„Nyári estéken fönt ültünk a pad támláján, szorosan, mint dróton a madarak, lábunkkal harangozva a levegőben, és szájharmonikáztunk. Ahogy
megzörrent orrunk előtt a bokor, ledobtuk magunkat a földre, készen arra, hogy
elfussunk. De nem a csősz, hanem ő jelent meg, a hazudós. Soha nem használta az
utakat. Szabadon járt, mint a halak a tenger vizében, keresztül a tér gondozott
füvén-bokrán, és ezért is hallatlanul csodáltuk valamennyien. Előfordult, hogy
a csősz megkergette, ilyenkor fürge, tornacipős lábát megszaporázta, és
vissza-visszanevetett, ahogy a távolság nőtt közöttük. Később valamelyik
bokorból megint előbukkant, és komoly ábrázattal mesélni kezdte valószínűtlen
történeteit. Előfordult az is, hogy a csősz megfogta. Ilyenkor pufogott hátán a
bot, úgy vitték be a Kenyérmező utca sarkán levő rendőrőrsre. Olykor idézést
kapott a Szerb utcai gyermekbíróságra, és mi áhítattal és tisztelettel bámultuk
őt. Később elmesélte, hogy a rendőrbíró magázta, majd megkérte, négy órát
maradjon a fogdában. Megesett, hogy napokra eltűnt. Mikor újra megjelent,
elkért egy cigarettavéget, és nagyokat szipákolva közölte, hogy a
Margitszigeten, a Palatinus szállóban lakik pillanatnyilag, mert otthon
ciánoznak.”
Részlet A hazudós című novellából
életrajz, művek, szakirodalom a Digitális Irodalmi Akadémián
ajánló
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése