"Bejártam, mondhatnám az egész világot, a Sarkvidékektől az Egyenlítő környékének félelmetes őserdein keresztül Kína, Japán, majd Amerika tájképi nagyszerűségei közé. Lenyűgöző nagyságú a norvég fjord, hangos kacagáshoz hasonlítanám a Garda-tó tájképi pompáit, jártam az Alpok gleccserein, meg a Spitzbergák tundráin, láttam a sivatagot, meg az indiai barlangtemplomokat, ott voltam a mongol pusztákon meg a mandzsu őserdőkben, de akárhol másztam fel valami hegytetőre, sehol sem voltam megelégedve a kilátással, mert nem volt benne a Balaton." (Cholnoky Jenő)

2017. április 13., csütörtök

Sziveri-díj, 2017

2017. április 10-én, hétfőn 26. alkalommal adták át a Sziveri János-díjat. A 2017. évi díjazott Sopotnik Zoltán, akinek legutóbbi verseskötete Moszkvics címmel tavaly jelent meg a Kalligram Kiadónál. A szerzőt Orcsik Roland laudálta.


Nyelvet találni hozzá

Mániákusan a nyelvet keresi, minden
reggel egy másikat, mintha éjszaka
kitépnék neki; másik nyelvet közvetlen
ébredés utánra, megint mást a délelőtt
huzatos látomásaira a gangon. A múltkor
majdnem leszédült onnan, de sikerült egy
angyal lábába kapaszkodnia, és megmenekült.
Legalábbis  később így mesélte. Egy besúgó
provokációnak vette a sztorit. Vannak még
besúgók, persze, állandóra vannak konzerválva.
Erre is talált nyelvet, meg az angyal lábfejére,
és a zuhanásra. És persze a határokra, amelyeken
át- és visszalép. Miért ne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése