irodalmi kalendárium, 2016

január 6. 250 éve született Fazekas Mihály, költő

január 19. Mészöly Miklós-díj, 2016

január 25. 70 éves Bereményi Géza, író, rendező

január 29. 150 éve született Romain Rolland, Nobel-díjas, francia író

február 1. 75 éves Végel László, délvidéki magyar író

február 18. 85 éves Toni Morrison, Nobel-díjas amerikai író

február 19. Elhunyt Umberto Eco, olasz író, esztéta

február 22. 80 éves Bodor Ádám, író

március 3. 70 éves Vári Attila, író, költő

március 15. állami és művészeti díjak, 2016 - irodalom

március 24. 250 éve született Baumberg Gabriella, osztrák költőnő, Batsányi János felesége

március 27. 60 éve született Békés Pál, író

március 28. 80 éves Mario Vargas Llosa, Nobel-díjas perui író, újságíró

március 31. Elhunyt Kertész Imre, az első Nobel-díjas magyar író

április 1. Sziveri-díj, 2016

április 2. 80 éves Csukás István, író, költő

április 4. 70 éves Spiró György, író

április 11. Magyar Költészet Napja

április 13. 100 éve halt meg Eötvös Károly író, politikus, ügyvéd

április 15. JAKkendő-díj, 2016

április 20. Aegon-díj, 2016

április 23. 400 éve halt meg William Shakespeare

április 21-24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, 2016

április 23. Hazai Attila-díj, 2016

május 5. 80 éve született Lázár Ervin, író, meseíró

május 8.  90 éves David Attenborough, angol természettudós, dokumentumfilmes

május 11. 100 éve született Camilo José Cela, Nobel-díjas spanyol író

május 14. 100 éve született Méhes György, író

május 15. 125 éve született Mihail Bulgakov, orosz író

július 14. Elhunyt Esterházy Péter, író

július 17. 60 éves Garaczi László író, költő

szeptember 9. 150 éve halt meg Czuczor Gergely, költő, nyelvész, bencés tanár

szeptember 9. 85 éve született Latinovits Zoltán, színész

szeptember 10. 300 éve halt meg Pápai Páriz Ferenc, író, tanár

szeptember 12. Elhunyt Csoóri Sándor, költő, író

szeptember 21. 150 éve született Herbert George Wells, angol író

október 3. 100 éve született James Herriot, angol író, állatorvos

október 18. 100 éve született Simonyi Károly, fizikus, mérnök

október 21. Déry-díj, 2016

október 26. 85 éves Szakonyi Károly, író, drámaíró

november 21. 100 éve született Csorba Győző, Kossuth-díjas író, költő

november 15. 100 éve halt meg Henryk Sienkiewicz, Nobel-díjas lengyel író

november 22. 100 éve halt meg Jack London, amerikai író

december 10. Irodalmi Nobel-díj, 2016

december 15. Füst Milán-díj, 2016

december 21. 150 éve született Tömörkény István, író

Kürenberg lovag

Kürenberg lovag (Der von Kürenberg, Der Kürenberger), a legrégibb ismert lovagi költő. A 12. 14. századi német udvari lírát Minnesang-nak, művelőit Minnesänger-eknek, vagyis szerelmi dalnokoknak nevezték a középfelnémetül szerelmet jelentő minne szó alapján. A legrégibbb minnedalok a Regensburg és Bécs közötti bajor-osztrák területről származnak, innen jött a Kürenbergi is, aki a XII. sz.-ban Linz környékén élt. Műveit 1150 és 1170 között írta, neve alatt 15 népdalszerű egystrófás vers maradt fent, az általa használt négysoros ún. Kürenbergi-versszak gyakorlatilag a Nibelung-versszakkal azonos. Leghíresebb dala a Falkenlied (Sólyomdal -  Több mint egy éven által). Verseit a Lator László által szerkesztett Énekelj, aranymadár. Német lovag-költők antológiája (1960) című kötetben olvashatjuk.

