"Az írás: harc az angyallal. Nem kétes hát a birkózás kimenetele, más a súlycsoport, az angyal győzelme nyilvánvaló. Józan ésszel föl is kellene adni a harcot, de mi nem éber és józan állapotban, hanem, mint Jákob, álmunkban győzködünk az Ismeretlennel. Mi (mert azt hiszem, szaktársaim is) álmunkban, félálmunkban, félébrenlétünkben, vagy akár ébren tépelődve-rágódva végezzük írói munkánkat. (Munka? Egy megszállottság, melyért munkabért kapunk.) Akkor készül a "mű".
Amikor már a kezemben a toll, előttem az irkafüzet, az csak végső fázisa a munkának. Mesterség, technika, tapasztalás, rutin és szerencse. Erről nem is szeretek beszélni, mert puszta kivitelezés, és ahogy egy szöget is lehet rézsút beütni, vagy egy felhőkarcolót elfuserálni, sose tudom, mi készül a kezem alatt: elfogadható, vagy esetleg kijavítható vagy szemétre való. Ez magánügyem..."
Örkény István: Munkámról.
In: Örkény István: A mesterség titkaiból. Budapest: Palatinus, 2003.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése