állami kitüntetések augusztus 20-a alkalmából, irodalom

Augusztus 20-án, nemzeti ünnepünk alkalmából állami kitüntetéseket adtak át  a Parlamentben.
Az alábbiakban az irodalmi díjazottakat ismertetjük.

MAGYAR ÉRDEMREND nagykeresztje (polgári tagozata)

Jókai Anna, Kossuth-díjas író, esszéista

MAGYAR ÉRDEMREND középkeresztje (polgári tagozata)

Kovács István, a történettudomány kandidátusa, író, költő, műfordító

Lator László, Kossuth-díjas költő, műfordító, irodalomtörténész

Serfőző Simon, József Attila-díjas költő, író, szerkesztő

Jorge Amado: Galád Kandúr és Fecske kisasszony. Egy szerelem története

 Galád Kandúr csúnya, elvadult és neveletlen, ám nemcsak éles karommal, hanem éles szemmel is jár-kel a világban, de a bájosan fiatal és bohó Fecske kisasszony felfigyel rá, s közös sétáik alkalmával nemcsak egymást fedezik fel, hanem a körülöttük lévő világot is. A kandúr megváltozik. Csodálkozik is mindenki,  „honnan tudhatták volna, hogy érző szív dobog vastag bundája, felborzolt szőre alatt?”

Megváltástörténet? Ismerjük a népmesékből, a nőnek meg kell váltania az állatbőrbe bújt  férfit, és a különböző állati létállapotok keveredése sem idegen a mesék világától.

A macska a föld, a fecske az ég, a kandúr szárnyalni akar, a madár felrúgja a szabályokat, pedig „a macskák a fecskék ellenségei”. A környezetük, a népes állatsereglet sem nézi ezt jó szemmel, nagyszerűen megrajzolt emberi karakterek, a tudálékos Tehéntől a képmutató Papagájig, s a kapcsolatuk eleve kudarcra van ítélve.
„Ki látott már ilyet, hogy egy madárfélék nemzetségéből való fecske egy macskafélék családjából való macskával járjon? Ki látott már ilyet? Ki látott már ilyet?”

A története szerkezete az évszakok változásaira rezonál, éled a tavasz, tombol a forró nyár, hervad az ősz, kőkemény fagyokkal betör a tél, hőseink lelkében és kapcsolatában is ezek a változások következnek be a kinyílástól a megdermedésig. Pedig Galád Kandúr még versírásra is adja a fejét, szonettet ír imádott Fecske kisasszonyának, de hiába, a normák és szabályok világában helyre kell állítani a rendet, a fecske végül feleségül megy a hozzáillő csalogányhoz.

Galád Kandúr és Fecske kisasszony  története nem didaktikus tanmese, az író meg- megáll, közbevet és reflektál, (zárójelek, költői és kritikai szutyorgások), kikacsint és felnevet, a lineáris történetvezetést felbontja, önfeledten és szabadon játszik a szöveggel.

Hát akkor hogyan vélekedjünk erről a könyvről, sírjunk vagy nevessünk?, egy újabb Kis herceg mese?, gyerekeknek vagy felnőtteknek?, szükségünk van ezekre a megerősítésekre? Ne gondolkodjunk, kapaszkodjunk fel egy termikre és szárnyaljunk együtt a történettel, mert „nemcsak a versekben van költészet, hanem olykor a szívünkben is, és oly hatalmas, hogy alig fér bele a szavakba.”

Jorge Amado Galád Kandúr és Fecske kisasszony című műve eredetileg nem a nagyközönségnek készült. 1948-ban Amado fia egyéves születésnapjára írta a történetet, aztán a gyerek holmija között elkallódott a kézirat, s csak néhány évtizeddel később került elő. A fiú, João Jorge odaadta a híres brazil festőnek, Carybének, hogy olvassa el, s a mester olyan gyönyörű akvarelleket festett a szöveghez, hogy az író beleegyezett a kiadásba, s így jelenhetett meg a könyv 1976-ban.

