Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, 2015

„A mulattatás még mindig fontos része az írásnak. Örömet akarok szerezni mindennel, amit írok. Intellektuális, emocionális, nyelvi és esztétikai örömet szerezni. Ötszáz olyan regény példáját tudnám felhozni, amely nekem örömet szerzett, és olyan munkákat próbálok írni, amelyek visszaadnak valamit abból, amit ez az ötszáz könyv adott nekem.”

Jonathan Franzen (részlet egy interjúból)

2015. április 23-26. között rendezik a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált. Az idén rendhagyó módon nem lesz díszvendég ország, helyette a 220 éves szervezett magyar könyvkultúra áll a középpontban. Az Országos Széchényi Könyvtár kamarakiállítás keretében mutatja be a magyar könyvkiadás fejlődéstörténetét a 18. század végétől a rendszerváltásig. Az idén több mint négyszáz program közül választhatnak a Millenárisra látogatók, félszáz külföldi s mintegy ötszáz hazai és határon túli magyar íróval találkozhatnak az olvasók, a Gyermek(b)irodalom pedig változatos programokkal várja a legifjabbakat.

 

A fesztivál nyitónapján, április 23-án kerül sor a Budapest Nagydíj átadására, amit az idén Jonathan Franzen vehet át. Ám sokkal izgalmasabbnak ígérkezik szombaton Franzen új könyvének, a Diszkomfortzónának (The Discomfort Zone, 2006) a bemutatója, amelyen az amerikai íróval és magyar fordítójával, Bart Istvánnal találkozhatunk, kedvenc Franzen-könyvünkkel pedig  beállhatunk a dedikálásra várakozók sorába.

Ha nem olvastunk volna még egy sort sem a szerzőtől, máris megnyert volna bennünket azzal, hogy visszahúzódó természetű, szenvedélyes madármegfigyelő és szereti a német irodalmat. Ettől persze még nem lesz jó író valaki, de az 1959-ben született Franzent az új amerikai regény megújítójaként tartják számon. Első regénye, a Twenty-Seventh City (A huszonhetedik város) 1988-ban jelent meg, ezt követte az 1992-es Erős rengés (Strong motion, magyarul, 2013), a könyv egy Massachusetts-beli család története, amelynek érzelmi életét és egzisztenciáját tönkreteszi egy váratlan földrengéssorozat Boston térségében. Az irodalmi elismertségen túl a 2001-ben megjelent Javítások (The Corrections, magyarul 2012) című regénye az olvasók széles körében is meghozta számára a népszerűséget, a könyv elnyerte a National Book Awardot. A mű egy középosztálybeli, többgenerációs család ízekre szedett története, melynek tagjai különféle életstratégiákkal próbálják meg sorsukat jobbra fordítani. A Szabadságot (Freedom, 2010, magyarul 2012) nevezték már az „évszázad regényének”, és az elmúlt évtizedben Franzen volt az első író, akinek arcképe megjelent a Time címlapján. A regény középpontjában egy középkorú házaspár családja és barátai állnak, a szerző elsősorban arra keresi a választ, hogy művének főszereplői mit is tudnak kezdeni azzal a híres amerikai szabadságeszménnyel.

25-én szombaton lesz a bemutatója a Barna Imre által Rozsban a fogó címmel újra fordított Salinger regénynek, a Zabhegyezőnek. A napokban a blogger, miután elolvasta az első reakciókat, otthon elővette Gyepes Judit fordítását, itt-ott beleszagolt a szövegbe, majd megragasztotta az elvékonyodott, bebarnult borítót.

Michel Houellebecq, aki a 2013-as fesztivál díszvendége volt, új regényét, a Behódolást nagy viták kísérték itthon és külföldön. A Charlie Hebdo szatirikus lap elleni merénylet napján megjelent könyvet és a magyar kiadás borítóját sokan iszlámellenesnek bélyegezték. A disztópikus jövőről íródott könyvet fordítója, Tótfalusi Ágnes inkább nevezte szatirikusnak.

Szombaton délután író-olvasó találkozón vehetünk részt a kortárs német irodalom egyik kiemelkedő alkotójával, Daniel Kehlmann-nal, aki a legnagyobb sikerét A világ fölmérése című regényével aratta. A két tudós, Humboldt és Gauss életéről szóló művet 2006-ban olvashattuk magyarul Fodor Zsuzsa fordításában. Legutóbbi könyve, az F tavaly jelent meg a Magvetőnél.

A pályájuk elején lévő írók az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválja keretében két pódiumbeszélgetésen mutatkoznak be, Gács Anna és Forgách András vezetésével. S ahogy már megszokhattuk, az Élet és Irodalom az idén is 16 oldalas mellékletben közöl szemelvényeket a fiatal írók munkáiból. Magyarországot Mán-Várhegyi Réka képviseli, Boldogtalanság az Auróra-telepen című novelláskötete 2014-ben jelent meg a JAK-Prae.hu közös kiadásában. 

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál ugyan a kortárs világirodalmat helyezi a középpontba, ám az utóbbi években jelentős hazai megjelenéseket is jegyeznek a kiadók. Kíváncsian várjuk a friss Artisjus-díjas Háy János Hozott lélek című novelláskötetét az Európánál, a napokban ünnepelte 65. születésnapját Esterházy Péter, ebből az alkalomból a Magvető Az évek iszkolása. Amit tudni akarsz Esterházy Péterről, de sosem merted megkérdezni címmel Marianna D. Birnbaum beszélgetőkönyvét jelentette meg.

Ha Géczi János, akkor a Vadnarancsok, legtöbben még mindig ezt a művét említik először, ám most jó helyen járunk, mert a szerző ismét az irodalmi szociográfia vizén evezve, Bunkerrajzoló címmel Likó Marcell, a Vad Fruttik énekesének élettörténetét tárja elénk. Felkavaró képek egy fiatalember kilátástalanságba jutott életéről a rendszerváltás utáni Magyarországon.

S ha van még időnk, benézhetünk még néhány eseményre. A Tarandus Kiadó és a Francia Intézet rendezésében a tavalyi irodalmi Nobel-díjas Patrick Modiano világát idézik meg. Soproni András Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényének újra fordításáról beszél, s ne feledkezzünk meg a skandináv irodalomról, az Északi Tanács tavalyi Irodalmi Díjával kitüntetett finn Kjell Westö, Délibáb és Ahol valaha jártunk regényeinek bemutatójára is beülhetünk. De ha a zsúfolt és levegőtlen Millenáris épületében áramló tömeg végképp elsodort bennünket, hallgassunk Vad Fruttikat!

Elhunyt Günter Grass, Nobel-díjas, német író

„Európa, a vágykép. Európa, mely csak kívülről nézvést létezik. Európa, a gondolatok balettszínpada, alkalom kitűnni holmi piruettekkel és ugrásokkal. Európa és a világ fennmaradó része – oly téma, melyet érintve veszélyben már a koloniál stílusú angol székek kényelme; amiért is inkább, mint aki nyugtalan, úgy szólnék Önökhöz Hölgyeim és Uraim: mert imbolyog és csúszkál minden, ami tegnap szilárdan a földhöz rögzítettnek látszott."

(részlet Grass az Álmom Európáról (1992) című beszédéből.)

Günter Grass 1927. október 17-én született Danzigban (ma Gdansk), lengyel-német családban, Gyermekként tagja volt a Jungvolknak, majd a Hitlerjugendnek, 1944-ben, 16 évesen besorozták a náci hadseregbe. A háború után szobrászatot és grafikát tanult a Düsseldorfi és a Nyugat Berlini Képzőművészeti Főiskolán. 1955-ben csatlakozott a Gruppe 47 nevű művészcsoporthoz, az írói kör a háború utáni német irodalom megújítóit fogta össze.

Az 1959-ben megjelent A bádogdob (Die Blechtrommel) című regénye egyik napról a másikra hozta meg számára a világhírt. A regény főhőse, Oscar Matzerath, elutasítva ezzel a felnőtté válást, törpe maradt, és csak a bádogdobján keresztül kommunikál az emberekkel. A háború után egy elmegyógyintézetben emlékszik vissza életére. „Ha maradt még kritikus Németországban, akkor az öröm és a felháborodás hangján fogja üdvözölni egy bizonyos Günter Grass A bádogdob című első regényét… Irodalmi kiskertünkben, bármilyen biedermeier vagy haladó-tasista jellegűek is a virágágyások, megmutatja, mire való a gereblye. Ez az ember békétlenséget hoz, cápa a szardíniák tömegében, magányos vad háziasított irodalmukban, könyve pedig olyan falat, mint Döblintől a Berlin Alexanderplatz, Brechttől a Baál, olyan, amelyen a recenzens és a filológus legalább egy évtizeden át rágódik majd, míg kanonizálható lesz vagy az irodalomtörténet saját halottjának tekinti”, írta Magnus Enzensberger kritikájában. Két évtizeddel később, 1979-ben, a regényből, Volker Schlöndorff által rendezett film Oscar-díjat kapott.

A bádogdob két további regénnyel „danzigi trilógiává” bővült, a Macska és egér (Katz und Maus, 1961) főszereplője az egérként ugráló Mahlke, a háború idején még gimnazista, a Kutyaévek (Hundejahre, 1963) pedig a húszas évektől az ötvenes évekig követi nyomon több szereplő és egy kutyanemzetség sorsát. Az 1977-ben megjelent A hal (Der Butt, 1977) alapja a Mese a halászról meg a feleségéről című Grimm-mese. A regény „valamennyi fontos témája: evés és szexualitás, mese, költészet és fantázia, a nemi szerepek, egy gyermek születése, férfias politika és történelem és ezek általános kudarca – egy világot átfogó regény magjának témái néhány oldalon”, írja Volker Neuhaus Grass. Író a felejtés ellen (Napvilág, 2000) című monográfiájában.

A patkánynő (Die Rättin, 1986) című apokaliptikus regényében az emberi faj végnapjairól van szó, egy névtelen elbeszélő és egy patkány folytat párbeszédet a világot elpusztító atomrobbantás után, felidézve a katasztrófához vezető utat, a patkányok figyelmeztető megjelenését, és sok meghitt ismerős sorsát.

1999-es Az én évszázadom (Mein Jahrhundert) című könyvében a német XX. századot eleveníti fel. 100 év 100 látlelet: emberi sorsok, szerepek, beszédhelyzetek mutatkoznak meg, megszólaltatja a szocdem munkást, az 54-es focidrukkert, a táncos lábú boltilányt, s megszólal maga az író, aki vajon mit keresett 1987-ben Kalkuttában?

Grasst 1999-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták azzal az indoklással, hogy „fanyar, groteszk történeteivel a történelem elfeledett oldalát mutatja be”.

A 2002-ben kiadott Ráklépésben (Im Krebsgang) a második világháború német áldozatainak állít emléket, a regény annak a Wilhelm Gustloff nevű német menekülthajónak az elsüllyedéséről szól, amelyet egy orosz tengeralattjáró torpedózott meg a Balti-tengeren a háború utolsó heteiben.

A Hagymahántás közben (Beim Häuten der Zwiebel, 2006)) című önéletrajzi jellegű könyve, gyerek- és fiatalkori emlékeiről, katonai szolgálatáról és hadifogságáról szól. Itt ír először arról, hogy 17 évesen a Waffen-SS tagja volt. A könyv vegyes fogadtatásban részesült, a legtöbb támadás azért érte az írót, mert túl későn vallotta be SS-tagságát. „El kellett telnie egy kis időnek, amíg apránként – korántsem egyszerre – felfogtam és vonakodva bevallottam magamnak, hogy tudatlanságomban, pontosabban azzal, hogy nem akartam tudni róla, nekem is részem volt egy olyan bűncselekményben, amely az évek múlásával sem kisebbedett, amely nem akar elévülni, és amelynek ma is betege vagyok.”