TÖBB MINT EGY ÉVEN ÁLTAL

Több mint egy éven által szép sólyommadárt
neveltem én, szelíd lett, ha hívtam visszaszállt,
a szárnyait arannyal fontam be, tündökölt,
s akkor magasra lebbent, új ország várta, messze föld.

Ujra láttam én most, átsuhant az égen,
a selymes lábzsinórt még lengeti szépen,
a szárnyain aranyszín csillogás remeg.
Uram, kik csókra vágynak, engedd, hogy egyesüljenek.

(Radnóti Miklós fordítása)

Szaladják István 1999-ben Aranymadár címmel forgatta első kisjátékfilmjét. A négy részre tagolt mű (Úton, Dél, Álom, Ha majd fehér szél támad) középpontjában a költő, Der von Kürenberg áll. A lovagot harc közben halálosan megsebesítik, s egyedül, magányosan tölti földi léte utolsó napjait... 

Szaladják István: Aranymadár

(magyar kisjátékfilm, 28 perc, 1999.)

"Der von Kürenberg lovag és költő, mióta lovaggá ütötték, nem számolta az éveket. Évek hosszú képzésébe telt, magányos gyakorlatokéba, míg megtapasztalta, a harcos számára egyetlen kapu van, a halál, amin biztosan beléphet, hogy önnön legbensőbb természetét megismerje. Tudta, hogy a küzdelem csak eszköz, nem a másik emberrel áll szemben, hanem saját félelmével, pusztulásával, és nem a másikat kell legyőznie, hanem önmagát... Lelkünk, mint a sólyom, úgy ül a bölcsesség karján, hogy elrepítsen - mikor megszületünk, elereszt, s mikor meghalunk, visszavár."

(részlet a filmből)

Irodalmi Nobel-díj, 2015

„A szovjet civilizáció… Ennek a nyomait próbálom sietve megörökíteni. Ismerős arcok. Nem a szocializmusról faggatózom, hanem a szerelemről, a féltékenységről, az öregségről.  A zenéről, táncról és a frizurákról. A letűnt élet ezernyi részletéről. Csak ezzel a módszerrel lehet a katasztrófát a hétköznapi történések kereteibe gyömöszölni, és megkísérelni valamit mondani róla. Kideríteni valami újat.”  (Elhordott múltjaink, részlet)

2015-ben az irodalmi Nobel-díjat Szvetlana Alekszijevics fehérorosz írónő kapta. A Svéd Akadémia indoklása szerint „többszólamú prózái korunk szenvedéseinek és bátorságának állítanak emlékművet.”

Alekszijevics 1948-ban született az ukrán Ivano-Frankivszk városában, a minszki egyetem újságíró szakán végzett, majd éveken át dolgozott újságoknál, magazinoknál Fehéroroszországban.

Első könyve A háború nem asszonyi dolog (magyarul 1988) 1983-ban készült el, de csak 1985-ben, a gorbacsovi peresztrojka idején jelenthetett meg. A dokumentumregényben a Vörös Hadseregben a németek ellen harcoló nők monológjait olvashatjuk. A kötet először szamizdatban terjedt, majd Alekszijevicset a Nagy Honvédő Háború emlékének megsértése vádjával perbe fogták és elbocsátották állásából.

A Fiúk cinkkoporsóban művében (magyarul 1999) az 1979–1989-es afganisztáni háborút dolgozta fel. Az írónő az Afganisztánt megjárt katonákkal s az elesett fiaikat gyászoló anyákkal folytatott megrázó beszélgetéseit fűzte dokumentumregénnyé. A kötet tartalmazza az Alekszijevics ellen indított újabb per dokumentumait is, a vád az volt, hogy az író meghamisította az elesettek hozzátartozóinak vallomását, meggyalázva így emléküket.

A magyarul még megjelenésre váró Csernobili ima a nukleáris katasztrófát és annak tragikus következményeit dolgozza fel. Részleteket olvashatunk a műből a Jelenkor 2015. januári számában.

