Domonkos István 75 éves

"A hatvanas évek közepén Tolnai Ottóval együtt induló, évtizedek óta Svédországban élő költő jelentős hatást gyakorolt a kortárs vajdasági irodalomra. Később anélkül vált ismertté neve a magyar költészet összefüggésében is, hogy a szerző bármilyen közvetlen formában részt vett volna az irodalmi intézmények, valós vagy virtuális közösségek tevékenységében. Ez a származás szűkebb terepét illetően ugyanúgy érvényes, mint a nyelv, az irodalom, a művelődés, illetve a saját élettere által kijelölhető tágabb térséget is. Viszonylag rövid volt az az időszak, amikor személyesen jelen volt Újvidéken. A keveset publikáló költő egy-egy kézirata iránti figyelem mindenkoron összefonódott testi jelenlétének hiányával a déli régióban, s az iránta érzett ragaszkodás és megbecsülés tartalmaival" -írja Thomka Beáta a Domonkos-Symposion. Tanulmányok Domonkos István műveiről (Kijárat Kiadó, 2006.) című tanulmánykötet előszavában.

Domi-dalok. Verseskötet CD-melléklettel.

Zenta: VMMI, 2012.

A kötet verseinek szövege a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet adattárában.

Dante 750

„Költőnk tehát közepes termetű volt, java korán túl pedig valamennyire hajlottan járt, mindazonáltal léptei méltósággal teljesek és ugyanakkor szelídek is, mindég a legtisztesebb ruha volt rajta, ami komolyságához illett. Arca hosszúkás, orra sas, szeme inkább nagy, mint kicsiny, állkapcsa erős, az alsó ajka a felsőtől valamivel előbbre állott; arca színe barna, haja és szakálla sűrű fekete és kondor, tekintete örökké mélabús és tűnődő.” (Boccaccio: Dante élete)

Dante Alighieri 750 éve, 1265 májusában született Firenzében, elszegényedett nemesi családból. Gyermekkorában a ferenceseknél és a dominikánusoknál tanult, Brunetto Latini volt a mestere, később a bolognai egyetemen jogot, retorikát, orvostudományt és művészeteket hallgatott. 12 éves volt, amikor megismerte Beatricét, aki műveinek ihletője volt, a lány korai halála Dantét mélyen lesújtotta. Dante ifjúkorában katonáskodott, több jelentős csatában is részt vett. Családja rábeszélésére 1295-ban érdekházasságot kötött, feleségül vette a nagyhatalmú Donati-família leányát, Gemmát, akitől több gyermeke született. Dante szenvedélye a politika lett, az orvosok céhe tagjaként 1300-ban Firenze városában a Százak Tanácsának tagja, majd prior lett. Ám politikai ellenfelei gyorsan leszámoltak vele, miközben Rómában a pápával tárgyalt, távollétében koncepciós pert rendeztek, melyben korrupcióval vádolták, s 1302-ben vagyonelkobzásra és máglyahalálra ítélték. Élete további részét száműzetésben töltötte, bolyongásainak nyomon követhető színhelyei többek között Verona és Padova. Végső reménye VII. Henrik német-római császár volt, aki seregeivel 1310-ben érkezett Itáliába, ám az uralkodó váratlan halála véget vetett az itáliai béke megteremtésébe vetett illúzióknak. 1313-tól öt évig a veronai Cangrande della Scala udvarában élt, ekkor írta minden jelentős művét, köztük az Isteni Színjátékot. 1318-ban Ravennába költözött, az irodalompártoló Guido Novello da Polenta udvarába, s itt érte utol a halál 1321 szeptemberében. Itt is nyugszik a Dantis poetae sepulcrum (Dante költő sírja) feliratú kápolnában, Firenzében csak egy üres szarkofág található a Sante Croce templomban.