Magyarországon 2009-ben Győri László fordításában, a szerző rajzaival jelent meg utolsó regénye, A doboz. Történetek a sötétkamrából (Die Box. Dunkelkammergeschichten). Önvallomás helyett regényhőssé gyúrt családtagjait beszélteti, belőlük formálja élete fontos szereplői, tanúi, művei krónikáját. 

”De neki nincs több mondandója. A felnőtt gyerekek szigorú tekintettel nézik. Ujjal mutatnak rá. Megvonják a szót az apjuktól. Hangosan és visszhangozva kiabálják a lányok és a fiúk: „Ez mind csak mese, csak mese…” „Igaz – válaszolja ő halkan -, de a ti meséitek, amelyeket veletek mondattam el.

Gyors pillantásokat váltanak. Elharapott, lenyelt félmondatok szeretetről, de szemrehányásokról is, amelyeket már jó ideje raktároztak magukban. Már nem számít mindaz, amit a képeken éltek át. A gyerekeket ismét úgy hívják, ahogy a valóságban. Az apa egyre kisebbre töpörödik, el akar tűnni. Csöndben éledezik a gyanú: ő és csakis ő Mariechen örököse, és a boxot is ő rejtette el magánál – mint minden mást is – későbbre, mert még mindig ott ketyeg benne valami, amit még meg kell munkálnia és el kell dolgoznia, amíg még él…”

József Attila és a Kex, költészet napja, 2015.

A Magyar Költészet Napja alkalmából költészet és zene sorozatunkban József Attila Tiszta szívvel című versét mutatjuk be a legendás Kex együttes előadásában.

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,

se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,

hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,

áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.

A vers 1925 tavaszán a Szeged című lapban jelent meg. „Itt el kell mosolyodnom – van egy húsz vagy hány éves kis magyar költő: József Attila. Ennek szeretem, lelkemben dédelgetem, simogatom, dünnyögöm és mormolgatom egy versét -írta Ignotus a Nyugat 1926. szeptember 16-i számában.

A Tiszta szívvel első sora lett a költő 1929-es verseskötete, a Nincsen apám sem anyám címe.

„A vers első olvasásra is nyilvánvalóan önismereti természetű és önteremtő szándékú, kifejezetten énvers. Kiemelkedő, figuratív centruma, leginkább titokzatos értelemmagva a „szív” szó, illetve annak lényeges pontokon peremmé, keretté változtatott, ismételt, háromszori kimondása. Erre a magra épül, vagy még pontosabban: ezt a magot képezi le az igen szigorúan szerkesztett, pontos szintaktikai és szemantikai struktúrában kibontott sorozat, a vers szövege. (…)

A megjelenő, poétikailag kidolgozódó szelf – paradox módon – a sorozatos tagadásokból épül fel, a tagadás szavai kiemelkedő gyakoriságúak, a verskezdő „nincsen” után az egymást követő kopogó, ritmikusan ismétlődő „se-se” sorozat elkerülhetetlenül magára vonja figyelmünket. Az ismétlődő tagadás értelmezésére a vers olvasásakor szokásosan működik a már nagyon korán kialakult kultusz alapú recepciós stratégia, mely a költő kamaszos, szertelen, nyomorgó képét vetíti elénk, és a verset ennek a létpozíciónak a kivetüléseként magyarázza. Ez a külső segítség azonban félre is vezethet minket, már magából a vers hatásából, poétatörténeti fontosságából ítélve a háttérben sokkal több rejlik, mint puszta fiatalos, mindent elutasító hév vagy éppen a tényleges élethelyzet elkeserítő nyomora.”