A „vörös enciklopédiának” is nevezett sorozat (A háború nem asszonyi dolog, Az utolsó tanúk, Fiúk cinkkoporsóban, Csernobili ima, Elhordott múltjaink) ötödik, befejező kötete a magyarul most megjelent Elhordott múltjaink című művében Alekszijevics a kommunizmus bukását és a Szovjetunió szétesését örökíti meg. Az írónő arra vállalkozott, hogy megörökítse, mi is lett az egykori szovjet emberrel, a „homo sovieticusszal”, kulcsmondata egy parasztasszony szájából  hangzik el: „a szocializmusnak vége, de mi itt maradtunk”. 

„Szerzőnk jó három évtizede ugyanazt az egyszerűnek tűnő módszert követi: igyekszik minél több embert megszólítani, hagyja, hogy „kibeszéljék” magukat, de – ha kell – visszakérdez, szembesíti riportalanyait tévedéseikkel, hazugságaikkal, öncsalásukkal. Aztán ezeket az elbeszélt történeteket, sokszor csodálatos novellákat, máskor hátborzongató rémtörténeteket egymás mellé rendezi, „ragasztja össze”, amit dokumentumrészletekkel, korabeli hírmorzsákkal egészít ki. Méltán nevezhetjük szerzőnk műfaját dokumentumregénynek, a dokumentumriport és a széppróza szintézisének. De bizonyos értelemben tekinthetjük akár jelenkor-történeti műnek is, oral historynak, vagyis elbeszélt történelemnek” írja Zádori Zsolt A szovjet marha vágósúlya című írásában a Könyvjelző októberi számában.

Alekszijevics 2000-ben elhagyta hazáját, élt Párizsban, Göteborgban és Berlinben, 2011-ben visszaköltözhetett Minszkbe, de munkái továbbra is indexen vannak.

1999-ben Herder-díjjal ismerték el munkásságát, 2013-ban pedig megkapta a német könyvkiadók és könyvkereskedők egyesülésének Békedíját, az egyik legjelentősebb civil kulturális díjat. Műveit eddig 35 nyelvre fordították le.

A szovjet korszak legborzalmasabb hagyatéka a szovjet nép. Interjú a Könyvesblogon.

Bertók László 80

  
 Fölemelkedik, lebeg

  Megfogni, összerakni: pillanat
  műve a szerkezet. Fölemelkedik,
  lebeg a gubanc fölött. Simítani,
  igazítani! Megkönnyebbülni,
  hogy íme! S hogy mégsem. Hogy
  nincs vége, azért sem! Csak
  ki kell, ki kellett várni. El kellett
  kapni a szárnyát. A szárnya alatti
  levegőt. Az érzést, hogy a
  markodban van. S aztán már
  nem is gondolni rá, csak
  eltűnni benne. Belefeledkezni a
  mozdulataiba. A végtelen
  szöszmötölésbe, az érzékek
  közötti résbe. Életbe. Kozmoszba.
  Semmibe. Beleveszni a
  bizonytalanba, az egyetlen
  kapaszkodóba. A hökkenetbe,
  hogy eljön, lám, eljöhet.
  A hintába, ahogy egyik szó
  hirtelen meglöki a másikat,
  s játszik megint a világ.
  Az utolsó porszem önfeledt
  lebegésével jutni el az
  átjárható falig.
      
Bertók László a Digitális Irodalmi Akadémián.

őszi programok, könyvek, madarak

„Meg kell mondanom Neked, Lou: az az érzésem, hogy most valami olyan környezet segítene rajtam, mint amilyen annak idején Nálad, Schmargendorfban vett körül; elképzelem: hosszú erdei utak, mezítláb járni a fűben és éjjel-nappal hagyni, hadd nőjön a szakállam, esténként lámpát gyújtani a meleg szobában, és valahányszor kedve kerekedik, bújjon elő a hold és jöjjenek ki a csillagok, és egyébként csak üldögélni és hallgatni az esőt vagy a vihart, mintha ő maga volna a Mindenható. Ha forgolódsz a világban, Lou kedves, gondolj erre, és jegyezd meg, ha egy olyan helyet látsz, ahol mindezt megtehetném” – írta Rilke Lou Andreas -Saloménak 1912. november 19-én. 

