„Meg kell mondanom Neked, Lou: az az érzésem, hogy most valami olyan környezet segítene rajtam, mint amilyen annak idején Nálad, Schmargendorfban vett körül; elképzelem: hosszú erdei utak, mezítláb járni a fűben és éjjel-nappal hagyni, hadd nőjön a szakállam, esténként lámpát gyújtani a meleg szobában, és valahányszor kedve kerekedik, bújjon elő a hold és jöjjenek ki a csillagok, és egyébként csak üldögélni és hallgatni az esőt vagy a vihart, mintha ő maga volna a Mindenható. Ha forgolódsz a világban, Lou kedves, gondolj erre, és jegyezd meg, ha egy olyan helyet látsz, ahol mindezt megtehetném” – írta Rilke Lou Andreas -Saloménak 1912. november 19-én.
A latin betűk őszi programajánlóját olvassák. November lévén, arra számítottunk, hogy a kint gomolygó ködből a meleg szobákba invitáljuk a kedves olvasót, ám a hidegnek nyoma sincs.
Rilke levelei. Beszélgetés a fordítóval. DRÓT
„Ne sürgesse az időt, barátom” címmel november 10-én a PIM-ben ünnepélyes bemutatón ismerkedhetünk meg a Napkút Kiadó jóvoltából négy kötetben megjelentetett Rilke-levelezéssel. A fordítóval, Báthori Csabával Szilágyi Ákos, költő, esztéta beszélget.
A fordításon túl jelentős szerkesztői és filológiai teljesítménynek lehetünk tanúi, hiszen a mai napig nem létezik Rilke leveleinek német nyelvű összkiadása, s az anyag összeállításakor a szerkesztő-műfordító Báthori Csaba hetven forráskiadványra (évkönyvekben, periodikákban megjelent szövegekre) támaszkodott.
Szilágyi Ákos Ká és Bá – El Kazovszkij emlékműve (Pesti Kalligram, 2015) verseskötetének felolvasással egybekötött bemutatóját a kiállítás megnyitóján tartják, majd A lélek elszáll – óegyiptomi motívumok El Kazovszkij művészetében címmel Csehy Zoltán és Szilágyi Ákos tartanak közös tárlatvezetést november 12-én.
Látáscsapda. Beszélgetések El Kazovszkijjal (2012) címmel Cserjés Katalin és Uhl Gabriella szerkesztők az El Kazovszkijjal készült beszélgetéseket, riportokat gyűjtötték kötetbe időbeli sorrendben, 1981-től 2008-ig, amelyeket Siklós Péter látott el jegyzetekkel.
2015-ben Merőleges viszonyok címmel szintén Cserjés Katalin és Szauter Dóra El Kazovszkij munkásságáról szóló tanulmányokat válogatott egybe. A Szegedi Tudományegyetem Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén a Hajnóczy Péter Hagyatékgondozó Műhely mintájára 2009-ben jött létre az El Kazovszkij kutató csoport Cserjés Katalin vezetésével. A könyv első részében a Tiszatáj 2013. novemberi El Kazovszkij-anyaga szerepel, továbbá Keserű Katalin tanulmánya, illetve a Litera - Nyitott Műhely kerekasztal-beszélgetésének szerkesztett változata.
A napokban jelenik meg Onagy Zoltán interjúkötete Dragéi hajnalok Zalánnal címmel a Kortárs Kiadó gondozásában. A beszélgetés 2014-ben, a szerző 60. születésnapja alkalmából kezdődött, s a több mint egy éven át bővített interjúból már olvashattunk részleteket a Forrás 2014. novemberi számában.
„Ilia Miska, a híresen nagy szerkesztő a legendás régi Tiszatájnál, azt mondta, uram, egyetlen dologgal foglalkozzék, az igazán jó írók mindig ugyanazt írják. Megpróbáltam, nem ment. Lehet, hogy nem vagyok igazán jó író. Bár elszomorodnék, ha így lenne. Mindig csak azzal foglalkozom, ami engem izgat. Ha az avantgárd, akkor azzal, ha a neoromantikus elégia, akkor azzal, ha a képvers, akkor azzal, ha meg a haiku, akkor a haiku, és azzal.” (Z. T.)
S ha a születésnapoknál tartunk: a Hadik Irodalmi Szalon is ünnepel, az 5 éve újranyitott Hadik Kávéház 55 ún. összművészeti estet tartott Juhász Anna vezetésével. November 18-án a PIM-ben jelen lesznek az elmúlt öt év vendégei, felidézik a legsikeresebb estjeiket, amit felsorolni is lehetetlen, de gondoljunk csak a Latinovitsra, Petrovics Emilre vagy Kass Jánosra emlékező estre!
Nádas felolvassa a Találkozás-t
A színházi előadásokból választásunk Nádas Péter Találkozás című darabjára esett a Pesti Színházban Eszenyi Enikő rendezésében. Nádas a Találkozás című drámáját, drámatrilógiájának (Takarítás, Temetés) középső részét 1979-ben írta, a darab ősbemutatója 1985-ben volt a Pesti Színházban, Ruttkai Éva és Hegedűs D. Géza szereplésével. Most Börcsök Enikőt és Király Dánielt láthatjuk a darab két főszerepében. „A Találkozás történelmileg egészen konkrétan két ember viszonyának lehetséges variációiból áll. Mária a Farkas Mihály-Péter Gábor-féle intézmények lakója volt többször is, a Fiatalember pedig, aki hallani jött a történetet, hogy történéssé váljék benne (ez egyben életfeltétele, felnőttségének utolsó, egyetlen lehetősége, megszületésének kicsinyített, tömörített aktusa), annak a férfinak a fia, akivel Mária emésztő szerelme adatott, aki azonban ugyanabban a börtönben ügyészként tevékenykedett, mikor Máriát másodszor lecsukták. A nő szabadulása után a férfi lelkiismerete felébredt, és szerelmese szeme láttára, egykori találkozásuk színhelyén, a platánok alatt főbe lőtte magát” – írja a drámáról Balassa Péter, a Mindnyájan benne vagyunk. Nádas Péter művei című munkájában. (Budapest, Balassi, 2007.)
A mozikban az izlandi Dagur Kári filmje, a Fúsi keltette fel érdeklődésünket. A rendezőt előző filmjében (Nói albinói) is a társadalmon és normákon kívüliség foglalkoztatta. A Fúsi egy 43 éves, túlsúlyos fiatalemberről szól, aki még mindig az anyjával él, ám anyja udvarlója beíratja egy tánctanfolyamra, ahol megismerkedik a különc Sjöfnnel. A nő hatására Fúsi elindul a felnőtté válás útján, kezébe veszi élete irányítását. A főszereplő, Gunnar Jönsson alakításának köszönhetően a film abszurd, ironikus jeleneteivel nem vált át a romantikus komédia műfajába.
A Scolar Kiadó észak-amerikai indián költészeti antológiát jelentetett meg Medvefelhő a város felett címmel Gyukics Gábor fordításában. (Akármilyen hihetetlen, Európában eddig egyetlen hasonló összeállítás jelent meg.) A könyvet november 26-án mutatják be az Írók Boltjában. A vendég Lance Henson csejen költő, a kötet egyik szerzője.
„Jelen kötetben huszonnégy kortárs észak-amerikai indián költő verseit fordítottam magyarra. Ezek a költők nem a regények és legendák indiánjai, csupán az ő leszármazottaik. Sokan közülük kevert vérű családban születtek, mégis hisznek indián őseik hagyományaiban, a természet szeretetében, és igyekeznek fenntartani azt, dacára annak, hogy ők már városban élnek, ahol egyetemi tanárok, muzeológusok és könyvtárosok, értelmiségiek. Verseik ezért olyan szögből tudják megmutatni a jelent, a mai világot, de a természetet és az amerikai tájakat is, ahonnan mi azt soha nem látjuk”, írja Gyukics Gábor.
S ha megnéztünk minden kiállítást, filmet és előadást, elolvastuk az összes könyvet, látogassunk el november 28-án a tatai Öreg-tó partjára, a Magyar Madártani Egyesület immár 15. alkalommal megrendezendő Vadlúd Sokadalmára. A tatai Öreg-tó tradicionális vadlúd-pihenőhely. Az eurázsiai tundrák vidékéről érkező vadludak minden évben visszatérnek Tatára, hogy a telet itt töltsék, majd február végén, március elején indulnak vissza északi költőhelyeikre. Ám korán kell annak kelnie, aki meg akarja figyelni reggel 7 órakor a tavon telelő több tízezer madár (nagy lilik, örvös lúd, vörösnyakú lúd) kihúzását. Orbán Zoltán ornitológus tolmácsolásában kivetítőn is követhetjük az eseményeket. Az esti behúzásig, 16 óráig pedig természetvédelmi, ornitológiai programokkal várják a közönséget.
A Tatai Vadlúd Sokadalom (fotók)