Első jelentős műve, a Beatrice-szerelemnek emléket állító Az új élet (La vita nuova) 1294-ben jelent meg. A 11 év terméséből válogatott verses mű (szonettek, canzonék, balladák) a fiatalon elhunyt szerelme, Beatrice emlékére íródott. Dante ún. rejtett korszakában, 1305-1308 között keletkezett a Vendégség (Convivio), amely filozófiai értekezés. Ebben a költő azt fejtegeti, hogy az ész, a tudás révén közelíthetünk Istenhez. A nép nyelvén való ékesszólásról (De vulgari eloquentia) ugyan latin nyelven íródott, de az első olasz nyelvtörténeti, poétikai és irodalomtörténeti műnek tekinthető, amelyben Dante azt hangoztatja, hogy a népnyelvet az irodalmi nyelv rangjára kell emelni. A szintén latinul írt Egyeduralom (Monarchia, 1319-20), politikai értekezés alapgondolata az egyház és a világi hatalom határozott szétválasztása. A fent említett műveken kívül Dante költeményeit nem gyűjtötte-szerkesztette kötetbe, ezt először 1921-ben a jelentős Dante-filológus, Michele Barbi készítette el (Dante-tanulmánya magyarul 1964-ben jelent meg), az összegyűjtött versek kritikai kiadása nyolcvan költeményt tartalmaz. A poétikailag kevésbé jelentős, 1319 táján keletkezett Eklogái (Eclogae) Vergilius iránti tiszteletének jegyében születtek. Az 1304 és 1319 között született latin nyelvű Levelei (Epistulae) közül kiemelkedik a két utolsó levél, az egyikben a száműzetéséről, a másikban az Isteni színjáték címéről, szerkezetéről értekezik.

Legnagyobb alkotása a La Commedia Isteni színjáték (az Isteni – Divina jelzőt Boccaccio-nak köszönhetjük) szövegei a száműzetése alatt 1307 és 1320 között íródtak. A Pokolt valószínűleg 1309-ben, a Purgatóriumot 1313-ban, a Paradicsomot 1321-ben, halála előtt fejezte be. A vallási-filozófiai-politikai eposz, „szent poéma”, ahogy az alkotó meghatározta, célja a költészet erejével bemutatni a világot a maga teljes, isteni valóságában. A Színjáték szerkezetét a fizikai-kozmológiai, az erkölcsi s a történeti-politikai struktúra együttes váza adja. A költő egyszerre szerzője és főszereplője művének, a mű az „igaz útról” való „letérését” beszéli el, és túlvilági útját a poklon, a purgatóriumon, és a paradicsomon keresztül Vergilius, Beatrice, s végül Szent Bernát vezetésével. A mű felépítését a hármasság határozza meg, a teljes mű három részből, ún. canticából áll: Inferno, Purgatorio, Paradiso, mindhárom rész harminchárom éneket foglal magába, (a Pokol 34-et), így az énekek száma száz, az énekek három tizenegy szótagú sort tartalmazó strófákból, ún. terzinákból építkeznek. A Színjáték szövegét nagyon nehéz feldolgozni a kommentárok, magyarázatok nélkül, a dantei szimbólumok, allegóriák megfejtéséhez a középkori filozófia, történelem, kultúrtörténet ismerete szükséges.

„Hogyne lenne fáradság hatszáz év múlva olvasni azt az írót, akit már életében kommentálni kellett? Korunk nemigen biztat erre a fáradságra. Nemcsak hírhedt irama s az Élet és a megélhetés mindig nehezebb küzdelmei veszik el az időt. Hanem újabb művészi kánonunk elvileg sem kedvez ennek a terhes, tudós, komplikált és komponált poézisnek. A szabad vers divatját éljük, s a mai ideológia spontán ömlő, őserejű, a tudattalan mélyeiből frissen és nyersen feltört művészetet kíván. De nem szabadna, hogy ez az új kánon – még ha minden igazát teljesen átéreznők is – Dante olvasásától elriasszon.” írja Babits a Dante és a mai olvasó című tanulmányában 1929-ben, az Erdélyi Helikonban.