A latin betűk őszi programajánlóját olvassák. November lévén, arra számítottunk, hogy a kint gomolygó ködből a meleg szobákba invitáljuk a kedves olvasót, ám a hidegnek nyoma sincs.

                                          

                                               Rilke levelei. Beszélgetés a fordítóval. DRÓT

„Ne sürgesse az időt, barátom” címmel november 10-én a PIM-ben ünnepélyes bemutatón ismerkedhetünk meg a Napkút Kiadó jóvoltából négy kötetben megjelentetett Rilke-levelezéssel. A fordítóval, Báthori Csabával Szilágyi Ákos, költő, esztéta beszélget. 

A fordításon túl jelentős szerkesztői és filológiai teljesítménynek lehetünk tanúi, hiszen a mai napig nem létezik Rilke leveleinek német nyelvű összkiadása, s az anyag összeállításakor a szerkesztő-műfordító Báthori Csaba hetven forráskiadványra (évkönyvekben, periodikákban megjelent szövegekre) támaszkodott.

A Magyar Nemzeti Galériában A túlélő árnyéka címmel El Kazovszkij életmű-kiállítása nyílik meg. A mintegy 400 képet bemutató tárlaton átfogó képet kaphatunk a 2008-ban elhunyt képzőművész munkáiból, aki foglalkozott festészettel, díszlettervezéssel, installációkkal, performansszal, orosz nyelven írott verseiből pedig 2011-ben adott ki a Magvető Kiadó egy válogatást Homokszökőkút címmel, Margócsy István szerkesztésében. A kiállításhoz több munka is ajánlkozik:
Szilágyi Ákos Ká és Bá – El Kazovszkij emlékműve (Pesti Kalligram, 2015) verseskötetének felolvasással egybekötött bemutatóját a kiállítás megnyitóján tartják, majd A lélek elszáll – óegyiptomi motívumok El Kazovszkij művészetében címmel Csehy Zoltán és Szilágyi Ákos tartanak közös tárlatvezetést november 12-én.

Látáscsapda. Beszélgetések El Kazovszkijjal (2012) címmel Cserjés Katalin és Uhl Gabriella szerkesztők az El Kazovszkijjal készült beszélgetéseket, riportokat gyűjtötték kötetbe időbeli sorrendben, 1981-től 2008-ig, amelyeket Siklós Péter látott el jegyzetekkel. 

2015-ben Merőleges viszonyok címmel szintén Cserjés Katalin és Szauter Dóra El Kazovszkij munkásságáról szóló tanulmányokat válogatott egybe. A Szegedi Tudományegyetem Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén a Hajnóczy Péter Hagyatékgondozó Műhely mintájára 2009-ben jött létre az El Kazovszkij kutató csoport Cserjés Katalin vezetésével. A könyv első részében a Tiszatáj 2013. novemberi El Kazovszkij-anyaga szerepel, továbbá Keserű Katalin tanulmánya, illetve a Litera - Nyitott Műhely kerekasztal-beszélgetésének szerkesztett változata.

A MÜPA-ban november 16-án Zalán Tibor-est lesz, a Keresztury Tibor szerkesztette Literárium-estek keretében a szerzővel Jánossy Lajos beszélget.

A napokban jelenik meg Onagy Zoltán interjúkötete Dragéi hajnalok Zalánnal címmel a Kortárs Kiadó gondozásában. A beszélgetés 2014-ben, a szerző 60. születésnapja alkalmából kezdődött, s a több mint egy éven át bővített interjúból már olvashattunk részleteket a Forrás 2014. novemberi számában. 