A magyar kiadást 2006-ban, Imrei Andrea nagyszerű fordításában vehette kezébe az olvasó, 2008-ban hangoskönyvben is megjelent, Kulka János előadásában hallgathatjuk meg az idén 100 éve született Jorge Amado művét.

könyvek a bőröndben, nyári olvasmányok, 2012

Itt a nyár, s a nyaralás nélkülözhetetlen kelléke a könyv. A latin betűk világirodalmi összeállítással szeretné színesíteni a szabadság napjait, a legfrissebb könyvtermésből válogatva. A nevek és címek egy-egy kritikára, ajánlóra vagy interjúra mutatnak, ezzel is segítve a tájékozódást. A 12 könyvből 8 a skandináv irodalom termése, nemcsak azért, mert jelen sorok írója most grönlandi fókaként szeretne megpihenni egy úszó jégtáblán, hanem mert a skandináv irodalom igazi reneszánszát éli Magyarországon. Az áprilisi, XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégei is a skandináv országok voltak. Elsőként a Tisztogatás című regényével korábban nagy sikert aratott extravagáns finn írónőt, Sofi Oksanent kell megemlíteni, de itt van a norvég Erlend Loe is, aki Doppler történeteivel robbant be a köztudatba, s ne feledkezzünk meg Karen Blixenről sem, a Polar Kiadó és Kertész Judit fordító jóvoltából szinte a teljes életmű olvasható már magyarul. A dán Janne Teller Semmi című munkája elsősorban a tizenéveseket szólítja meg, de fájóan aktuális témája miatt a felnőttek számára is katartikus élmény. A könnyedebb, szórakoztató műfaj két alkotásával szerepel két svéd író, Jonas Jonasson és Katarina Mazetti, a fanyar északi humor és világszemlélet igazán derűs perceket ígér. Ha jó krimire vágyunk, és nem akarjuk negyedszerre is végigolvasni az Agatha Christie életművet, akkor bátran vegyük kezünkbe a kortársakat. A Larsson-trilógia világsikere után nem fogunk csalódni a nemrég Magyarországon járt norvég Jo Nesbo könyveiben sem, nem beszélve az osztrák Wolf Haasról, kinek Brenner-történetei kitűnő bűnügyi regények, szójátékokban gazdag, eredeti nyelvhasználatuk Bán Zoltán András bravúros fordításában szellemi csemegét ígér. Igazi különlegesség a fantasy területén munkálkodó Neil Gaiman kötete is, aki átrándult egy kicsit a másik oldalra, egyfajta szabálytalan életrajzzal tiszteleg mestere, Douglas Adams előtt. Az inkább amerikai íróként számon tartott kanadai Douglas Coupland korábbi könyve, az X generáció kapcsán nemcsak a nemzedék szerzőit (a legismertebb köztük Bret Easton Ellis), hanem az egész korosztályt ezzel a névvel illetik. És ne feledjük a kortárs orosz irodalmat sem, egyik jelentős képviselője, mondhatni fenegyereke, Viktor Pelevin egy elbeszéléskötetével szerepel listánkon.

Tavaly jelent meg az izlandi Sjón A macskaróka című kisregénye. A mitológiai hagyományokra épülő mű szikár nyelvezetével, balladai hangvételével a XIX. század Izlandjára vezet vissza bennünket. Olyan mágikus erővel beszél ember és természet, ember és társadalom, az emberi és állati létállapot közötti átmenetről, hogy közben mi is a történet részévé válunk, s a szöveggel együtt lebegünk a végtelen jégmezőkön.

  „Épphogy tovább tudott araszolni.
    Mikor már azt hitte, hogy beérte a rókát, 
hirtelen mélyült a hó. Már egészen az ágyékáig ért – s a 
következő lépésnél az ember megrekedt a hóban.
    Nem jutott se előre, se hátra; az orráig sem látott.
   Hó örvénylett körülötte mindenfelől, felülről és alulról."

Sjón: A macskaróka

A kép a Szabadkai Városi Könyvtárban készült.

Karen Blixen: Angyalok bosszúja

Ford.: Kertész Judit

Budapest: Polar, 2012.

Douglas Coupland: „A” generáció
Ford.: Pék Zoltán
Budapest: Európa Könyvkiadó, 2012.  

Neil Gaiman: Ne ess pánikba! : Douglas Adams és a Galaxis útikalauz stopposoknak
Ford.: Holbok Zoltán és Márton Róza Krisztina
Budapest: Akadémiai K., 2012.

Wolf Haas: A Brenner és a Jóisten
Ford.: Bán Zoltán András
Budapest: Scolar Kiadó, 2012.

Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Ford.: Kúnos László
Budapest: Athenaeum, 2011.

Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok

Ford.: Földényi Júlia

Budapest, Scolar, 2011.

Katarina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől

Ford.: Kertész Judit

Budapest: Park, 2012.

