"Bejártam, mondhatnám az egész világot, a Sarkvidékektől az Egyenlítő környékének félelmetes őserdein keresztül Kína, Japán, majd Amerika tájképi nagyszerűségei közé. Lenyűgöző nagyságú a norvég fjord, hangos kacagáshoz hasonlítanám a Garda-tó tájképi pompáit, jártam az Alpok gleccserein, meg a Spitzbergák tundráin, láttam a sivatagot, meg az indiai barlangtemplomokat, ott voltam a mongol pusztákon meg a mandzsu őserdőkben, de akárhol másztam fel valami hegytetőre, sehol sem voltam megelégedve a kilátással, mert nem volt benne a Balaton." (Cholnoky Jenő)

2013. november 11., hétfő

Murakami Haruki: Kafka a tengerparton



A Kómura Emlékkönyvtárban vagyunk Japánban. Szaeki asszony, a könyvtár vezetője keddenként végigvezeti az érdeklődő vendégeket, Osima, a könyvtáros mindennap 11 és 5 között segít eligazodni a könyvek között. A könyvtárhoz egy kert is tartozik, fákkal, madarakkal, macskákkal… Eszményi világ. Tamura Kafka itt lel menedéket:
„Kiskoromtól fogva mindig is a könyvtár olvasótermében szoktam az időt múlatni…
…A könyvtár lett a második otthonom. Vagy azt is mondhatnám, hogy számomra talán a könyvtár volt a valódi. Mindennap betértem oda, a könyvtárosnők már arcról ismertek…”


De ki is ez a Kafka ?
A regény főhőse, egy 15 éves fiú (a Kafka felvett név, egyszerre utal az íróra, illetve a fiú képzeletbeli, Varjú nevű barátjára, ugyanis a kafka szó csehül varjút jelent), aki az oidipuszi végzet elől menekül az apai házból, anyját és nővérét keresve különös dolgokba keveredik.
És akkor itt van még Nakata úr, a 2. vh-s sérüléseitől szellemileg visszamaradt vénember, aki a való világban csetlik-botlik, viszont varázslatos képességei vannak, beszélget a „macskauraságokkal”, olyan lényegi dolgokat lát meg a világból, amelyeket a köznapi ember nem képes érzékelni. Ő is menekül, egy rejtélyes gyilkosság következményei elől.
A két szálon futó cselekmény egybe simul, hőseink útjai keresztezik egymást.
A történet szinte elmesélhetetlen, a valóság elemei keverednek a képzelet világával, ebben a két síkban áramlik, keveredik a cselekmény, oda-vissza ugrunk térben és időben, de Murakami mindezt egy dinamikusan előre haladó, belső logikájában intenzíven működő szövegben ötvözi egybe, ahol nagyon is helyükön vannak a dolgok.
S az író a posztmodern kelléktárból sok hozzávalót húz elő: a mitológia, a klasszikus japán regény, Beethoven zenéje, a fogyasztói társadalom problémái, lételméleti kérdések, a krimi, a fantasy világa…
Hőseink magányosak, egy elidegenedett, kiüresedett világ szereplői, ahol önmaguk megismerésén túl emberi kapcsolatokra vágynak, mindeközben saját démonjaikkal kell megvívniuk. Mindezen túl létezik egy valóságon túli, vágyott világ, ahol semmi sem változik, megállt az idő, nyugalom honol, hőseink e két világ határait átlépve mozognak.


Murakami Haruki a kortárs japán irodalom legjelentősebb képviselője, 2013-ban is a Nobel-díj várományosai között emlegették.
A Kafka a tengerparton című regényéért 2006-ban elnyerte a jelentős cseh Kafka-díjat.
Művei a japán fiatalok kultuszregényeivé váltak, az egész világon nagy népszerűségre tettek szert a jellegzetes „murakamis” világlátásukkal. Magyarországon megjelent  első regénye a Világvége és a keményre főtt csodaország (1998) volt, ám a Szputnyik, szívecském! című művével vált ismertté 2006-ban. A Kafka…óta olyan újabb művek láttak napvilágot, mint a Birkakergető nagy kaland (2007), A határtól délre, a naptól nyugatra (2007), a Norvég erdő (2008), a Kurblimadár krónikája (2009), Tánc, tánc, tánc (2010), s a 2011-ben megjelent 1Q84:ezerkülöncszáznyolcvannégy.

