Sziveri-díj, 2015.

A 2015. évi Sziveri-díjat március 23-án adták át Veszprémben. Az idei díjazott Nemes Z. Márió, költő, kritikus, esztéta, akinek tavaly jelent meg a harmadik verseskötete A hercegprímás elsírja magát címmel.

Nemes Z. Márió (életrajz)

Megkérdeztük Nemes Z. Máriót. Bárkaonline. 2015. 01.23.

Gyere játszani. Szolcsányi Ákos kritikája. In.: Műút. 2015.049.

"És talán éppen ez a poétikai gesztus jellemzi leginkább a megannyi parazita vegetációt és organizmust láttató Nemes költészetét: az élősködés. A hercegprímás elsírja magát verseinek szerzője egyszerre élősködik az irodalmi hagyományon (a romantikus Jókaitól a neoavantgárd Altorjai Sándoron át a hiperbotanikus Bartók Imréig) és a vizuális művészetek látványtárán (A hús feltámadása Signorellijétől A háború borzalmai Goyáján át egészen a lemetszett vég- és hímtagú huszárlények Kis Rókájáig). Pont úgy, mint a Váratlan kaland nimfája, aki „emlőivel durván átdöfi az arra járó betyár gúnyáját”, csak hogy később „kiszívja belőle a madárdalt, az üres hüvelyt pedig a halak oltalmára bízza”. Még jó, hogy vannak oltalmazó halak."

Bazsányi Sándor: Direktség. In.: Műút. 2015.049.

A hercegprímás elsírja magát. (könyvtrailer)

A trailert készítették: Bánki Ákos és Szöllősi Géza. 

A címadó verset elmondja Tóth Kinga.

rigófütty - tavaszi programajánló

Az elmúlt években a latin betűk a könyvek ismertetésén túl irodalmi programokat, eseményeket is ajánlott az olvasóközönségnek. Körülnéztünk az idén is. Az újdonságot továbbra is az aktuális szépirodalmi művek és folyóirat-lapszámok bemutatója szolgáltatja, ami általában a moderátor és a szerző(k) párbeszédében, továbbá egy felolvasásban mutatkozik meg. Az irodalmi esteket szervező intézmények, műhelyek, szalonok a régi jól bevált sorozataikat prolongálják, a régi, jól bevált szerkesztők és szerzők pedig eltöltenek egy estét a kánonban elfoglalt helyük szerint alakuló közönségükkel. A blogger március közepén már a hosszú, téli esték eltöltése végett sem invitálhat, hisz itt a tavasz és alkonyatkor rigófüttytől hangos a környék.

A Szépművészeti Múzeum egy időre most bezárta kapuit, a Rembrandt és a holland arany évszázad festészete volt az utolsó nagyszabású kiállítás, hetekig kígyóztak a sorok a képtár bejáratánál. Bródy Sándor Rembrandt című novella-füzére méltán kínálkozik a tárlat vizuális élményvilágának kiteljesítéséhez. „Ez nem regény, nem művészettörténet, hanem az, amit orvosok "egy betegség történetének" neveznek. Studium e munka egy öreg fejről, és szeretném, ha Rembrandthoz hasonlítana "- írja Bródy művének előszavában.

Rippl-Rónai: Kalitkás nő

De nem kell nélkülöznünk a képzőművészet nagyjait a jövőben sem, a Magyar Nemzeti Galériában Rippl-Rónai és Maillol. Egy művészbarátság története címmel Rippl-Rónai József és Aristide Maillol ikerkiállítását nézhetjük meg. A két festő 1890-ben ismerkedett meg egymással Párizsban. Barátságuk soha nem szakadt meg, levelek, dokumentumok őrzik egymásra gyakorolt hatásuk emberi és művészi vonatkozásait. A mintegy kétszáz alkotást felvonultató tárlat e két életmű metszéspontjait bemutatva időrendben vezeti végig a látogatót a művészek munkásságán. „1890 körül ő (James Pitcairn Knowles skót festő) ismertetett meg Aristide Maillol-lal, akit ő ismert fel először, mint nagy művésztehetséget. (...) Nekem is nagyon megtetszett Maillol gondolkodása és munkája, azért a megismerkedés után jóformán csak ezzel a két művésszel érintkeztem”- írja Rippl-Rónai az 1911-ben, a Nyugat kiadásában megjelent Emlékezéseiben.

Ha átsétálunk a szomszéd épületbe, az Országos Széchényi Könyvtárban Egy marék világ - Iskander világa címmel Bahget Iskander fotókiállítását tekinthetjük meg. Az 1943-ban, Szíriában született fotóművész 1967 óta él Magyarországon, s szorosan kötődik a kecskeméti Forrás című irodalmi folyóirathoz. A tárlaton fekete-fehér szociofotói, portréi, a sivatagi világgal kapcsolatos tájképei, a magyar irodalom és a képzőművészet több jeles képviselőjéről (Esterházy, Nádas, Faludy, Kányádi Sándor, Buda Ferenc) készült fényképeit láthatjuk. A portrék közül Benes József vajdasági születésű, Kecskeméten és Budapesten alkotó grafikusunk arcképe vitte el a pálmát!

2014. az első világháborúra való emlékezés éve volt. A Petőfi Irodalmi Múzeum „Maradni szégyen, veszni borzalom” Magyar írók az első világháborúban címmel rendezett kiállításának két fő szempontja van: hogyan mutatkozik meg a háború az alkotók művein keresztül, továbbá milyen hatással volt az írók mindennapi életére. „Ilyen megbénulásról, amikor annyi a lázadnivalóm és írnivalóm, fogalmam sem volt” - írja Ady 1914. szeptember 30-án, s a világméretű hullás sokkoló hatása nyomán az írók sorra emelik fel hangjukat az értelmetlen erőszak ellen: Babits (Húsvét előtt, Fortissimo), Karinthy, Kosztolányi, Csáth, Móricz (Szegény emberek). Míg mások Tersánszky, Balázs Béla, Lengyel Menyhért, Molnár Ferenc (Egy haditudósító emlékei), Szomory, Tamási, Hamvas, Szabó Lőrinc katonaként, haditudósítóként fizikailag is tapasztalják a háború pusztító és demoralizáló erejét. A kiállítás számtalan fotóval, kézirattal, tárgyi emlékkel, archív felvétellel (Ady temetése), képzőművészeti alkotással (Gulácsy Lajos A háború című festménye) mutatja be az 1914 és 1918 között időszakot, s hogy a frontzónát is érzékelhessük, a tárlat rendezői még egy lövészárkot is felépítettek.

Cseh Tamás: Katonadalok 

Lemberg mellett van egy kerek erdő...

Olvasnivalót is ajánlunk a témához, karácsonykor felhívtuk a figyelmet Sebastian Faulks Madárdal című regényére, most a Noran Kiadó Két tűz között. Magyar írók világháborús novellái című kötetét tesszük fel blogunk könyvespolcára, továbbá a Kossuth Kiadó kiadványát, egy bookazine-t. A Magyarországon még újnak számító műfaj lényege, hogy több és mélyebb információkat kínál, mint egy magazin, de könnyebben és gyorsabban fogyasztható, mint egy könyv (a név a book és a magazine szó összevonása). Az első világháború története című kiadvány a modern történelemszemlélet felől közelítő (Romsics Ignác is a szerzők között van) írások jellemzik, amit bőséges képanyag és egy archív felvételeket tartalmazó DVD egészít ki.

Frayn: Koppenhága (színpadkép)

Nem panaszkodhat a budapesti polgár, színházi produkciók tucatjai közül válogathat esténként, nekünk is magakadt a szemünk egy előadáson. A Rózsavölgyi Szalon Michael Frayn Koppenhága című darabját tűzte műsorára. A mű középpontjában a két Nobel-díjas atomfizikus, a dán Niels Bohr és tanítványa, a német Werner Heisenberg 1941-es híres koppenhágai találkozása áll. A két tudós baráti kapcsolatban volt egymással, ám a történelmi események átírták ezt a viszonyt. 1940-ben Németország lerohanta Dániát, s miközben Heisenberg Németországban lassította a nukleáris-energia kutatásokat, addig az USA-ban Bohr közreműködésével megalkották az atombombát. A két fizikus koppenhágai találkozása később is foglalkoztatta a közvéleményt, 2002-ben a Fizikai Szemlében közzétették Teller Ede, Wigner Jenő és Gábor Dénes álláspontját az üggyel kapcsolatban. Frayn arra a tudományos, politikai, de leginkább morális kérdésre keresi a választ, hogy meddig terjed a tudós felelőssége. A több idősíkon futó darabban újra találkozik Heisenberg, Bohr és felesége Margrethe, hogy jóval haláluk után tekintsenek vissza a múltra. Az előadást Valló Péter rendezte, Bohr szerepében Gyabronka Józsefet, Heisenbergében Őze Áront láthatjuk, míg Bohr feleségét Kútvölgyi Erzsébet alakítja.