Az első ránk maradt magyar Dante-fordítás Döbrentei Gábor munkája 1806-ban, prózában. Több részletfordítás is készült (Ábrányi Emil, Gárdonyi Géza), az első teljes fordítás szerzője Szász Károly (1885-1899). A Színjáték legnagyobb, a mai napig olvasott, használt fordítása Babits Mihály nevéhez fűződik (Pokol 1913, Purgatórium 1921, Paradicsom 1923). A fordítás a „magyar nyelv diadala”, írta Kardos Tibor. A filológiai hűség sok helyen kárt szenvedett, ám „szép hűtlenségei” ellenére a fordítás sikerültnek mondható, olvashatjuk Rába György legendás tanulmányában, a Filológiai Közlönyben (1961, 1-2.). Az Isteni Színjáték újabb magyar nyelvre való átültetése közül kiemelkedik Weöres Sándor munkája, 1966-ban jelentette meg a Pokol első öt énekét. A Pokol kapujának híres felirata így hangzik a költő interpretálásában: „Belépő, ne reménykedj soha többé!”. Szabadi Sándor prózaváltozata 2004-ben jelent meg a Püski Kiadónál, Baranyi Ferenc Pokol-fordítása pedig 2012-ben a Tarandus Kiadó gondozásában.

A legújabb magyar fordítás Nádasdy Ádám nevéhez fűződik, a különböző folyóiratokban már részleteket is olvashattunk a készülő műből, Nádasdy többször adott interjút, s osztotta meg gondolatait a Színjáték fordításának kérdéseiről:

„Igyekeztem, amennyire lehet, szöveghű (vagy legalábbis gondolathű) lenni, mert Dante gondolkodását – és az egész középkori világképet, melynek enciklopédiája ez a mű– izgalmasnak és fontosnak tartom. Fő célom ezt közvetíteni, megismertetni az olvasóval a középkor tudásanyagát, műveltségét, hiedelmeit, vallási nézeteit. Azt gondolom: Danténak is ez volt a célja, tehát a tanítás, informálás, befolyásolás, és nem a szórakoztatás. Nem regény ez és nem lírai költemény, hanem a világnak és benne egy kornak igényes leírása. Sőt: mint a címe is mutatja, színdarabbal állunk szemben – mindenesetre a hossza, a megszólalók nagy száma, a leírások fontossága, és főleg a gondolati tartalom miatt nem a líraiság a fontos. Eposz, leginkább. Ha majd elkészülök s megjelenik, az oldalak alján bőséges lábjegyzetekkel igyekszem megmagyarázni, amit (és amennyit) ilyen terjedelemben lehet.”

"Az emberélet útjának felén

    egy nagy sötétlő erdőbe jutottam

    mivel az igaz útat nem lelém.

Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan,

    s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon:

    már rágondolva reszketek legottan.

A halál sem sokkal rosszabb, tudom.

    De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,

    hallanod kell, mit láttam az uton."

a Babits-fordítás (1913)

"Életünk útjának feléhez érve

sötét erdőben találtam magam,
mert elvétettem a helyes utat.

Jaj, fájdalmas dolog elmondani,
milyen volt az a tüskés, vad vadon
elfog a félsz, ha csak eszembe jut:
majdnem oly keserű, mint a halál!
De hogy beszámoljak a jóról is,
mit ott találtam, mindent elmesélek."

a Nádasdy-fordítás (2010)

Bibliográfia

-a mű a neten-

Dante: Isteni színjáték. Babits Mihály fordítása. MEK

Dante: Isteni színjáték. Hálózati kritikai kiadás (szerkesztő Mátyus Norbert)

Dante Alighieri: Isteni színjáték, Pokol, XXIX–XXX. ének (Nádasdy Ádám fordítása és jegyzetei)

In: Műút. 2013040.

Dante: Isteni színjáték, Menny, XXX., XXXIII. ének (Nádasdy Ádám fordítása és jegyzetei)

In: 2000. 2014. 3. szám

-online folyóirat-

Dante, az örökhagyó. A Világosság Dante-száma. 2001. október

Kelemen János: Borongó. Baranyi Ferenc Dante Pokol fordításáról. In: Holmi. 2012. december

Nádasdy Ádám: A világirodalom tengelyében. Dante Commediájának fordításai.

In: Alföld. 2015. március. (Elhangzott a Debreceni Világirodalmi Napok tanácskozásán 2014. november 6-án.)