„Ilia Miska, a híresen nagy szerkesztő a legendás régi Tiszatájnál, azt mondta, uram, egyetlen dologgal foglalkozzék, az igazán jó írók mindig ugyanazt írják. Megpróbáltam, nem ment. Lehet, hogy nem vagyok igazán jó író. Bár elszomorodnék, ha így lenne. Mindig csak azzal foglalkozom, ami engem izgat. Ha az avantgárd, akkor azzal, ha a neoromantikus elégia, akkor azzal, ha a képvers, akkor azzal, ha meg a haiku, akkor a haiku, és azzal.” (Z. T.)

Többször is hírt adtunk már a Litera-Nyitott Műhely közös sorozatáról, az Előhívásról. November 11-én, a Magvető Kiadó újra indított Tények és tanúk sorozatában Réz Pál Bokáig pezsgőben című memoárkötete lesz a beszélgetés témája. Az idén 85 éves Réz Pállal, aki 1952-től a Szépirodalmi Kiadó szerkesztője, majd 25 éven át a Holmi című folyóirat főszerkesztője volt, Parti Nagy Lajos készített életút-interjút a Magyar Rádióban, 1992-ben. E beszélgetés kiegészített, aktualizált változata a kötet, amelyet izgalmas névmutató és képanyag egészít ki. Az Előhívás nagy sikerű beszélgetéssorozata egyébként immár a 60. estjéhez érkezett, a Nagy Gabriella új főszerkesztő irányításával működő Litera pedig 13. születésnapját ünnepli.

S ha a születésnapoknál tartunk: a Hadik Irodalmi Szalon is ünnepel, az 5 éve újranyitott Hadik Kávéház 55 ún. összművészeti estet tartott Juhász Anna vezetésével. November 18-án a PIM-ben jelen lesznek az elmúlt öt év vendégei, felidézik a legsikeresebb estjeiket, amit felsorolni is lehetetlen, de gondoljunk csak a Latinovitsra, Petrovics Emilre vagy Kass Jánosra emlékező estre!

Nádas felolvassa a Találkozás-t

A színházi előadásokból választásunk Nádas Péter Találkozás című darabjára esett a Pesti Színházban Eszenyi Enikő rendezésében. Nádas a Találkozás című drámáját, drámatrilógiájának (Takarítás, Temetés) középső részét 1979-ben írta, a darab ősbemutatója 1985-ben volt a Pesti Színházban, Ruttkai Éva és Hegedűs D. Géza szereplésével. Most Börcsök Enikőt és Király Dánielt láthatjuk a darab két főszerepében. „A Találkozás történelmileg egészen konkrétan két ember viszonyának lehetséges variációiból áll. Mária a Farkas Mihály-Péter Gábor-féle intézmények lakója volt többször is, a Fiatalember pedig, aki hallani jött a történetet, hogy történéssé váljék benne (ez egyben életfeltétele, felnőttségének utolsó, egyetlen lehetősége, megszületésének kicsinyített, tömörített aktusa), annak a férfinak a fia, akivel Mária emésztő szerelme adatott, aki azonban ugyanabban a börtönben ügyészként tevékenykedett, mikor Máriát másodszor lecsukták. A nő szabadulása után a férfi lelkiismerete felébredt, és szerelmese szeme láttára, egykori találkozásuk színhelyén, a platánok alatt főbe lőtte magát” – írja a drámáról Balassa Péter, a Mindnyájan benne vagyunk. Nádas Péter művei című munkájában. (Budapest, Balassi, 2007.)

A mozikban az izlandi Dagur Kári filmje, a Fúsi keltette fel érdeklődésünket. A rendezőt előző filmjében (Nói albinói) is a társadalmon és normákon kívüliség foglalkoztatta. A Fúsi egy 43 éves, túlsúlyos fiatalemberről szól, aki még mindig az anyjával él, ám anyja udvarlója beíratja egy tánctanfolyamra, ahol megismerkedik a különc Sjöfnnel. A nő hatására Fúsi elindul a felnőtté válás útján, kezébe veszi élete irányítását. A főszereplő, Gunnar Jönsson alakításának köszönhetően a film abszurd, ironikus jeleneteivel nem vált át a romantikus komédia műfajába. 