2012 nyarán az izlandi Sjón A macskaróka című kisregényét ajánlottuk az olvasóknak, s most újra találkoztunk egy rókával, pontosabban egy rókatündérrel. Ujj Mészáros Károly Liza, a rókatündér című filmjét néztük meg az Urániában. A róka japánul (kicune), a japán népmesék kedvelt alakja, minél több farka van, annál nagyobb a démonikus ereje. Számtalan történetben fordul elő (ld. Japán regék és mondák. Budapest. Móra, 2011.). A kicune megszállja egy szép nő testét (kicunecuki), aki ilyen formájában meghódít egy férfit, annak vesztét okozva. A japán róka mítoszok eredete a kínai mitológiához vezethető vissza, a Karig Sára-féle Népek  meséi sorozat A sárkánykirály lánya. Tang-kori történetek (1956.) című kötetében Zsen, a rókatündér történetét olvashatjuk Sen Csi-csi (kb. 750-800) interpretálásában.

Ujj Mészáros Károly munkája az utóbbi évek nagy filmes hallgatása utáni csend megtörése. A forgatókönyv Pozsgai Zsolt Lisolette és a május című drámája alapján íródott. A 70-es éveket idéző Budapest (Csudapest) képzeletbeli világában játszódó film főszereplője Liza, a 30-as ápolónő, akit egy japán popsztár féltékeny szelleme rókatündérré változtat, s a hozzá közeledő férfiak sorra halnak meg... Az alkotásban a kelet-európai retró keveredik a japán mitológiával, az abszurd a romantikával, s a szuggesztív képi világból, a zenéből, a magukkal ragadó színészi alakításokból egy friss, felszabadult vígjáték keletkezik, ám a rendező folyamatosan eltartja magától opusának tárgyát, mi nézők meg elgondolkozhatunk, hogy szabaduljunk-e az életben tartó illúzióktól.

Állami és művészeti díjak, 2015. - irodalom

Kossuth-díj

Albert Gábor, József Attila-díjas író, esszéista, szerkesztő

Mezey Katalin, József Attila-díjas költő, műfordító, szerkesztő

Szőcs Géza, József Attila-díjas és Babérkoszorú díjas író, költő

Magyarország Babérkoszorúja-díj

Ferenczes István, József Attila-díjas költő

Tamás Menyhért, József Attila-díjas író költő

Zalán Tibor, József Attila-díjas költő


József Attila-díj

Bakonyi István, irodalomtörténész, író, kritikus,

Cs. Nagy Ibolya, irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő,

Csontos János, költő, kritikus, publicista, szerkesztő,

Fenyvesi Ottó, író, költő, képzőművész

Gálfalvi György, szerkesztő, esszéíró,

Szondi György, költő, műfordító, művelődéstörténész,

Zsille Gábor, költő, műfordító, publicista, szerkesztő.

Patrick Leigh Fermor: Erdők s vizek közt

„De minek utazom? Hogy világot lássak, okuljak, nyelveket tanuljak? Számomra sem volt egészen világos. Igen, efféle okokból, de főleg inkább… Eleinte nem találtam a megfelelő szót, s mikor megtaláltam, hogy: „szórakozásból”, nem hangzott valami jól, és hallatán fölszaladt a szemöldökük. (...) Szóval maga szórakozásból csavarog? – kérdezte a favágó, vállat vont és elmosolyodott…”

100 éve született Patrick Leigh Fermor angol író, utazó és katona. Nekünk, magyar olvasóknak különösen kedves ez a név, hiszen az Erdők s vizek közt című útirajza az 1934-es magyarországi és erdélyi utazásait meséli el Esztergomtól Brassóig.