Se bús, se hő. Szálinger Balázs beszélget Nádasdy Ádámmal az Isteni színjáték új fordításáról. In: Hévíz 2012. 5-6.

-szakirodalom-

Dante a középkorban (szerk. Mátyus Róbert)

Budapest: Balassi, 2009.

Kelemen János: A filozófus Dante. Művészet- és nyelvelméleti expedíciók

Budapest: Atlantisz, 2002.

Madarász Imre: „Költők legmagasabbja”. Dante-tanulmányok

Budapest: Hungarovox, 2001.

Ponori Thewrewk Aurél: Divina Astronomia. Csillagászat Dante műveiben

Budapest: Magyar Csillagászai Egyesület, 2001.

Barbara Reynolds: Dante. A költő, a politikai gondolkodó, az ember

Budapest: Európa, 2008.

Szabó Tibor: Megkezdett öröklét. Dante a XX. századi Magyarországon

Budapest: Balassi, 2003.

Krasznahorkai László Nemzetközi Man Booker-díjas!

Krasznahorkai László nyerte a 2015-ös Nemzetközi Man Booker-díjat. A kétévente átadott díjat olyan élő alkotó kaphatja meg, aki vagy angol nyelven ír, vagy munkái általában hozzáférhetőek angolul. Az elismerést az író teljes munkásságáért ítélik oda. A díjat alapítása évében, 2005-ben Ismail Kadaré albán író, költő, esszéíró, 2007-ben a nigériai Chinua Achebe, 2009-ben a kanadai Alice Munro, 2011-ben az amerikai Philip Roth, 2013-ban a szintén amerikai Lydia Davis vehette át.

Életrajz, digitalizált művek, bibliográfia, szakirodalom a Digitális Irodalmi Akadémián

Krasznahorkai angol nyelvű honlapja

Az ember nélküli világnál nincs csodálatosabb. Vári György interjúja

Krasznahorkai László művei a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban

A hónap verse: Kukorelly Endre: Átsétálunk nagymamámmal a Ferdinánd hídon a Lehel piacra

Állj meg, ez beakadt. Beakadt
     ez a, nem látod? A
         szatyor. Várjál, kibogozom. Most jó,
jól van. Vigyázz, mert ott
     egy luk. Teli van kutyaszarral
          az egész. Akkor néhány kisebb
baleset, zöldségszag, lekonyuló csirkenyakak, bevásárlás-
    ügyek, krumpli, cipelés és kerülgetések
         közt tényleg átértünk a Ferdinánd
hídon. Élmunkás híd, de nem
     ez a neve. Hazafelé is,
          ugyanaz volt, ugyanaz a járda,
innen nézve, a Szondy utcából,
     a bal oldali, nem tévesztettük el.
           A 76-os trolibusztól rázkódott a
híd. Komolyan. Dőlt a gőz,
     tolattak a Hámán Kató mozdonyházból
         a vonatok. Így mentünk, és
elég vidáman, ha sütött, ha
    nem. Karácsonykor mindig havazott.
        Jött fel a gőz 38
évvel ezelőtt. Jön szépen fölfelé
     a gőz, leáll a forgalom,
         a troli kifarol, a kereke
pörög a jégen. Fehér a
     Nyugati pályaudvar, havazik, karácsony
         késő délután. Estefelé. Ez volt.
Magától ropogott a Ferdinánd híd.
     Van, ami magától ropog.

Kukorelly Endre: Mind, átjavított, újabb, régiek (Összegyűjtött versek 1968-2014),

Budapest: 2014. Libri Könyvkiadó.