A legfrissebb hír, hogy 2013. november 6-án megjelent magyarul Murakami Haruki legújabb regénye, A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei című kötet!


2013. október 12., szombat

A hónap verse: Parti Nagy Lajos: Őszológiai gyakorlatok (részletek)


"bele vagyok hazám törődve
a sprőd avarba mint egy koffer
melyet a szívem térde üt-ver
szamár a dobját őszről őszre
az élet jön-megy mint a gólya
de az én pakkom költözetlen
de púpom s szárnyam öltözetlen
felszabdalta az ősz ollója
befűz megint az obligát bú
legkisebb fokomon is átbú
rám tevegel
s én tarlok ott mint kerti bábu
aki a farszín holdra bámul
lengő tekel 
                     *
egy őszológus félcipőbe’ jár csak
meg félkabátban fél s negyed ballonban
a túrt avar a pizsama alá csap
és meztelen bokán nyalintja nyomban
az őszológiában egy a napszak
s e délután és este közti sávban
a szívig ér az édes rothatag szag
hol andalog a lélek elmúlásan
az ember felnő felnő és lelappa
még rá se lép e gyűrött irkalapra
már kucorodhat össze mindhiában
kezében ernyő fején nyúlkalapja
s a kórházkert a nedves kurta mappa
reá csukódik lassúdan és puhádan"

In.: Parti Nagy Lajos: Grafitnesz
Budapest: Magvető, 2003.

A versciklus teljes szövege a DIA-n.

"Az Őszológiai gyakorlatok originalitása és költészettörténeti pozíciója véleményem szerint abban rejlik, hogy benne a Parti Nagy-féle „nyelvhús”, nyelvmassza találkozott a hússal, a testtel, a rontott poétika a rontott testtel, a fragmentált, szétszerelt nyelv a fragmentált, szétszerelt testtel. A nyelv ezáltal talált rá önmaga fizikai feltételeire, mintegy párhuzamos struktúrát hozva létre azzal: az allegória két tartománya egy pillanatra egymás fölé csúszott. Ezért van az, hogy az Őszológiai gyakorlatok megfoszt a halál metafizikájától, hiszen a nyelvből, a szétszerelt, idióta nyelv felől nézi azt: a halál dilettáns, parodisztikus, utólagos, utánzott lesz: tökéletlen és nevetséges. A nyelvi kompetenciák által uralt halál és test Parti Nagy szövegeinek allegóriájaként lép színre tehát az Őszológiai gyakorlatokban: a halál botrányának paródiájaként."


Köszöntjük a 60 éves Parti Nagy Lajost!

2013. augusztus 16., péntek

A hónap verse: Juhász Ferenc: Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb (részlet)


"A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.

Ácsorgok mélázva e kő-villany-szigeten:
az Oktogonon.
Csütörtök este van.
Nem átkozom magam.
Nem siratom.

Kék, sárga, zöld, piros eső zuhog.
Lábamnál olaj-szivárvány-patakok
és föltorlódott esőhólyagok.
Mint mozgékony-bőrű kaméleonok
agyag-csipkekorsó szeme forog
a nyüzsgő buborék-állatok
vízhártya-szeme.
Csillámbársony-bőrük gyűrődik, mozog,
színét cseréli szín után.
Egymáson másznak a piros-taréjú eső-gyíkok.
Ez a tér a virágzó kő-magány
Galapagos-szigete.

Magam vagyok."

In.: Juhász Ferenc: Harc a fehér báránnyal
Budapest: Szépirodalmi, 1965.

A vers teljes szövege a DIA-n.

Ezzel a verssel köszöntjük a 85 éves Juhász Ferencet!

2013. augusztus 3., szombat

A láthatatlan ember arcai - Gárdonyi a PIM-ben




2013-ban emlékévet hirdettek Gárdonyi Géza születésének 150. évfordulója alkalmából. A programok között szerepel a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Dobó István Vármúzeum közösen készített  kiállítása, „A láthatatlan ember arcai” című vándorkiállítás is, melynek állomásai: Gárdony, Balatonfüred és Székesfehérvár és Szeged.

