„– Azt akarod mondani – gyanakodott Berzsián –, hogy nekem szükségem van a televízióra? Hát nagyon tévedsz! Azért se csináltatom meg. Mert én erős jellem vagyok.
– Na, éppen ez az! – mondta Zsebenci Klopédia. – A jellem! Ugyan mennyi lelkierő kell ahhoz, hogy egy rossz televíziót ne kapcsoljon be az ember?
– Édeskevés – mondta Berzsián.
– Na látod! De amikor egy jó televízió áll az ember szobájában… éppen csak meg kellene nyomnia a gombot… De nem nyomja meg. Az már igazi jellem.
– Azt állítod, hogy a jellemem nem tűztiszta és acélkemény?
– Dehogyis – csóválta a fejét Klopédia –, csak azt mondom, hogy gyáván megfutsz a próbatétel elől.
– Hát azért sem futok! – morrant Berzsián. – Máris viszem ezt az ócska ládát Sróf mesterhez. Csinálja meg. S nekem aztán állhat itt ítéletnapig. Nem nyomom meg a gombját.”
Lázár Ervin: Berzsián és Dideki (részlet)
A latin betűk nem volt olyan bölcs, mint Berzsián mester, és nem állta meg, bekapcsolta a tv-t, elég sokszor a múlt héten, (2014. május 12-18.), de becsületére legyen mondva, irodalmi műsorok után kutatott a magyar televíziós csatornák kínálatában.
A rendszeresen jelentkező kulturális magazinokkal kezdtük. A hétköznaponként jelentkező Kultikon a művészeti ágak széles spektrumára figyel, a héten volt fotó, színház, mozi és kiállítás, de a PIM kiállítását - A zsoltártól a rózsaszín regényig; Fejezetek a női művelődés történetéből- nevezhetnénk az egyedüli, irodalomhoz kötődő témának. A színház talán besegít egy kicsit, örültünk Jon Fosse Tél című darabjának beharangozásához.
A hetente egyszer jelentkező Aranymetszésben viszont sikerült elcsípnünk egy Háy János-interjút a Könyvfesztiválra megjelent Napra jutni című új kötetéről. De van nekünk egy Könyvajánló című műsorunk is, gyökereit talán Lackfi János korábbi 1 Könyv című sorozatában kellene keresnünk, de ebben az egyszerűsített verzióban egy színész részletet olvas fel az ajánlandó műből, közben meg farkasszemet nézhetünk a könyv borítójával, de örömmel fedeztük fel a héten egyik kedvencünket, Sopotnik Zoltán Fahéjas kert című munkáját.
A szó klasszikus értelmében vett könyvajánló műsor Ungvári Tamás hetente jelentkező Könyvjelző című sorozata. A stúdióban a szerzőkkel beszélgető irodalmár érdeklődésének széles palettáján az utóbbi hetekben szerepelt Bodor Johanna Nem baj, majd megértem, Nagy Koppány Zsolt Nem kell vala megvénülnöd, Lengyel László A szabadság melankóliája című könyve, de Ungvári bemutatta a Tinta Kiadó nyelvészeti szótárait, s köszöntötte a 80 éves Moldova Györgyöt is.
Azt lehet gondolni, hogy a versekkel mindig könnyű, nem kell hozzá, csak egy előadó. Ennek minimál változatát kapjuk meg a Kamarás Iván ötlete nyomán forgatott MobilVersben. A verset mondó színészt valaki veszi egy mobiltelefonnal, egy-két zoom, és kész, s mindez olyan műsorsávban - vonatkozik ez a legtöbb kulturális magazinra -, hogy lehetőleg csak az inszomniások jussanak hozzá e szellemi táplálékhoz.
Ha már a versnél tartunk, ki tudja, hányadik adásánál tart a Lyukasóra, a korábban Mészöly Dezső nevével fémjelzett havonta egyszer jelentkező verstalálgató műsor vezető szerepében Lator László tanár urat köszönthetjük, a résztvevő színészek, költők nagyon lelkesen prezentálják a feladványokat, s hogy mindez mennyire ösztönzi versolvasásra a nézőt, arról már lehetne vitatkozni.
S ha a jelenben nem boldogulunk, jöhet a nosztalgia, erre erősít rá a lassan fél éve sugárzó új csatorna, ahol hétfő esténként egy régi színházi felvétellel várják a nézőket a képernyő elé, a héten Shakespeare Makrancos hölgyének egy József Attila Színházbeli előadása ment.
Részesei lehettünk még a kb. 20 éve forgatott Irodalmi barangolásoknak, most épp Tolna megye emlékei után kutatva a riporternő sárban taposva kereste Vörösmarty tanítóskodásának nyomait a hajdani Perczel család egy téeszközpont területén álló uradalmi épületében. Magyar klasszikusok új köntösben címmel viszont találtunk egy sorozatot, a klasszikus íróink életútját bemutató műsor új szín az irodalmi ismeretterjesztés televíziós változatában.
 |
| Poirot szerepében David Suchet |
Az adaptációk mindig biztos befutók, néhány igazán nagyszerű feldolgozást láthattunk a héten is. Igaz, hogy már megszámolni sem tudjuk, hányadik alkalommal, melyik csatornán, de Agatha Christie Poirot- vagy Miss Marple-sorozata biztos pont lehet egy munkás nap utáni kikapcsolódásban. Egy-egy kiemelkedő színész is mindig meghozza a sikert, a héten Gérard Depardieu-t egyaránt láthattuk Cyranoként és Monte Cristo grófjaként is. De ment Wilde Bunburryjének és Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok című levélregényének filmváltozata is, és megnézhettük Mészöly Miklós Magasiskola című művének filmadaptációját Gaál István rendezésében.
S a legkisebbekről se feledkezzünk meg. Az oly sokat dicsért színvonalas gyermekcsatornák kínálatai között igazi, autentikus mesét bizony nem sokat találtunk, még mindig veri a mezőnyt a Szabó Gyula hangján megszólaló és Jankovics Marcell képi világát tükröző Magyar népmesék, ahogy kiemelkedik egy Andersen történeteit feldolgozó dán animációs sorozat, igaz, a reggeli órákban, de a gyerekek korán, frissen és üdén ébrednek, ellentétben a bloggerrel, aki a sorozat megtekintését a digitális technika műsorrögzítő alkalmazásával oldotta meg.
S most a média irodalom közvetítő szerepének összefoglalása és véleményezése helyett inkább nézzék meg vagy olvassák el, ki-ki tetszése szerint, a blogíró könyvtáros a héten sugárzott egyik kedvenc Andersen-meséjét!
(The Fairytaler)
színes dán rajzfilmsorozat, 2004.
A hóember
Andersen: A hóember