Európai Irodalmi Díj, 2015

Európai Irodalmi Díjat kapott Szvoren Edina Nincs, és ne is legyen című elbeszéléskötete. Szvoren Edina 2005 óta publikál rendszeresen, azóta több díjat és ösztöndíjat is elnyert. Első elbeszéléskötete, a Pertu 2010-ben jelent meg a Palatinus Kiadónál, amelyet 2012-ben követett az európai elismerést elnyert kötete. Az Európai Irodalmi Díjat az Európai Könyvkereskedők és Könyvkiadók Szövetsége, az Európai Írók Tanácsa alapította 2009-ben. A kitüntetettek között van még az osztrák Carolina Schutti, a francia Gaelle Josse, a horvát Luka Bekavac, az ír Donal Ryan, az olasz Lorenzo Amurri, a litván Undine Radzeviciute, a norvég Ida Hegazi Hoyer, a lengyel Magdalena Parys, a portugál David Machado, a szlovák Svetlana Zuchova, és a svéd Sara Stridsberg. A díjat korábban Szécsi Noémi (2009), és Horváth Viktor (2012) is megkapta.

Artisjus Irodalmi Díj, 2015

Az idei Artisjus Irodalmi Díjakat 2015. április 21-én adták át a Budapest Music Centerben.

Artisjus Irodalmi Nagydíj
Kukorelly Endre: Mind, átjavított, újabb, régiek (Libri, 2014.)

Artisjus Irodalmi Díj (próza)
Háy János: Napra jutni (Európa, 2014.)

Artisjus Irodalmi Díj (líra)
Szijj Ferenc: Agyag és kátrány (Magvető, 2014.)

Artisjus Irodalmi Díj (kritika)
Károlyi Csaba: Nincs harmadik híd (Pesti Kalligram, 2014.)

Artisjus Irodalmi Díj (tanulmány)
Szilágyi Márton: A költő mint társadalmi jelenség. Csokonai Vitéz Mihály pályafutásának mikrotörténeti dimenziói (Ráció, 2014.)

Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, 2015

„A mulattatás még mindig fontos része az írásnak. Örömet akarok szerezni mindennel, amit írok. Intellektuális, emocionális, nyelvi és esztétikai örömet szerezni. Ötszáz olyan regény példáját tudnám felhozni, amely nekem örömet szerzett, és olyan munkákat próbálok írni, amelyek visszaadnak valamit abból, amit ez az ötszáz könyv adott nekem.”

Jonathan Franzen (részlet egy interjúból)

2015. április 23-26. között rendezik a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált. Az idén rendhagyó módon nem lesz díszvendég ország, helyette a 220 éves szervezett magyar könyvkultúra áll a középpontban. Az Országos Széchényi Könyvtár kamarakiállítás keretében mutatja be a magyar könyvkiadás fejlődéstörténetét a 18. század végétől a rendszerváltásig. Az idén több mint négyszáz program közül választhatnak a Millenárisra látogatók, félszáz külföldi s mintegy ötszáz hazai és határon túli magyar íróval találkozhatnak az olvasók, a Gyermek(b)irodalom pedig változatos programokkal várja a legifjabbakat.

 

A fesztivál nyitónapján, április 23-án kerül sor a Budapest Nagydíj átadására, amit az idén Jonathan Franzen vehet át. Ám sokkal izgalmasabbnak ígérkezik szombaton Franzen új könyvének, a Diszkomfortzónának (The Discomfort Zone, 2006) a bemutatója, amelyen az amerikai íróval és magyar fordítójával, Bart Istvánnal találkozhatunk, kedvenc Franzen-könyvünkkel pedig  beállhatunk a dedikálásra várakozók sorába.

Ha nem olvastunk volna még egy sort sem a szerzőtől, máris megnyert volna bennünket azzal, hogy visszahúzódó természetű, szenvedélyes madármegfigyelő és szereti a német irodalmat. Ettől persze még nem lesz jó író valaki, de az 1959-ben született Franzent az új amerikai regény megújítójaként tartják számon. Első regénye, a Twenty-Seventh City (A huszonhetedik város) 1988-ban jelent meg, ezt követte az 1992-es Erős rengés (Strong motion, magyarul, 2013), a könyv egy Massachusetts-beli család története, amelynek érzelmi életét és egzisztenciáját tönkreteszi egy váratlan földrengéssorozat Boston térségében. Az irodalmi elismertségen túl a 2001-ben megjelent Javítások (The Corrections, magyarul 2012) című regénye az olvasók széles körében is meghozta számára a népszerűséget, a könyv elnyerte a National Book Awardot. A mű egy középosztálybeli, többgenerációs család ízekre szedett története, melynek tagjai különféle életstratégiákkal próbálják meg sorsukat jobbra fordítani. A Szabadságot (Freedom, 2010, magyarul 2012) nevezték már az „évszázad regényének”, és az elmúlt évtizedben Franzen volt az első író, akinek arcképe megjelent a Time címlapján. A regény középpontjában egy középkorú házaspár családja és barátai állnak, a szerző elsősorban arra keresi a választ, hogy művének főszereplői mit is tudnak kezdeni azzal a híres amerikai szabadságeszménnyel.