Bókay Antal: A vers olvasata – poétizált szelf mint a tagadás tere. In.: Bókay Antal: Líra és modernitás – József Attila én-poétikája. (Budapest, Gondolat, 2006.)

Baksa-Soós János, a Kex énekese

"A Kex soha nem adott két egyforma koncertet. A műsor mindig a pillanat hatására, a közönség reakciójától függően, a színpadon született. Baksa-Soós szívesen rögtönzött, engedve a közönség kívánságainak, a körülmények kihívásainak, így váltak a Kex-koncertek az istentisztelet, a pogány-szertartás, a kabaré, az orfeumi ripacskodás, a magánszámok és a happening furcsa keverékévé. Poénok és pofonok csattantak, jelképesen és valóságosan, az olyan szürrealista látomásokat, mint a Zöld-sárga vagy az Elszállt egy hajó a szélben, olcsó slágerek követték, majd minden átmenet nélkül József Attila Hetedikje vagy a legendás Tiszta szívvel. Aztán reklámversikék és blődlik, gegek és parabolák, fricskák és halandzsa, értekezések a művészetek történetéből. Áhitat, olcsó szentimentalizmus, dacos keménység, leheletfinom banalitások követték egymást. A Kex, mint egy vulkán ontotta magából az ötleteket."

Sebők János: Magyar-Rock 1. Zeneműkiadó, 1983.

Aegon Művészeti Díj, 2015.

Az Aegon  Művészeti Díjat 2015-ben Péterfy Gergely kapta a Kitömött barbár című regényéért.
A díjátadó Gálaestet 2015. április 8-án rendezik a Katona József Színházban.

"Angelót a megaláztatásoktól többnyire megvédte tanultságának tudata.

Fehérbőrű mesterei Arisztotelésztől Senecán át Spinozáig annyit értekeztek az erényről, a bölcs szerepéről, a hívságok megvetéséről, az ataraxiáról, mintha sejtették volna, hogy egyszer majd maguknál sokkal sérülékenyebb tanítványokat kell felvértezni a világ gonoszságai ellen. Megtanították kordában tartani és elrejteni az indulatait, megtanították, hogyan emelkedjen felül az aljasságon és a mocskolódáson. A legkegyetlenebb rabszolgatartók, a rómaiak tanították a legtöbbet: Sallustius lett a legszeretettebb mestere, akinek fekete hőseiben magára ismert. Egyre többször feledkezett bele abba a gondolatba, hogy maga is királyi vérből származik, s elképzelte, mit tenne most, hogyha eljön a trónra lépés ideje. Ez a gyerekkorából őrzött történet, amelyet a herceg egyszer sem mulasztott el megismételni, valahányszor dicsekedni kellett vele, idővel egyre terebélyesebb, egyre színesebb lett." 

(részlet a regényből - Litera.hu)

A kitömött udvari néger problémái mindannyiunk problémái. Interjú a Könyvesblogon.

Angelo Soliman és Kazinczy Ferenc – Nyersanyag egy regényhez.

"Márpedig, ami nincs, az csak az ördög műve lehet." Nemes Z. Márió kritikája. Műút. 2014.048.

Egy preparátum titkos élete. Szilágyi Márton írása. Kalligram. 2014. október

A szerző megtudja, hogy díjat nyert - egy benzinkút mellett:)

Békés Pál-díj, 2015.

Március 27-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban harmadik alkalommal adták át a Békés Pál-díjat, melyet 2015-ben Kiss Tibor Noé vehetett át.

KTN. Kiss Tibor Noé személyes honlapja

Aludnod kellene. (Budapest:  Magvető, 2014.) Részletek, interjúk, kritikák

Závada Pál laudációja

A hónap verse: Nemes Z. Márió: Karó vagy, melyről elrepült a varjú

Nyilván könnyebb lekarózni
a kedvest, mintsem a végtelenbe
fúródni. De egyszerre a kettőt!
Bárcsak így igazulna meg a vágy
és a képzelet korrupt szövetsége.

