a versek tökéletesen elkülönülnek az életemtől,
amennyiben az életem mindaz,
ami a verseken kívül az enyém.
többé már nem maradhatok mozdulatlan,
de mindez nem valamiféle másság,
ilyenkor nem változom meg,
csak másként leszek én
ezen a tökéletesen üres helyen,
másképp ugyanaz az emlékezésben.
(a lámpa ég, fénye halványul,
a telefon csörög, nem mozdulok.)
A vers Kabai Lóránt avasi keserű (Miskolc, Szoba Kiadó, 2013.) című kötetében jelent meg.
A szerző blogja (kklóóór).
"Bejártam, mondhatnám az egész világot, a Sarkvidékektől az Egyenlítő környékének félelmetes őserdein keresztül Kína, Japán, majd Amerika tájképi nagyszerűségei közé. Lenyűgöző nagyságú a norvég fjord, hangos kacagáshoz hasonlítanám a Garda-tó tájképi pompáit, jártam az Alpok gleccserein, meg a Spitzbergák tundráin, láttam a sivatagot, meg az indiai barlangtemplomokat, ott voltam a mongol pusztákon meg a mandzsu őserdőkben, de akárhol másztam fel valami hegytetőre, sehol sem voltam megelégedve a kilátással, mert nem volt benne a Balaton." (Cholnoky Jenő)
2014. szeptember 23., kedd
2014. augusztus 27., szerda
Zalán Tibor 60
Zalán Tibor: Másnap (másolat)
Hallom hogy hajnal van -
még nem értem jöttek
Kint csak kopácsolás
az eső is zuhog
El fog ázni hajam
amíg fölvezetnek
Ha kiterítenek
szétszivárog arcom
Nem rettenetes lesz
ez - hiábavaló
mert nincs már megváltás
Csak szél az oszlopok közt
vér a pocsolyában
a durván gyalult fán
S lesz nagy csönd még - épp egy
nappal isten után
A vers Zalán Tibor Holdfénytől megvakult kutya ( Budapest, Palatinus, 2013.) című kötetében jelent meg.
Zalán Tibor honlapja.
2014. augusztus 1., péntek
Jack Kerouac: Dharma hobók
„ Ez nem írás, hanem gépelés”- vélekedett Truman Capote Kerouac Úton című regényéről, amit az író a fáma szerint több tekercs átlátszó papírra írt meg három hét alatt, ráadásul a regény záró, félméteres darabját megrágta Allen Ginsberg kutyája. Mindenesetre az 1957-ben megjelent mű az amerikai beatirodalom kultuszregényévé vált.
A Dharma hobók című regénye 1959-ben jelent meg, s a magyar fordítás és kiadás 2006-ig váratott magára.
A folyamatos úton lét, a totálisan szabad létezés formáinak keresése a Zen-ösvényen folytatódik tovább, főhőseink az ötvenes évek Amerikájában viharosan elterjedő zen-buddhizmus hívei. A látszólag céltalan vándorlás mögött e keleti filozófia üresség-érzés keresése bújik meg. Ezeket a társadalomból kiváló figurákat a mindennapok állandóságától, a kispolgári léttől való menekülés jellemzi, életüket a természet által vezérelt belső ritmus szabályozza.
A regénynek nincs lineárisan elmesélhető cselekménysora, inkább a lazán egymásba kapcsolódó események, szabad asszociációkban megmutatkozó történések leírása jellemzi, a forma a test és a tudat felszabadításának, a spirituálisan elkötelezett lények életérzés-ábrázolásának eszköze.
„Miért éljünk, ha nem a tökéletességért” -írja Kerouac Naplójában, 1950-ben, e 200 kötetnyi anyag még feldolgozásra vár, megjelenése igazi irodalmi csemege lesz az olvasók számára.
2014. július 22., kedd
A hónap verse: G. István László: Vasúti oltár
Többször végigjártam egy száguldó
vonat összes kocsiját. A cigarettabűz
beitta magát a műbőr pórusaiba.
A köpésen másodszor már nem csúsztam
el. Szotyolahéjak a hamutartó mellett
kiszórva. A külső ablakon a kosz
fekete csipkéi, mindenütt koromszigetek.
Helyet nem kerestem. Tudtam, hogy ez egy
vonat. Nekem vonaton nincs helyem.
***
A hurokvágányon, mint eltűnő
bányából fölérkező csille, áll
egy kocsi. A vasbak hidegen
fogja útját. Megnyugodhat.
Nincs az elágazásig visszafelé
út, leparkolt itt. De a szemafor
mindig pirosat jelez az áthaladóknak.