A Scolar Kiadó észak-amerikai indián költészeti antológiát jelentetett meg Medvefelhő a város felett címmel Gyukics Gábor fordításában. (Akármilyen hihetetlen, Európában eddig egyetlen hasonló összeállítás jelent meg.) A könyvet november 26-án mutatják be az Írók Boltjában. A vendég Lance Henson csejen költő, a kötet egyik szerzője.

„Jelen kötetben huszonnégy kortárs észak-amerikai indián költő verseit fordítottam magyarra. Ezek a költők nem a regények és legendák indiánjai, csupán az ő leszármazottaik. Sokan közülük kevert vérű családban születtek, mégis hisznek indián őseik hagyományaiban, a természet szeretetében, és igyekeznek fenntartani azt, dacára annak, hogy ők már városban élnek, ahol egyetemi tanárok, muzeológusok és könyvtárosok, értelmiségiek. Verseik ezért olyan szögből tudják megmutatni a jelent, a mai világot, de a természetet és az amerikai tájakat is, ahonnan mi azt soha nem látjuk”, írja Gyukics Gábor. 

S ha megnéztünk minden kiállítást, filmet és előadást, elolvastuk az összes könyvet, látogassunk el november 28-án a tatai Öreg-tó partjára, a Magyar Madártani Egyesület immár 15. alkalommal megrendezendő Vadlúd Sokadalmára. A tatai Öreg-tó tradicionális vadlúd-pihenőhely. Az eurázsiai tundrák vidékéről érkező vadludak minden évben visszatérnek Tatára, hogy a telet itt töltsék, majd február végén, március elején indulnak vissza északi költőhelyeikre. Ám korán kell annak kelnie, aki meg akarja figyelni reggel 7 órakor a tavon telelő több tízezer madár (nagy lilik, örvös lúd, vörösnyakú lúd) kihúzását. Orbán Zoltán ornitológus tolmácsolásában kivetítőn is követhetjük az eseményeket. Az esti behúzásig, 16 óráig pedig természetvédelmi, ornitológiai programokkal várják a közönséget. 

A Tatai Vadlúd Sokadalom (fotók)

A hónap verse: Orcsik Roland: Hajnali megfigyelés

Kavicsos földön járok,
egyre fogy a távolság köztem
és a kopár hegy között,
mely csupasz csonkként
mered ki a földből.
Mikor a tövéhez érek,
gyökerek kúsznak elő a mélyből,
s mint idegszálak,
körbefonják a hegyet.
Lábam körül, s végig a sziklás testen
tölcsérek képződnek,
mind tele kristálytiszta
vízzel.
A tölcsérek alján
tarka madarak lapulnak.
Odahajolok az egyikhez,
a madár kiröppen a vízből,
hangosan csattog
sárga-fekete szárnyával,
eltűnik a magasban.
A többi madár kuporog a vízben.
Várnak, mondod mögöttem,
s kiejted a neved,
koppanás, nyílik a szemem,
s mint egy háttérzene
apró részletét,
elfelejtem, ki voltál.

             

                                     

Orcsik Roland: Harmadolás. Budapest. Kalligram, 2015.

A személyessé tett táj. Orcsik Rolandot új kötetéről Kiss László kérdezte. In: Bárkaonline

Déry Tibor-díj, 2015

2015. október 16-án átadták az idei Déry Tibor-díjakat. Bíró-Balogh Tamás író, irodalomtörténész, Sántha József író, kritikus és Szlukovényi Katalin költő, kritikus, műfordító vehette át az elismerést.

A Déry Tibor-díj az első olyan irodalmi elismerés, amelyet magánvagyonból alapítottak, és 1984 óta évenként ítélik oda a magyar irodalom kiemelkedő alkotóinak. A Déry Tibor Alapítvány az író özvegyének végakaratából jött létre, aki vagyonát a magyar államra hagyta azzal a feltétellel, hogy annak értékesítése után a befolyt összeg kamataiból kimagasló irodalmi tevékenységű művészeket díjazzanak.