A rigó csőre meg csontkoporsó.
De mit temettek bele? Valamiféle
csendet talán, állati és napkeleti
bölcseletet, ami zokogva pulzál
a szarusírban, hogy Rigócsőr
király dióként töri meg gőgöt?

A madártani kérdések asszonyba
fúlnak. (Az egyedfejlődésben
sincsen kegyelem.) Mi végre hát
büntetlen repülni? Dölyfös karó
vagy állattemető lennél szívesebben?
Akkor inkább már valami egyszerű.
Kő, vacak, esetleg sprotni.

A vers a szerző A hercegprímás elsírja magát (Budapest: Libri, 2014.) című kötetében jelent meg.

80 nap alatt a Föld körül. 110 éve hunyt el Jules Verne

 -Uraságod elutazik? – kérdezte.
- Igen - válaszolta Phileas Fogg.
-Utazást teszünk a Föld körül.

Utazásra hívjuk az olvasót, ehhez Jules Verne 80 nap alatt a Föld körül című regényét idézzük meg. Phileas Fogg története (eredeti címe Le tour du monde en quatre-vingt jours) 1873-ban jelent meg a Hetzel Kiadó gondozásában. Magyarul először 1875-ben adta ki a Franklin Társulat Győri Ilona fordításában. A történet mindenkinek ismerős, a regény főhőse, Phileas Fogg egy fogadás kapcsán  vág neki a Föld körbeutazásának, hogy 80 nap alatt visszaérjen kiindulásának színhelyére, Londonba, a Reform Klubba (akkoriban a közvélekedés szerint fél év kellett bolygónk megkerüléséhez). Útján inasa, Passepartout kíséri, számtalan akadály leküzdése után vonaton, gőzhajón utazva, késve érkeznek meg Londonba. Ám tudjuk, mégis megnyerik a fogadást. Míg Foggék Kelet felé tartva, 80-szor látták felkelni a napot, addig a londoniak csak 79-szer, vagyis az utazók nyertek egy napot. A megoldás a nyugat-keleti irányban való áthaladás csillagászati tudományos meglepetését tartogatja számunkra: Kelet felé haladva a napok annyiszor 4 perccel rövidülnek, ahány hosszúsági fokot hagyunk magunk mögött, s mivel a Föld felülete 360 fokra oszlik, ha ezeket megszorozzuk 4-el, 24 órát kapunk. A könyv nyomán vita támadt, olvasói levelek tömkelegét kapta az író, előtte a tengerjárók a szerint számolták a napokat, hogy kelet vagy nyugat felől fedezték-e fel az adott területet. Verne felszólalt a Földrajzi Társaságban (A meridiánok és a naptár), a Hosszúsági Körök Irodája pedig konferenciát hívott össze 1884-ben, és elhatározták, hogy bevezetik a zónaidőt, 24 délköri övezetre osztják a Földet, a kezdő a greenwichi délkör lesz.

Verne a világon még mindig a legolvasottabb, legtöbbször fordított író. Könyvei gyűjteményes kiadásának az Utazások az ismert és ismeretlen világokban (83 kötet) címet adta. Célja: a modern tudományok által felhasznált földrajzi, geológiai, fizikai, asztronómiai ismeretek összefoglalása, a világegyetem történetének feldolgozása. Az író dolgozószobájában lévő földgömb kipontozott, kijelölt, telerajzolt felszíne, az író hatalmas dokumentációja és cédulaanyaga, gazdag könyvtárának katalógusa, a kivágatok s a mintegy 20 ezernyi füzet  az író által összegyűjtött óriási tudásanyagot mutatják. Leírásai pontosan dokumentálhatók, a helyszínen ellenőrizhetők.