Fermor 1915. február 11-én született Londonban. Nyugtalan, lázadó természete elég korán megmutatkozott, eltanácsolták az előkelő, angol iskolából, tanulmányait magánúton fejezte be. Az intézményes oktatás nemigen vonzotta, annál erősebb volt kalandvágya, s 1933-ban nem egészen 19 évesen gyalogszerrel (jármű csak végszükség esetén!) nekivágott Európának. A szülei (apja India geológiai feltérképezését vezette) heti egy font zsebpénzzel támogatták vállalkozását. 

„1933. december 9-én este hátizsákkal, egy kőrisfa bottal, némi ruhaneművel és egy naplófüzettel fölszerelkezve a londoni Towernál fölszálltam egy kis holland gőzösre.” Az útiterv: Hollandia, Németország a Rajna mentén, Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Jugoszlávia, Bulgária, Törökország egészen Konstantinápolyig. A Rotterdamból induló út több mint két évig, 1935. január 1-ig tartott. Ifjúkori élményeit azonban Fermor csak több évtizeddel később vetette papírra, a rekonstrukció sikere érdekében visszatért a régi helyszínekre, s az annak idején Moldáviában eltűnt naplóját is megtalálta. 1977-ben jelent meg A Time of Gifts, az utazás Londontól Esztergomig tartó első részének története, ezt követte 1986-ban a Between the Woods and the Water címmel az út második, magyarországi és erdélyi szakaszának krónikája. Magyarul 2000-ben az Európa Kiadó adta ki Vajda Miklós fordításában, Erdők s vizek közt címmel. A szerző 2001-ben, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként dedikálta művét a magyar közönségnek. A kötetek megjelenése idején Fermor egyaránt volt a brit korona lovaggá ütött háborús hőse - gyermekkori álmát valóra váltva a második világháború kitörésekor jelentkezett az Ír Hadseregbe, legfontosabb feladata a görög ellenállás irányítása volt - és a nagy hagyományokkal rendelkező angol útirajz, a travel writing élő klasszikusa. Első könyve, a The Traveller’s Tree, amely a háború utáni Karib-tengeri utazásairól szól, 1950-ben jelent meg.

Fermor 1934 Húsvétján lépi át a magyar határt az esztergomi-párkányi hídon. A természet körforgása ad keretet útjának, megérkezésekor jönnek meg a gólyák Afrikából, s az út végén, a Balkán-hegység ormán húznak el fölötte délnek („elsötétült az ég a vonuló gólyák hatalmas csapatától"). A Duna völgyében ereszkedik le, az első jelentős megálló Budapest, ahol megismerkedik a magyar arisztokrácia tagjaival, akik szívélyesen fogadják az angol fiatalembert, „ahogyan a magyarok a vendégszeretetet gyakorolják, megszokhatatlan csoda maradt számomra”, ajánlóleveleik utazása során belépők az úri otthonokba. A nagy magyar síkságot átszelve Fermor a Wenckheimek birtokán (budapesti palotájukban 1931 óta működik könyvtárunk), O’Kígyóson is megáll, s a román határt átlépve érkezik meg Erdélybe, ahol előzetes tervével ellentétben hosszasan időzik, sőt még autóba is száll. Az ok nem más, mint hogy a 19 éves fiatalember a Csernovics család birtokán, az Arad melletti Zámon szerelembe esik a vár férjezett úrnőjével, Xéniával (a könyvben Angéla). A grófnővel (aki történetesen a könyv fordítójának, Vajda Miklósnak a nagynénje) néhány hét alatt beautózzák a környéket, megnézik Erdély jelentős városait, Gyulafehérvárt, Kolozsvárt, Marosvásárhelyt és Segesvárt.

Fermor pontos, érzékeny képet fest a harmincas évek közepének magyar világáról az arisztokratáktól a vándorcigányokig. Könyve a táj földrajzát, a természeti és társadalmi környezetet, a nyelvet, a történelmet, az életformát, az építészetet és a folklórt egyaránt bemutatja. Vajda Miklós kitűnő fordítása pedig a nyelvezetében is magával ragadó szöveget teremt. A Magyar Rádió 2006-ban rögzített 15 részes sorozatában a Helyey László előadásában megszólaló mű hangjai (nagy kár, hogy nem készült belőle hangoskönyv) még mindig ott vannak a fülünkben.

