a Kossuth Kiadó új Jack London életmű-sorozata

Jack London népszerű szerző volt és maradt nálunk, de vagy ifjúsági íróként tartották számon az állatregényeivel, vagy kalandíróként az aranyásók krónikásaként – életműve hézagosan került a magyar olvasók elé. Utoljára az 1920-as(!) években szenteltek neki életműkiadást, az akkor – nagyrészt gyönge, sőt elfogadhatatlan fordításokban – megjelent kötetek közül kevésre figyelt az utókor. Az író centenáriumán a Kossuth Kiadó sokat törleszt az adósságból, de a tizenöt kötet még így is csak bő válogatás a termésből.

Ami a tizenöt kötet nyomán azonnal egyértelmű: Jack London rendkívül sokoldalú, több műfajt is alapvetően megújító és az irodalmi nyelvet forradalmasító szerző. Nemcsak az élete volt kalandos, irodalmi tevékenysége is kockázatvállaló, „kalandozó” természetű. Sience fictiont írt a történelem előtti korról (Ádám, előtt) és a történelem utániról, a vírus elpusztította, csupa képmutatásból élő civilizáció jövőjéről (A skarlát). Lélektani fantasy-regényt szentelt a lélekvándorlásba menekülő rab embernek (Kóbor csillag), krimit tudós(!) anarchistáknak (Bérgyilkossági iroda), máig eleven szociográfiát London nyomornegyedének (A mélység lakói). Megírta az irodalomtörténet első amerikai hobo-könyvét (Országúton), és két örökérvényű hősben modellálta saját szellemi meghasonlottságát a hősi emberideál és a túlérzékeny literátor között (Tengeri farkas).

Sokszor kiadott „kutyakönyveit”,  A beszélő kutyát, Az éneklő kutyát s talán a leggyönyörűbbet, A vadon szavát is másképp olvashatjuk most, ezek fényében. Mint ahogy föl kell figyelnünk elbeszéléseinek Kiplingtől tanult és Hemingwayt megelőlegező szemléletére is.

A Kossuth Kiadó sorozatát az ugyancsak népszerű (pl. a Van Gogh-életrajzot író) Irving Stone életrajzi krónikája zárja tizenhatodik kötetként, amely a múlt századelő Amerikájának izgalmas korrajzába illeszti bele Jack London rendkívüli sorsát. 

Jack London 1. rész - szubjektív pályakép

Jack London 2. rész - Jack London levele Ina Coolbrith-hez