Az ún. rangos irodalmi körökbe nehezen került be, a termékeny alkotó (évi 2-3 könyv) műveit az utazási-, kaland- és ifjúsági regényekhez sorolták. Népszerűsége sohasem csökkent, de az igazi áttörés jóval halála után következett be. Michel Butor és Marcel Moré a modern irodalomtudomány eszközeivel közelített Verne felé, műveit egyszerűen irodalmi alkotásként olvasták, értelmezésükre modern elméleteket alkalmaztak. Szerintük az író a tudományban lel elbeszélései anyagára, követőik pedig az olvasót arra buzdították, hogy keresse az értelmezés további lehetőségit, a „különös tematikai és formai hálózatot, amely többé-kevésbé bevallottan, de mindig másképpen leplezve” jelen van Verne műveiben.

A 80 nap alatt a Föld körül elsöprő sikere sokakat utazásra ösztönzött. Egy amerikai nő, Nellie Bly 1889-ben 72 nap alatt tette meg az utat, Verne táviratban köszöntötte. 1901-ben a transzszibériai vasút átadása után egy párizsi újságíró, Gaston Stiegler 63 nap alatt ért végig, hazafelé találkozott Vernével.

1987-ben a Sunday Times megírta, hogy tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy több mint 100 évvel Fogg után kevesebb időt venne igénybe az utazás. A menetrendi egyeztetés, az útlevelek, vízumok megszerzése, a hajójáratok hiánya miatt 22 nappal több időre lenne szüksége az utazónak. (Repülővel csupán 36 órát jelentene az út.)

Talán ezt a cikket akarta cáfolni a BBC, amikor 1988-ban felkérte a Monthy Pyton-os  Michael Palint, hogy a korabeli szabályokat betartva kísérelje meg Fogg teljesítményét, utazza körbe a Földet 80 nap alatt. A dromomániás (utazás kényszere) színész igent mondott. Azóta számtalan utazófilmet forgatott, legutóbb 2012-ben Brazíliában járt.

„Phileas Fogg útja azért nem vesztette el a mai napig sem vonzerejét, mert még mindig ez a legrövidebb idő, amely alatt meg lehet kerülni a bolygónkat úgy, hogy felfoghassunk belőle valamit. Hogy egyszerre láthassuk, érezhessük az illatát, megérinthessük a földjét”, nyilatkozta Palin.

Fogg 1872. október 2-án, Palin 1988. szeptember 25-én indul a londoni Reform Klubból. Míg Fogg a nyakában Fix felügyelővel, addig Palint a Monthy Pyton-os rajongói zaklatják folyton  az úton. Palin az Orient Expresszen utazik Velencéig, ahol hajóra száll, s a Korinthoszi-csatornán át (1893-ban Fogg útja után fejezték be) Krétát és Athént érintve Kairóig hajózik. Fogg már az olasz Brindisinél hajóra száll, s Adent érintve Bombay felé veszi az irányt. Palin a Szuezi-csatornán csak Dzsiddáig jut, mivel menetrendszerű személyszállítók már alig járnak. Diplomáciai segítséggel  autóval átviszik az Arab-félszigeten Rijádon át Dubaig. Itt nem talál mást, csak egy dhowt (tengerjáró dereglye), s Bombaybe egy héttel később ér oda, mint Fogg. Indiát mind a ketten vonattal szelik át, de míg Fogg Calcuttába tart (Allahabad előtt elfogy a sín, s itt elefántháton mennek tovább, s közben kiszabadítják Mrs. Audát), Palin célja Madrász. A következő állomás Szingapúr, mindketten hajóval érik el (Palin 10 nappal van lemaradva Fogg mögött). Itt gyors átszállás Hongkong felé, Palin egy jugoszláv teherhajóval Kantonig, majd Shanghajig vonattal megy át Dél-Kínán, Fogg egy vitorláson száll szembe a kínai tengeri tájfunokkal, de mindketten megérkeznek, s hajóra szállva haladnak tovább Yokohama felé. Nov. 14-én ér oda Fogg, aki a 44., Palin pedig az 51. napnál jár. Mindkettőjük célja a Csendes-óceán átszelése, Palin Los Angelesbe, Fogg San Franciscóba tart, és itt érintik a 180. fokot, s Foggék még nem, de Palin kapitánya már figyelembe veszi a zónaidőt, visszaállítja az órát, vagyis elvesz egy napot. Az észak-amerikai kontinenst vonattal utazzák át (ocean to ocean). Palin kitérőnek egy kis léghajós és kutyaszános kirándulást engedélyez magának (miközben Foggék az életükért harcolnak a sziú indiánokkal), s Salt Lake City, Aspen, Chicago érintésével megérkezik New Yorkba. Innen egy elegáns dán hajóval Le Havre, majd Liverpool a cél, eközben Fogg úgy jut vissza a kontinensre, hogy  hajója minden mozdítható tartozékát feltüzeli, mert elfogy a szén, de sikerül elérni Liverpoolt, ahonnan hőseink vonattal száguldanak London felé. Palin némi előnnyel, a 79. napon Fogg előtt ér célba.

