Meghalt Vathy Zsuzsa

„Ars poéticám? A formáért küzdök mindennap, mondhatnám erőmön felül. „A forma isteni fölénye az anyag fölött”, valahogy így kellene lennie, de ez az isteni fölény olyankor isteni közönnyel várat magára. Sokszor ma is úgy érzem magam, mint tizennyolc éves koromban Pápán, amikor a városi könyvtárban elolvastam Ionesco egyik darabját, talán a Székeket, talán Az orrszarvút. Egyszerre ijedtség és nevethetnék jött rám, kiszaladtam a könyvtárból, a Kossuth Lajos utcán, a pápai korzón föl-le jártam, és ilyeneket mormoltam magam elé: „ó, istenem, milyen furcsa, milyen különös! Csakugyan? Csakugyan. Milyen véletlen! Persze, minden lehetséges. Úgy, hát, talán… őszintén szólva!... Persze, persze.”

Vathy Zsuzsa: Életünk színtere. In: Curriculum vitae. 30 kortárs magyar író önéletrajza. Budapest, Kortárs Kiadó, 1995.

2017. január 7-én, életének 77. évében elhunyt Vathy Zsuzsa József Attila-díjas író, Lázár Ervin özvegye. Vathy Zsuzsa 1940. április 15-én született Pápán. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd a Veszprémi Vegyipari Egyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát. Első novellája 1968-ban látott napvilágot. 1970-től újságíróként dolgozott, majd folyamatosan jelentek meg novellái, elbeszélései, kisregényei. Fontosabb művei: Az ősi háztető, (1980), Ki látott rétisast? (1984), Beszélő kert (1993), Itt a szépséget nézzük (1995), Búrkifli (1997) Angyalhíd (2003), Herend, az más (2006), Angolpark (2009), Kávérajzok (2013).

2016-ban adta ki a Helikon Kiadó válogatott novelláit Ki nevet a végén? címmel.

"Most megjelent, válogatott novelláit és kisregényeit tartalmazó kötete csupa életszagú darabból áll, amelyekben az időnként fölbukkanó álomleírások, illetve a hasonló tartalmú, a tudatalattiban és a gondolatok mögötti világban tett lírai kiruccanások a helyenként verssorokba illő hasonlatokkal együtt („A reggel, mint egy sárga hernyó, olyan volt”) leginkább a színeket erősítő árnyalatokként, az éles kontúrok egyfajta tompításaként, elsimításaként jelennek meg a valóságábrázolás Vathy-féle képein."

Benedek Szabolcs: Kölcsönvett életek. In: ÉS. 2016. szept. 2.