***
Minden éjjel azt álmodom, hogy
vonat vagyok. Nincs olyan este,
hogy ne a zakatolás merítene
el. Úgy harapok a párnámba, hogy
érzem a talpfák illatát meg a
sínt, amin nyújtózkodni kell. Feltört
lándzsafű az orrlyukamba szúr,
nő bennem a tempó, minden éjjel
egyre hajszoltabb az út. A mozdony
acélján dől a víz, akkora munka
a sötétségtől a fényig
feküdnöm magam. Sosincs állomás,
csak ahogy a folyó érzi, mi a víz,
a vonatsodrásnak ára van.
A vers G. István László Hármasoltárok (Budapest, Palatinus, 2013.) című kötetében jelent meg.
A szerző honlapja.
2014. július 12., szombat
Patrick French: Tibet, az elveszett ország: szubjektív napló egy letűnt világról
„Szinte nincs olyan ember, akit ne nyűgözne le a tibetiek személyisége, a belőlük áradó nyugalom, és az a képesség, hogy kiegyensúlyozottan veszik tudomásul, bármit is tartogat számukra az élet” - írja Patrick French, aki tizenhat éves korában, egy angliai katolikus bentlakásos iskola tanulójaként találkozott először az odalátogató Dalai Lámával.
A találkozás meghatározta további életét, innentől kezdve elkötelezett híve lett nemcsak Tibetnek, hanem a buddhista élet- és vallásfilozófiának is.
1999-ben fél évet töltött Tibetben, ennek az utazásnak a tapasztalatait írja le könyvében.
A művet olvashatjuk naplóként, útleírásként, történelmi dokumentum-feltáró regényként, az utazási élmények, a történelmi események kutatása s a személyes benyomások alapján kibontakozik egy kép, a mai Tibet képe.
A legfőbb kérdés, hogy Kína 1950-es bevonulása (1,2 millió tibetit öltek meg) hogyan alakította át a mindennapi és spirituális életet (6000 kolostorból ma 50 működik), modernizálható-e Tibet anélkül, hogy ősi kultúráját feláldozná!? Az után, hogy a kormány az indiai Dharamszalába menekült, hol az igazi Tibet? A Dalai Láma, egy „megkínzott ország” vezetője mára egy spirituális jelkép csupán?
French könyvének az a legnagyobb érdeme, hogy ezekről a kérdésekről rendkívül objektíven, tárgyilagosan, de szenvedélytől átitatva, egy szépíró stiláris felkészültségével ír. A nyugati világ Tibet vízióját, álmainak kivetítését léggömbként pukkantja szét: hiába kap a Dalai Láma Nobel-békedíjat, ha a „híres” showman, Larry King mint a muzulmánok vezetőjének teszi fel kérdéseit műsorában, s itt még Richard Gere „díszbuddhista” és barátai segítsége is kevésnek bizonyul.
Van-e esély, mit jelent ma nekünk Tibet, hordoz-e valamilyen üzenetet kiüresedő világunk számára?
Angliába való hazatérte után French a kisfiával elutazik Dharamszalába, hogy találkozzon Őszentségével, aki a fiút megáldja. A gyermeki ártatlanság és az együttérzés bodhiszattvájának találkozása egy reménytelibb jövő képét vetíti elénk.
2014. június 11., szerda
Ünnepi Könyvhét, 2014
2014. június 12. és 16. között rendezik meg a 85. Ünnepi
Könyvhetet és a 13. Gyermekkönyvnapokat. A Könyvhetet június 12-én, csütörtökön 16 órakor Spiró
György nyitja meg a rendezvény hagyományos budapesti helyszínén, a Vörösmarty
téren. A magyar könyvkiadás ünnepén a fővárosi eseményekkel egy időben nyolcvan vidéki településen rendeznek
programokat. Debrecenben Esterházy Péter, Szegeden Végel László mond
köszöntőt. A határon túl is várják az olvasó
közönséget, Kolozsvárott a 4. Ünnepi Könyvhetet nyitják meg.
A Vörösmarty téren nemcsak a kiadók gazdag kínálatából válogathatunk négy napon keresztül, hanem a dedikálások alkalmából személyesen is találkozhatunk a szerzőkkel. Az Oroszlános kútnál felállított színpadon pedig interjúkat, felolvasásokat hallgathat meg a publikum a Litera, a Prae.hu és Bán Magda szerkesztésében. Míg a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a kortárs külföldi irodalmat, a Supka Géza által 1929-ben elindított Könyvhét a magyar irodalmat helyezi a középpontba.
Ahogy több évtizede, most is kézbe vehetjük a Szép versek, és a Körkép című antológiát, hálás kiadvány még mindig, az olvasó arra
számít, hogy egyfajta keresztmetszetet kap az előző évi vers, illetve
novella-termésből. Jó játék lehet megnézni, hogy a MKKE-Kossuth páros Burger
Barna 85 kortárs szerző fotóit tartalmazó albumában kit találunk meg a fent
említett gyűjtemények szerzőiből.