A szerző a hetvenes évek közepén visszatér utazásának kedvenc helyszíneire, annak utolsó pontjára, a Vaskapu-szorosba is, ahol 1934-ben még eljutott a törökök által lakott Ada Kaleh szigetére, amely az erőmű gátjának megépítése után vízzel elárasztva tűnt el a föld színéről. 

Ada Kaleh szigete (1909)

„Mára ezt az egész tájat víz alá temette a haladás. Egy utazó, aki az orsovai rakparton leülne régi asztalomhoz, ma csak vastag, rézkarimájú üveglapon át szemlélhetné a kilátást. Homály és iszap tárulna szeme elé a keretben, mivel ólomtalpú ruhát kellene viselnie, búvársisakból bámulna kifelé, és légzőcsövön kapná föntről a levegőt, a feje fölött harminc méterre álló csónakból. Ha sodrás iránt, lefelé indulna el, néhány mérföld után belebotlana a víz alá merült szigetbe és a megfulladt török házakba; ha viszont fölfelé vágna neki, a Széchenyi gróf útját torlaszoló hínár és törmelék közt kellene evickélnie, és a mély, sötét szakadék fölött átpisloghatna Traianus művének nyomai felé. Körülötte, alatta, fölötte, mindenütt, fekete mélység tátongana, s ahol valaha áramlatok siklottak, zuhatagok dübörögtek egyik partról a másikra, és a függőleges sziklafalak közt cikázva szállt a visszhang, ma a vízözön némasága várná. Aztán, talán, egy-egy eltévedt napsugár fényénél megpillantaná egy alámerült falu romjait, majd egy másikét, harmadikét, iszapba temetve.”

Elhunyt Fodor Ákos költő, műfordító, a haiku mestere

HÁROM HAGYOMÁNYOS HAIKU

Basho pillanata

Hópihe! lehet,
hogy azért születtem s nőtt
orrom, hogy ráülj.

Basho-visszhang

Szegény Hold - ha csöpp
tavam is kiszárad: még
magányosabb lesz...

Egy Basho-kép

agg ágtól búcsú-
levelet kap a patak
s elsiet vele


Fodor Ákos haikui és haiku fordításai - a Terebess online különlapja

Egy éve halt meg Borbély Szilárd

Borbély Szilárd: Az éjszakához

(a szerző előadásában)

mustra - 2014. kortárs magyar szépirodalmi terméséről

2015. február 4-én jelentették be az Aegon Művészeti Díjra esélyes tíz könyv címét, az ún. shortlistet. A 2006-ban alapított kortárs művészeti díjat élő magyar író kaphatja az előző évben magyar nyelven megjelent kiemelkedő szépirodalmi teljesítményéért.

A díj kapcsán még nem késő visszatekinteni a 2014-es könyvtermésre. Az elmúlt év végén irodalmi portálok, folyóiratok intéztek körkérdést szerkesztőkhöz, kritikusokhoz a legfontosabb szépirodalmi publikációkról, könyves blogok tették közzé kedvenc olvasmányaik listáját. Az alábbiakban megosztunk néhányat, böngéssze mindenki kedvére, mert tájékozódási pontokra szükségünk van, de arra buzdítjuk az olvasót, hogy a kánon követésén túl a saját belső hangjára figyelve merüljön el a könyvek világában, kockáztasson!

A Könyvesblog 50-es listája

A Litera körkérdése

Jelenkor -  éves lapzárta

Gabó olvas

Pável olvasgat


Az Aegon Művészeti Díj shortlist-je (a linkek a művek egy-egy részletére mutatnak)

Dragomán György: Máglya
Budapest: Magvető, 2014.

Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal: a Márk változat
Budapest: Magvető, 2014.

Havasréti József: Űrérzékeny lelkek
Budapest: Magvető, 2014.

Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene
Budapest: Magvető, 2014.

Péterfy Gergely: Kitömött barbár
Budapest: Pesti Kalligram, 2014.

Szijj Ferenc: Agyag és kátrány: fényleírás
Budapest: Magvető, 2014.

Szilasi László: A harmadik híd
Budapest: Magvető, 2014.

Térey János: Átkelés Budapesten
Budapest: Libri, 2014.

Tóth Krisztina: Pillanatragasztó
Budapest: Magvető, 2014.

Závada Pál: Természetes fény
Budapest: Magvető, 2014.