Jo Nesbø: Denevérember
Ford.: Petrikovics Edit
Budapest: Animus, 2012.  

Sofi Oksanen: Baby Jane
Ford.: Bába Laura
Budapest, Scolar, 2012. 

Viktor Pelevin: Ananászlé a szépséges hölgynek: h@ború és béke
Ford.: Goretity József
Budapest: Európa, 2012.

Sjón: A macskaróka. Népi történet
Ford.: Egyed Veronika
Budapest: Magvető, 2011.

Janne Teller: Semmi

Ford.: Weyer Szilvia

Budapest: Scolar, 2011.

Ünnepi Könyvhét, 2012

"...Az író mindig levelet ír. Vajon kinek a kezébe kerül? Vajon micsoda visszhangot kelt benne? Vajon lát-e engemet, átérzi-e csak ezredrészét is annak a szükségnek, amely írásra kényszerít? Nem tudom. Hiába minden hipokrízis és hencegés. Akár verejtékezve írunk, akár gondatlanul füstölve két feketekávé között, keserű lámpaláz gyötör minden írót. Ájulatos bizonytalanságban vergődünk, íróasztalunk előtt az ismeretlen tömeg. Ha egy tengerparton kiabálnék a ködnek és a messze végtelenségnek, nem éreznék ily fájó szorongást, mint mikor a szokott pózban, kezemben egy tollal, tentával karmolom tele a fehér papírt és elküldöm a nyomdába, hogy az ólombetű és a rotációs gép röpítse ismeretlen sorsa felé..."

 Kosztolányi Dezső: Azokról, akiknek írunk

1927 tavaszán Miskolcon rendezték meg a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének rendes évi közgyűlését. A tanácskozáson Supka Géza, a Literatura című folyóirat főszerkesztője azzal a javaslattal állt elő, hogy a magyar könyv népszerűsítése érdekében évenként könyvnapokat kell rendezni.

„Az évnek egyik napján (…) az ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék, amely (…) az írót és közönséget kontaktusba hozza egymással, hogy ezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és a könyvkiadás is kimenjen az utcára, és pedig ingujjban, közvetlen, bohém formában.”
1929. május 13-án megnyílt az első magyar könyvhét. A hivatalos megnyitón, az Akadémia dísztermében gróf Klebelsberg Kunó magyar királyi vallás- és közoktatási miniszter mondott ünnepi beszédet. Felvázolta egy új tantárgy, az olvasástan bevezetésének szükségességét, a könyvhét céljáról pedig így nyilatkozott:
„A magyar társadalom legszélesebb rétegeihez oda kell vinnünk a könyvet s meg kell győznünk az olvasás hasznosságáról.”
Május 14-én és 15-én az utcákon 10 százalékos árengedménnyel, magyar írók részvételével könyvvásár zajlott, 16-án csütörtökön a Magyar Írók Egyesülete rendezett díszelőadást a Nemzeti Színházban. 17-én és 18-án a könyvkereskedésekben rendeztek kedvezményes vásárt. A Rádió helyszíni közvetítést adott az eseményekről, s előadás-sorozatában olyan írók beszéltek a könyv és a közönség kapcsolatáról, mint Kosztolányi vagy Móricz.
Az első könyvhéten nem volt még könyvheti lista, de erre az alkalomra jelent meg például Szabó Dezső Az elsodort falu vagy Móra Ferenc Ének a búzamezőkről című regénye.


Az idei könyvhetet június 7-től 11-ig rendezik meg. Június 7-én 16 órakor a budapesti Vörösmarty téren Ferdinandy György, József Attila-díjas író nyitja meg a 83. Ünnepi Könyvhetet és Gyermekkönyvnapokat. A Liszt Ferenc téren Grecsó Krisztián mond beszédet 17 órától. 95 hazai és határon túli kiadó 335 újdonságot jelentet meg, kizárólag magyar szerzők köteteit, s ezek közül 46 szól a gyermekeknek.
A könyvhét hagyományos központi helyszíne, a Vörösmarty tér és környéke mellett a fővárosban még öt kerületben, s szerte az országban több mint nyolcvan városban, községben lesz könyvheti rendezvény, s magyar könyvhét lesz az idén is Erdélyben, Kolozsvárott.
A könyvheti szombaton, június 9-én, a Vörösmarty téren megrendezik a Könyvek Éjszakáját, utcabállal, sok programmal, éjszakai dedikálásokkal.


