinamikát sikerül teremtenie, hogy a személyes hatáson túl az emberi létezés metafizikai kérdései is megfogalmazódnak. Az olvasó a knausgardi örvénybe kerül, ahonnan nem is akar szabadulni. A regény szerkezetileg két részre osztható (a szerző mind a két esetben a jelen történéseiből indul el): míg az első részben a kamaszkor belső viharait írja le, a másodikban az apa halálát követő takarítási jelenetek hosszú sorának monotonitása a katarzis felszabadító erejével hat, s így válik a naplószerű önvallomás izzó irodalmi szöveggé. 

"Ha van valami, amit megtanultam az életről, az az, hogy el kell viselni, soha meg nem kérdőjelezve, a közben keletkező vágyat pedig az írásban felégetni. Hogy honnan ez az elképzelés, arról sejtelmem sincs, és amikor feketén-fehéren magam előtt látom, szinte perverznek hat: hogy kerülhet a kötelesség a boldogság elé? A boldogság kérdése elcsépelt, a következő kérdés viszont, amely az értelmét firtatja, nem az. Amikor egy gyönyörű képet látok, könnyek szöknek a szemembe, a gyermekeim láttán viszont nem. Ez nem azt jelenti, hogy ne szeretném őket, mert nagyon is, teljes szívemből, egyszerűen annyit tesz, hogy mindaz, amit jelentenek, nem tud kitölteni egy életet. Legalábbis az enyémet nem. Hamarosan negyvenéves leszek, és alig töltöttem be a negyvenet, máris ötven. És ha ötven leszek, akkor már hamarosan hatvan. Utána pedig hetven. Így lesz."

(részlet Karl Ove Knausgard: Halál: Harcom 1. (Budapest, Magvető, 2016.)  című regényéből)

Balajthy Ágnes: Korszerűtlen elmélkedések. In: Műút. 2016058

Sipos Balázs: „A férfiként létezés szégyene” In: Magyar Narancs. 2016/43. 

A hónap verse: Háy János: Vihart akar

Vihart akartam,

az égből könnyeket.

Menekülni, vagy

csak látni menekülteket.

Pontosan meghatározni

a helyemet, ott vagyok,

ahol épp vagyok, vagy

ott, ahol lennem kéne,

vagy ott, ahol majd

később leszek, vagy ott sem.

Pontosan meghatározni,

ahol épp a helyem, ahol

épp nem vagyok,

nem voltam vagy

nem leszek.

Háy János: Az öregtó felé. Budapest: Európa, 2017.

Akkor van veszve, ha már nem is fáj. Mészáros Gábor beszélgetése Háy Jánossal a Literán.

Han Kang: Növényevő

"Milyen dimenzióba távozhatott a húsától vedlő kígyóként megszabaduló Jonghje lelke? Inhjének eszébe jut a fejen álló testvére képe. Összekeverte volna a kórház betonpadlóját az erdő puha földjével? Jonghje teste erős fatörzzsé változott, kezéből fehér gyökerek nőttek, és a sötét földbe markoltak? Az ég felé nyújtotta lábát, míg karja a föld magjáig hatolt? Háta feszesen egyenes, hogy megtámassza a kétirányú növekedést? Ahogy a nap sugarai fürdetik Jonghje testét, ő sejtjeibe szívja a földben található vizet, hogy az ágyékából virág nőhessen? Vajon akkor ébredt mindez a lelkébe, amikor fejjel lefelé állt, és felkínálta teste minden pórusát?"

(részlet, Han Kang: Növényevő, Budapest: Jelenkor, 2017.)

"De a regény helyszíne a világ bármelyik mostani nagyvárosa lehetne, szereplői esendő viszonyaikkal, kísértéseikkel, szenvedésükkel bárhonnan jöhetnének. Alapproblémája – nőként másmilyennek lenni a többségi világban úgy, hogy ez az eltérés nem sért tabut és egyáltalán nem ütközik a többség morális vagy törvényi normáival, a többség mégis megtorolja a választást – ugyancsak egyetemes és közérthető, mint ahogyan a főhős megőrülésének fokozatai is felfoghatók a világ minden olyan pontján, ahol a Növényevőhöz hasonló könyveket kézbe vesznek."

Csuhai István: Az a kékeslila folt. In: ÉS, 2017. május 19.

A növényevő kieszi magát a társadalomból. Könyvesblog. 2017. február 26.

Helyes Katalin: Növényként lélegezni. Revizor. 2017. 04.23.

Libri irodalmi díj, 2017

Jászberényi Sándor kapta az idei Libri irodalmi díjat 2016-ban megjelent, A lélek legszebb éjszakája című kötetéért. A közönségdíjat az olvasók szavazatai alapján Kepes András esszéregénye, a Világkép érdemelte ki.

Jászberényi Sándor: "Érzéketlen társadalomban élünk" In: HVG, 2017. május 16.

A Közel-Keleten az élet még jelent valamit  In: Könyvesblog, 2017. május 4.

"Kairóban, a lucskos, negyvennyolc fokos nyárban, egy kertvárosban találtam meg először a kurvákat. A kertvárost Ma'adinak hívják. Eredetileg persze nem a kurvákat kerestem, hanem a gödör alját, az erkölcsi nullpontot. A kurvák csak jelölték, hogy megérkeztem  a célterületre. Mire hozzájuk értem, már túl voltam a Halottak városának viadalain, ahol sok pénzt vesztettem, és kiabáltam piszkos fogadókkal, túl a khatlevélen és az ópiumon, túl az alváson, mert száz óra ébrenlét után az embernek már egy kicsit sem hiányzik az alvás, maximum az idegrendszere jelzi, hogy hamarosan meghal. Sok mindenen túlvoltam. Kivéve a házasságomat." (részlet)
Jászberényi Sándor: Dögevő. In: J. S. A lélek legszebb éjszakája. Budapest: Pesti Kalligram, 2016. 

- visszhang

Harasztos Ágnes: Az emberiség legsötétebb éjszakája. In: Jelenkor. 2017. május

"A novelláknak erős sodrásuk van, olvastatják magukat, alig bírja letenni az ember a könyvet. Persze, kényelmetlenül érzi magát közben, hiszen pirinyóra összezsugorodik a saját kis világa, és olyan konfliktusokkal szembesül, melyekre nincs megoldás. Mint ahogyan nincsenek kész válaszok morális kérdésekre sem, valamint Marosh saját, külön bejáratú problémáira sem. Reménytelenül megfejthetetlen, kibogozhatatlan ez a világ, mégis élnek itt emberek, és ez is élet. Ettől támad az emberben valami olyan érzés, ami a katarzishoz hasonlít." (Deczki Sarolta: Történelem testközelből. In: ÉS. 2016. november 25.)