Önálló verseskötettel jelentkezik Aczél Géza (szino) líra – torzószótár címmel, várjuk
Térey János Átkelés Budapesten című
művét, igazi gyöngyszem Sziveri János Pasztorál
hangzó kötete, melyben az idén 60 éve született vajdasági költő válogatott verseit
olvashatjuk, hallgathatjuk megzenésítve és a szerző előadásában.

Rejtélyes szálakat mozgat a korábban költőként megmutatkozó Lanczkor Gábor Folyamisten című regénye, ahogy a szabadkai Lovas Ildikó Cenzúra alatti (készülődés szabómagdaságra) című munkája is, s biztos választás lehet Rakovszky Zsuzsa Szilánkok című prózája.
Rejtélyes szálakat mozgat a korábban költőként megmutatkozó Lanczkor Gábor Folyamisten című regénye, ahogy a szabadkai Lovas Ildikó Cenzúra alatti (készülődés szabómagdaságra) című munkája is, s biztos választás lehet Rakovszky Zsuzsa Szilánkok című prózája.
S egy irodalmi bloghoz illően ne feledkezzünk meg az irodalomtörténeti
tanulmánykötetekről sem, az idén 200 éve született Kemény Zsigmond munkásságát
tárgyalja Szegedy-Maszák Mihály A sors
kísértései című munkája.
De most toljuk félre az irodalmat, a madárszerető blogger
úgyis Schmidt Egon Tarka madárvilág – A világ madarai című könyvéért fog
először sorban állni, de aztán gyorsan begyűjti mellé Kollár Árpád Milyen madár című gyermekkötetét is!
Kollár Árpád: Ki mondta
honnan van a madárnak hangja,
a madártól vagy attól, akiről nem tudunk semmit,
ki mondta, hogy legyen a verébnek tolla,
és a bokorba bújjon el a karvaly elől,
ki akarta, hogy legyen nekem is fülem,
hogy legyen arcom meg kezem is hozzá,
és a kezem olyan ügyetlen legyen,
hogy ne tudjak megfogni egy galambot,
és ki hagyja, hogy mindig mindent elfelejtsek,
ami szerintetek annyira fontos.
forrás: (Bárka online)
2014. június 2., hétfő
A zsoltártól a rózsaszín regényig - a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása
„mert a leányok
neveltetésére. ugy kel vigyázni, valamint a férfiakéra. de még többet mondok,
és azt mondom, hogy jol oktatni a leányokat ollyan szükséges, valamint a férfiakot,
és az egyike, ollyan hasznos az országnak, valamint a másika. hogy lehet a? nem
igazé édes néném, hogy egy jol nevelt, jol oktatot eszes leány, aszszonyá
változván, a fiát mind jol tudgya nevelni, oktatni, és tanyitatni. és aztot az
ország szolgálattyára alkalmatosá tenni. ergo, hasznára vagyon tehát az
országnak., ha leányokot jol nevelik, és oktattattyák.”
Mikes Kelemen: Törökországi levelek. 62. levél. 7bris
(szeptember) Rodosto, 1725.
A
Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) legújabb kiállítása, A zsoltártól a rózsaszín regényig –
Fejezetek a magyar női művelődés történetéből a nők művelődési, ezen
belül olvasási szokásainak fejlődését mutatja be a 15. sz.-tól a 19. sz.
közepéig. Az olvasás szoros kapcsolatban áll a nők egyenjogúságának hosszú
évszázadokon tartó kialakulásával, hisz az írott szöveg értelmezése az alapja a
tanulásnak, önképzésnek, de nem hagyható figyelmen kívül az önkifejezésben, sőt
a szórakozásban sem. Vegyes érzések kísérhették ezt a folyamatot az idők során,
a 18. sz.-ban a regény fedelébe még fonalat és tűt illesztettek, hogy a nőket
emlékeztessék eredeti rendeltetésükre, ne olvassanak, hanem tartsák rendben a
háztartást, olvashatjuk Stefan Bollmann Az olvasó nők veszélyesek című munkájában, ám az elkövetkezendő idők megmutatták,
lehet, hogy veszélyesek (Rousseau 1756-ban írt levélregényének, Az új
Heloise-nek akkora sikere volt - gyanítjuk, főleg a nők körében -, hogy 1760
és 1800 között hatvan kiadás látott napvilágot. „Voltak olyan érzékeny
lelkek, akik nem merték még egyszer kézbe venni, olyan nagy hatást gyakorolt
rájuk, amikor először olvasták”), de a női
olvasási attitűdre a könyvkiadás jelentős részét lehetett alapozni a következő
évszázadokban.