A könyvhét és a könyvek. A magyar könyvhét története 1941-ig.

83. Ünnepi Könyvhét és 11. Gyermekkönyvnapok (részletes program)

Szépíró Díj, 2012

A 2012. évi Szépíró Díjat Bodor Ádámnak (próza), Villányi Lászlónak (vers) és Margócsy Istvánnak (esszé/tanulmány/kritika) ítélte oda a Szépírók Társaságának tagjai által választott háromtagú kuratórium. A díjakat Csaplár Vilmos, a Társaság ügyvezető elnöke és Matyi Dezső, az Alexandra Kiadó és Könyvesház-lánc tulajdonosa (a díj szponzora) adta át június 6-án a Lotz Teremben. A díjazottakat Selyem Zsuzsa, Tábor Ádám és Tarján Tamás méltatta. 

Bodor Ádám: Verhovina madarai  (Magvető, 2011)

Villányi László: Ámulat (Orpheusz, 2011)

Margócsy István: Petőfi-kísérletek. Tanulmányok Petőfi Sándor életművéről (Kalligram, 2011)

Elhunyt Ray Bradbury, amerikai író

"A könyvek halomban hevertek, akár a szárítani tett halak. Az emberek rajtuk táncoltak, csúszkáltak; el is estek. A könyvcímek még egyszer felvillantották aranyszemüket, aztán eltűntek.
- Petróleumot rá!
A vállukra szíjazott, 451-es számmal jelölt tartályból szivattyúzták ki a hideg folyadékot. Valamennyi könyvet átitatták vele, bőségesen fecskendezték szét a szobában.
Aztán lerohantak a földszintre. Montag petróleumgőzben botorkált utánuk.
- Gyerünk!
Az asszony ott térdelt a könyvek között, az átázott bőrt s kartont fogdosta, ujjaival tapogatta a tiltott címeket, míg szeme Montagot vádolta.
- Az én könyveimet nem vihetik el - mondta az asszony.
- Ismeri a törvényt - mondta Beatty. - Hol a józan esze? Ahány könyv, annyiféle beszéd. Évek óta bámul egy istenverte Bábel tornyára. Feledkezzék meg róla! Azok, akik ezekben a könyvekben szerepelnek, sosem éltek. Gyerünk, de azonnal!"

 (Fahrenheit 451)

2012. június 5-én elhunyt Ray Bradbury amerikai író, aki Asimov és Lem mellett a science-fiction irodalom egyik legjelentősebb alakja volt.

Bradbury 1920. augusztus 22-én született. 1938-ban publikált először, első novelláskötete 1947-ben jelent meg. 1950-ben írta egyik leghíresebb művét, a Marsbéli krónikákat, majd 1953-ban látott napvilágot a Fahrenheit 451 című regénye, melyből Francois Truffaut 1966-ban azonos címmel forgatott filmet. A mű színpadi adaptációját a Bárka Színház 2011-ben mutatta be.  A 2000-es években sorra jelentek meg elbeszélései az Agave Könyvek kiadásában: Az öröm masinériái (2007), A villamos testet énekelem (2008), Éjfél is elmúlt, (2009), Szép arany almáit a nap, (2010), Gyógyír búskomorságra (2011).

451 Fahrenheit 

angol-francia film, 1966

rendezte: Francois Truffaut

Jégszakadás - kiállítás a Néprajzi Múzeumban

„Mit keres itt az ember? Miért nem marad ott, ahol ragyogó kék égről pazarul ontja fényét, melegét a napsugár a viruló pálmákra, ahol kusza összevisszaságban gázol egymáson keresztül-kasul a forró égövi őserdők növényrengetege, ahol fáradság nélkül hullik ölébe az édes gyümölcs? Talán azért, mert itt kevesebb az ember? Talán, mert több a magány? Mindenestre megvan ennek a zord világnak is a szépsége, varázsa. Milyen nagyszerűek az arktikus szigetek sziklabércei, a sziklákon lekúszó gleccseróriások, a hangtalan, végtelen hómezők, a szörnyű, recsegő jégtorlaszok, a csendesen úszó jéghegyek, vagy a feltört jégpáncél nyílásán kéklő, csodálatos tenger!”