A kiállítás több téma köré szerveződött. Bemutatja a történelmi regényeket író Gárdonyit: az Egri csillagokA láthatatlan ember, továbbá az Isten rabjai című művek keletkezését, a témához kapcsolódó rekvizítumokat: az egri vár egy darabját, eredeti török szablyákat, kéziratokat, ezen túl olyan interaktív elemek is színesítik a tárlatot, mint Eger városa 1552-es állapotának számítógépes modellezése, az egri vár puzzle változata, vagy A láthatatlan ember szereplőinek memory játékban való feldolgozása. A meseíró Gárdonyit bemutató teremben található  a kiállítás legkedvesebb mozzanata, a mesesarok, ahol a legkisebbek a Gárdonyi mesehőseivel díszített sámlikon pihenhetnek meg. Megismerhetjük még a botanikus és természetrajongó Gárdonyit, majd a nyelvészt, Titkosnaplójával a középpontban, amit sokáig hamis legendák öveztek, mígnem 1969-ben sikerült megfejteni a 41 geometriai jelből álló titkosírást, s kiderült, hogy a tibetűk nem más, mint Gárdonyi munkamódszerének  és műhelytitkainak a gyűjteménye. A kiállítás az Ida regényével záródik, hisz a regény Gárdonyi ars poétikája, írói hitvallásának összegzése.
A tárlaton megtekinthetjük még az író személyes tárgyait: íróasztalát, amin az Egri csillagokat írta, pecsétnyomóját, pipáit, s néhány akvarell tanúskodik Gárdonyi festői tehetségéről is.


A Gárdonyi Jubileumi Emlékév honlapja

Gárdonyi Géza-honlap

2013. június 5., szerda

A hónap verse: Tóth Krisztina: Repülő

Miféle testben jössz elém
a földi sodrásban megint?
Folyton változik alakod
a nevek örvénye szerint:
homokpart, kőarc, kisgyerek,
idegen szempár a buszon,
vagy egy utca, mit ismerek,
de a helyet már nem tudom.
Szálltam erre, mint repülő –
ha majd az leszek, integess!
Folyton elébem kerülő,
találgathatom, ki lehetsz.
Amikor ott vagy valahol,
minden a hangodon beszél.
Amikor nem vagy, üresen
ragyog a szív-nem-látta tér.
Emberruhám ha levetem,
találkozunk-e valahol?
Milyen betűkkel írsz nekem
az összefirkált ég alól?
A márvány Szaturnusz mögül
odatalálsz-e, mint a fény,
hogyha smaragdtábla leszek
a Hold fekete felszínén?

A vers Tóth Krisztina Magas labda című kötetében jelent meg.
Budapest: Magvető, 2009.

Tóth Krisztina honlapja

2013. június 4., kedd

Ünnepi Könyvhét, 2013

"Az írás: harc az angyallal. Nem kétes hát a birkózás kimenetele, más a súlycsoport, az angyal győzelme nyilvánvaló. Józan ésszel föl is kellene adni a harcot, de mi nem éber és józan állapotban, hanem, mint Jákob, álmunkban győzködünk az Ismeretlennel. Mi (mert azt hiszem, szaktársaim is) álmunkban, félálmunkban, félébrenlétünkben, vagy akár ébren tépelődve-rágódva végezzük írói munkánkat. (Munka? Egy megszállottság, melyért munkabért kapunk.) Akkor készül a "mű".
Amikor már a kezemben a toll, előttem az irkafüzet, az csak végső fázisa a munkának. Mesterség, technika, tapasztalás, rutin és szerencse. Erről nem is szeretek beszélni, mert puszta kivitelezés, és ahogy egy szöget is lehet rézsút beütni, vagy egy felhőkarcolót elfuserálni, sose tudom, mi készül a kezem alatt: elfogadható, vagy esetleg kijavítható vagy szemétre való. Ez magánügyem..."
Örkény István: Munkámról. 
In: Örkény István: A mesterség titkaiból. Budapest: Palatinus, 2003.