A PIM kiállítása hat tematikus blokkban tárja a közönség elé
azokat a relikviákat (könyveket, festményeket, iparművészeti tárgyakat),
amelyeken keresztül végig követhetjük a női művelődés
magyarországi fejlődését.
A bölcs asszony háza. 15. sz.-tól a 19.sz közepéig című, második rész bemutatja a nők helytállását a mindennapi életben. Megjelentek a főzés, gazdálkodás, kertészkedés, betegápolás témakörében írott könyvek. Csömöry Zay Anna a 18. sz. elején egy cseh nyelvű orvosló könyvet fordított magyarra, Balassa Ágnes Szakácskönyvét 1796-ban adták ki, Kazinczy Ferencné grammatikai oktató könyvet írt fiának. A világi nőírók köre is egyre nőtt, (Bethlen Kata Önéletírása, Dukai Takách Judit, Bessenyei Anna versei, 1815, Kölcsey Antónia naplója, 1838.)
A harmadik rész, A
szép nemnek hasznára és mulatságára. Nőknek
szóló kiadványok, felvilágosodás és kora reformkor kiadványai között az
életviteli tanácsok és gyakorlati ismeretek átadásán túl fontos szempont lesz a
szórakoztatás, s 1798-ban Kassán megjelenik az első nőknek szánt sorozat: Rózsa-szín gyűjtemény A magyar szépnemnek
számára, ezt olyan művek követik, mint Perecsényi Nagy László Búsongó Ámor: egy hajdani édes andalmány a’
Szép-Nem kedvéért (1806), de az első határidőnaplót is kézbe vehetik a
hölgyek: Magyar Dámák Kalendáriuma. Új
esztendei ajándékul a Szép nem számára (Pozsony, 1814).
![]() |
| Mertz János: Kislány számoló táblával (részlet a kiállításból) |
Az Értelmes fő és
szerető szív. Nőnevelés a 16. sz. közepétől
a 19. sz. közepéig fő témája a nők oktatása és nevelése, ennek egyik
külsőségeiben is szép darabja Diemede Canafa Mátyás feleségének, Aragóniai
Beatrixnak 1476-ban írt tanácsadó könyve 1774-ben, és egy
sokat ígérő cím 1783-ból: Barátságos oktatás, hogy Kelessék Egy Ifju Aszszony
Embernek Magat A Díszes Erköltsökben Méltó képpen formálgatni. Mertz János:
Kislány számoló táblával (1780) című festménye méltó darabja e téma képi
megjelenítésének.
A polgári erény és a nemzetiség védangyalai. Törekvések a női öntudat és hivatástudat elmélyítésére című részben anekdoták, elbeszélések állítják a nők elé a régi korok kiemelkedő asszonyainak, szentéletű királylányainak (Szent Margit, Zách Klára, Zrínyi Ilona) életét követendő példaként. (Az Auróra 1830-ban közölte Vörösmarty versét Nagy Lajos király lányáról, Hedvigről.) Továbbá megfogalmazzák a legfontosabb elvárásokat a nőkkel szemben: jó háziasszony, jó feleség, jó anya. (Cserei Farkas: A magyar és székely asszonyok törvénye, 1800.)
S a kiállítás utolsó fejezete, Az asszonyok jussai és ékessége. Írások nőkről, a női jogokról és a női művelődésről a kötelességeken
túl a női jogokra koncentrál. Az 1790. évi országgyűlés idején megjelenő röpiratok sürgették,
hogy a nők az országgyűlésben megfigyelőként vehessenek részt. S az 1840-es
években először hallatják hangjukat a női művelődés és egyenjogúság úttörői:
Teleki Blanka, Leövey Klára, s 1841-ben megjelenik Fáy András Nőnevelés és nőnevelő intézetek Hazánkban című könyve.
A kiállítás a 19. század közepéig követi a nők művelődésének útját, de előttünk van még a századforduló s a 20. század, az emancipáció, a feminizmus, a gender irodalom stb. izgalmas időszaka, s reméljük, hogy a PIM a tárlat folytatásával ajándékozza meg a közönséget.
„Én mindenesetre gyakran azt álmodtam, ha
megvirrad az utolsó ítélet napja, és a nagy hódítók, jogtudósok és államférfiak
jönnek, hogy megkapják jutalmukat – a koronát, a babérkoszorút vagy
márványtáblába vésett nevüket -, akkor a Mindenható Szent Péterhez fordul majd,
ha minket lát közeledni hónunk alatt a könyveinkkel, s kissé irigykedve azt
mondja: „Lásd, nekik nincs szükségük jutalomra. Mi nem adhatunk nekik semmit.
Ők az olvasást szerették.” (Virginia Woolf)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