Cholnoky Jenő: A jégvilág (1914) 

Jégszakadás - Klímaváltozás és annak emberi következményei Grönlandon címmel kiállítás nyílt a Néprajzi Múzeumban. A tárlat 2012. április 17-től június 24-ig tekinthető meg. A Dán Kulturális Intézet szervezésében megvalósuló kiállítás az író és fotográfus Jorgen Chemnitz fotói és videointerjúi segítségével azt mutatja be, hogy a híres fjord közelében lévő város, Ilulissat lakói hogyan élik meg mindennapjaikban a klímaváltozás következményeit.

Az 56 kilométer hosszú és átlagosan 7 kilométer széles Ilulissat-fjordot (UNESCO Világörökség része) keleti végénél a Jakobshavn-gleccser, bolygónk egyik legnagyobb és legaktívabb gleccsere táplálja. 1950 és 2002 között stagnált a gleccserzóna határa, 2002-ben azonban a jéghatár összeomlott és 12 km-rel visszahúzódott. A gleccserről évente 35 köbkilométer jégtábla szakad le, ami naponta 86 millió tonnát jelent. A Déli-sarkvidék után Grönland rendelkezik a világ legnagyobb szárazföldi édesvíztartalékával. Ha a Föld átlaghőmérséklete 3,1 Celsius-fokkal megemelkedne, Grönland jege teljesen elolvadna. Ha elolvadna a sziget jégtakarója, akkor 7,2 méterrel növelné a világtenger szintjét.  A legújabb becslések szerint azonban már az 1,6 Celsius-fokos növekedés is pusztító hatással lehet a sziget jégtömegére. Ha nem sikerül korlátozni az üvegházgázok kibocsátását, a jégtakaró egyötöde már a következő ötszáz évben, míg a maradék a következő kétezer éven belül elolvadhat. Bár a teljes jégolvadás kockázata távolinak tűnik, a kutatók szerint vizsgálataik jól rávilágítanak a jégtakaró sérülékenységére.



A kiállítóterembe lépve szuggesztív tekintetű arcok fogadnak bennünket. Falakra feszített fekete-fehér portréfotók. Nagymama unokáival, egy kislány, egy baseballsapkás kamasz, egy házaspár: a mai Grönland lakói. De nemcsak az arcok, vallomásaik is szuggesztívek, a kép melletti feliraton, néhány személyes mondatot olvashatunk arról, hogyan élik meg a felmelegedés hatásait.

"Nem tudok semmit a globális felmelegedésről, de nem értem, miért vannak pocsolyák hó helyett, mikor meggyújtjuk a karácsonyfa fényeit"- mondja egy kisfiú.

A statikus képeket és szövegeket tovább árnyalja és mélyíti 23 videointerjú: a mozgó kép és hang segítségével immár élőben ismerhetjük meg Ilulissat lakóit. Különböző korú, foglakozású emberek beszélnek arról, hogy szakmájuk szempontjából milyen változásokat érzékelnek az időjárásban.

(Jorgen Chemnitz fotója)

Egy idősebb férfi arról számol be, hogy míg a 60-as években már októbertől volt jég, manapság csak januárban jelenik meg, s már csak egy olyan hét van, amikor -25 fok alá süllyed a hőmérő higanyszála, s a tenger még télen sem fagy be, bár ez kedvező hatással van a halászatra, mert most már állandóan ki lehet hajózni. De nem kedvez az utaknak, mondja a mérnök, mert a permafrost (örökfagy) 3 km-rel csökken, a víz miatt az utak megsüllyednek, s újra kell építeni a teljes közúthálózatot. A muzeológus az egyre több virágban gyönyörködik, a tanárnő diákjaival a szigetre újonnan betelepült állatokat vizsgálja. Az állatorvos arról vall, milyen új betegségek jelenhetnek meg a szánhúzó kutyáknál a melegebb idő hatására. Persze megjelentek a katasztrófaturisták, mondja az idegenvezető, akik azért keresik fel a helyet, hogy közvetlen tapasztalatot szerezzenek a klímaváltozás hatásairól.

A legplasztikusabb annak a kamaszfiúnak az elbeszélése, kinek évei számából fakadóan igen rövid idő áll rendelkezésére a változások érzékelésére, azt meséli, hogy míg gyermekként télen melegen kellett öltözni, ma legtöbbször elég egy könnyű dzseki, kutyaszánnal már nem lehet eljutni a szomszéd faluig, a narválok sem jönnek olyan közel a parthoz, az éhes jegesmedvék pedig a kukában keresnek élelmet maguknak. Az utolsó interjúalany, egy lelkészasszony a világnak üzen: határt kellene szabni a fogyasztásnak!