25-én szombaton lesz a bemutatója a Barna Imre által Rozsban a fogó címmel újra fordított Salinger regénynek, a Zabhegyezőnek. A napokban a blogger, miután elolvasta az első reakciókat, otthon elővette Gyepes Judit fordítását, itt-ott beleszagolt a szövegbe, majd megragasztotta az elvékonyodott, bebarnult borítót.

Michel Houellebecq, aki a 2013-as fesztivál díszvendége volt, új regényét, a Behódolást nagy viták kísérték itthon és külföldön. A Charlie Hebdo szatirikus lap elleni merénylet napján megjelent könyvet és a magyar kiadás borítóját sokan iszlámellenesnek bélyegezték. A disztópikus jövőről íródott könyvet fordítója, Tótfalusi Ágnes inkább nevezte szatirikusnak.

Szombaton délután író-olvasó találkozón vehetünk részt a kortárs német irodalom egyik kiemelkedő alkotójával, Daniel Kehlmann-nal, aki a legnagyobb sikerét A világ fölmérése című regényével aratta. A két tudós, Humboldt és Gauss életéről szóló művet 2006-ban olvashattuk magyarul Fodor Zsuzsa fordításában. Legutóbbi könyve, az F tavaly jelent meg a Magvetőnél.

A pályájuk elején lévő írók az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválja keretében két pódiumbeszélgetésen mutatkoznak be, Gács Anna és Forgách András vezetésével. S ahogy már megszokhattuk, az Élet és Irodalom az idén is 16 oldalas mellékletben közöl szemelvényeket a fiatal írók munkáiból. Magyarországot Mán-Várhegyi Réka képviseli, Boldogtalanság az Auróra-telepen című novelláskötete 2014-ben jelent meg a JAK-Prae.hu közös kiadásában. 

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál ugyan a kortárs világirodalmat helyezi a középpontba, ám az utóbbi években jelentős hazai megjelenéseket is jegyeznek a kiadók. Kíváncsian várjuk a friss Artisjus-díjas Háy János Hozott lélek című novelláskötetét az Európánál, a napokban ünnepelte 65. születésnapját Esterházy Péter, ebből az alkalomból a Magvető Az évek iszkolása. Amit tudni akarsz Esterházy Péterről, de sosem merted megkérdezni címmel Marianna D. Birnbaum beszélgetőkönyvét jelentette meg.

Ha Géczi János, akkor a Vadnarancsok, legtöbben még mindig ezt a művét említik először, ám most jó helyen járunk, mert a szerző ismét az irodalmi szociográfia vizén evezve, Bunkerrajzoló címmel Likó Marcell, a Vad Fruttik énekesének élettörténetét tárja elénk. Felkavaró képek egy fiatalember kilátástalanságba jutott életéről a rendszerváltás utáni Magyarországon.

S ha van még időnk, benézhetünk még néhány eseményre. A Tarandus Kiadó és a Francia Intézet rendezésében a tavalyi irodalmi Nobel-díjas Patrick Modiano világát idézik meg. Soproni András Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényének újra fordításáról beszél, s ne feledkezzünk meg a skandináv irodalomról, az Északi Tanács tavalyi Irodalmi Díjával kitüntetett finn Kjell Westö, Délibáb és Ahol valaha jártunk regényeinek bemutatójára is beülhetünk. De ha a zsúfolt és levegőtlen Millenáris épületében áramló tömeg végképp elsodort bennünket, hallgassunk Vad Fruttikat!