Ha ma nekivágnánk az útnak, az internet segítségével terveznénk meg az útvonalat, s a hátizsákunkban lenne minimum egy okostelefon. Az alábbi két linkre kattintva megtekinthetjük Fogg és Palin útvonalát a Google Maps-on!

Phileas Fogg útvonala

Michael Palin útvonala

Fogg egy angol gentleman fegyelmezettségével csak a fogadást akarja teljesíteni, Passeportout küldi, hogy szétnézzen a városokban, Palin egy angol színész és író közvetlenségével csinálja végig az utat, könyve útleírásként is olvasható, s folyamatosan  reflektál az útközben megismert emberekre, némi öniróniával beszél magáról, s néha még egy Monthy Pyton-os figurát is bedob.

Az utazásból hatrészes ismeretterjesztő filmsorozat készült, amely 1992-ben jelent meg dvd változatban, s Palin megírta úti élményeit is, a 80 nap alatt a Föld körül című  könyvet 2005-ben vehette kezébe a magyar olvasó.

Természetesen a mozi világát is megihlette Fogg története.

Az első film 1956-ban készült, Fogg szerepében David Nivent láthattuk, ez az alkotás még többnyire követte az eredeti történetet, bár Franciaországot a regénytől eltérően a Nadar tervezte léghajóval szelik át, s olyan színészek bukkannak fel egy rövid jelenet erejéig, mint Marlene Dietrich vagy Buster Keaton.

Az 1989-es filmet Pierce Brosnan főszereplésével forgatták, Passepartout a Monthy Pyton-os Eric Idle játszotta, a forgatókönyvíró több helyen is átírja az eredeti cselekményt, beemeli a történelmi eseményeket (Párizsi Kommün), a kor technikai találmányait (Zeppelin léghajója), s a szereplők közvetlen, eredeti figurák.

A legszabadabban a Jackie Chan féle verzió (2004) bánik a regénnyel, a hongkongi karatehőst Passepartout szerepében láthatjuk, Fogg egy görkorcsolyán száguldozó, habókos felfedező, a szolga az, akit üldöznek, aki egy jáde Buddhát szerez vissza népének, s a fogadás tétje itt Fogg számára a Földrajzi Társaság elnöki széke, s egy olyan Verne korabeli találmány is megjelenik a filmben, mint a Wright fivérek repülőgépe.

Kedves Olvasók, térképet a térdre, s vágjunk neki! Olyan őrültséget természetesen senkitől sem várhatunk, mint jelen sorok írója, aki a karácsonyi szünetet a Verne-történet és feldolgozásai bűvöletében töltötte, s  még az Újévbe is - pokrócba burkolózva (igaz, influenzásan) - Michael Palin társaságában lépett át,  mert ahogy Nemes Nagy Ágnes írta, „az őskalandvágy, úgy látszik, a homo sapiens elidegeníthetetlen tulajdonsága”.

(Az írás megjelent a Népszabadság 2014. 02. 07. számában Verne, a legjobb termtud.-tanár címmel.)