"Bejártam, mondhatnám az egész világot, a Sarkvidékektől az Egyenlítő környékének félelmetes őserdein keresztül Kína, Japán, majd Amerika tájképi nagyszerűségei közé. Lenyűgöző nagyságú a norvég fjord, hangos kacagáshoz hasonlítanám a Garda-tó tájképi pompáit, jártam az Alpok gleccserein, meg a Spitzbergák tundráin, láttam a sivatagot, meg az indiai barlangtemplomokat, ott voltam a mongol pusztákon meg a mandzsu őserdőkben, de akárhol másztam fel valami hegytetőre, sehol sem voltam megelégedve a kilátással, mert nem volt benne a Balaton." (Cholnoky Jenő)

2020. április 14., kedd

Esterházy Péter 70

Április 14-én hetven éves lenne Esterházy Péter, az ezredforduló magyar irodalmának egyik meghatározó alakja. Az ő révén megszámlálhatatlanul sok olvasó kezdett másként olvasni, mint korábban. Könyvhetek sorának „főhőse”. Most, a csupán lélekben megtartható Könyvünnepre is gondolva a 2010-es miskolci megnyitó beszédéből idézünk.





„Ha én Esti Kornél lennék, a kakasokkal kelnék — egész nap dalolnék — aranyat lelnék — peckesen járnék — peckesen járnék-kelnék — kérnék kávét — a nőket becsülném, és becsülés közben, ha-ha, vigyáznék — lenne pénzem, paripám, fegyverem — igazam lenne — nyakkendőm lenne, és magam kötném. Igen. Istenem. Ha én Esti volnék, kötényem is honnan volna. (…) 
Ha én Esti Kornél volnék, azonnal idézném ezredszer is azt, amit Márai az olvasásról mondott, hogy olvasni erővel kell, áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel, kérlelhetetlenül, szűkszavúan, nem fölülről lefelé, hanem elegánsan, nagylelkűen, életre, halálra. (…) Ha én Esti Kornél volnék, nosztalgia és szemrehányás nélkül mondanám, hogy a könyvek hatása egyfelől nevetségesen kicsiny, másfelől, Babits kifejezését használva, bennük van a Kor lelke, a könyvekben, nem másutt. A kortárs magyar irodalomban. Ez a mi nagy felelősségünk, ha akarjuk, ha nem, ha tisztában vagyunk evvel, ha nem. (…) 
Ha én Esti Kornél lennék, nem kellene attól tartanom, hogy idősödve, védekezésül, gőgössé válnék. Szóval könnyen tudnék emelkedett lenni, és arról beszélnék Önöknek, hogy az irodalom a megismerés, a világ megismerésének egy formája, mely forma egyedi, hasonlíthatatlan, örök, és hogy az irodalom nyelve nem az értelmes emberek párbeszédének a nyelve. E nyelv nem a megértésre, hanem az alkotásra törekszik. Az alkotás sötét, homályos dolog, semmiből valamit csinálni, az nem magától értődő. Bár remélhetjük, mélyen emberi. Az irodalom nyelve tehát alkotni akar, létre hozni, létre akar hozni egy épületet szavakból.”

In: Esterházy Péter: Az olvasó országa. Budapest, Magvető, 2018.




A Magvető Kiadó Esterházy Péter születésének 70. évfordulója alkalmából hetven videóval emlékezik az íróra. A kiadó szerzői és munkatársai olyan általuk választott szövegrészleteket olvasnak fel, melyek személyesen sokat jelentenek számukra.
A videók hetven napon át, egészen Esterházy Péter születésnapjáig kerültek fel esténként a kiadó Facebook-oldalára, másnap pedig a YouTube-csatornájára. 



2020. április 13., hétfő

A próféta alakjának megjelenítése Babits Mihály Jónás könyve című alkotásában


„Miért szeretem Babits Mihályt? Természetesen: nem tudom. Nincs mód kipuhatolni, hogy voltaképpen miért szeretünk egy bizonyos költőt (vagy több bizonyosat), irodalmi vonzódásaink talapzata, akár annyi más alapkérdésünké, párás átmenetekkel vész el a sötétben, mint némely festőiskola képein a figurák lába. És nem is csak az úgynevezett tudattalan homálya, érzelmi sötétsége ez, még annál is sűrűbb, hathatósabb, rendszerint a fiatalságé, a kamaszkori irodalmi lázak fényködös evidenciája. Akkor, ott, kamaszkoromban kezdtem el szeretni Babits Mihályt, ahogy az lenni szokott; rögtönös szívdobbanással ismerve föl: ez kell nekem. Vagy: kell nekem ez. (Áldott magyar szórend, ügyetlen szavaink gyámola!) Nem állíthatom, hogy csak őt szerettem, rajongásaim listája hosszú, de azért ő irodalmi tudatom iniciáléja.) „




Babits összes művei

Babits Mihály összes művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Babits Mihály összegyűjtött versei. Budapest, Osiris, 2007. (Szaktárs)

Babits Mihály bibliográfia (Stauder Mária-Varga Katalin szerk.) (Hungaricana)




életrajz

Babits Mihály élete és alkotói pályája (Sulinet)

Babits Mihály (1883-1941) (Kulturális Enciklopédia)



pályakép

Babits Mihály (Érettségizz.org.)

Babits Mihály 1883-1941) (Doksi.hu)

Babits Mihály.  A magyar irodalom története (Spenót) (MEK)


Jónás könyve

Babits és a prófétaszerep (Zanza Tv)

A próféta alakjának megjelenítése Babits Mihály Jónás könyve című alkotásában (Sulinet)

Kooperatív tanítási stratégiák az irodalomtanításban : Babits Mihály Jónás könyve című művének feldolgozása. (Oktatási segédanyag.)


szakirodalom

Babits Mihály: „Engem nem látott senki még”. Babits –olvasókönyv (MEK)

Szigeti Lajos Sándor: "Ki titkaidat tudtam" Babits Mihály Jónás könyveTiszatáj Diák-melléklete. 1997. november)


hangoskönyv

Babits Mihály Jónás könyve (Gáti József)

2020. április 9., csütörtök

Költészet Napja 2020: Kántor Péter: A könyvespolc előtt



Verseiben kitűnő elégiaköltőnk, Kántor Péter újra és újra olyan bensőséges pillanatokra csodálkozik rá, amelyeket már untig ismerni véltünk. Négy fal, szoba, könyvespolc. Igaz, a Duna közel. És nála mindig közel a gyerekkor is (nem véletlenül Kántor a legszeretettebb gyerekversek szerzőinek egyike), amelyben a rendrakás már kényszerítő teendő. A könyvek számbavétele, selejtezése és kudarca hasonló ehhez, de – mint A könyvespolc előtt című vers tanúsítja – már élet és irodalom belátásának jámbor bölcsességével jár.

A könyvespolc előtt

Az ördög súgta nekem egy napon,
vagy egy túlbuzgó angyal inkább, igen,
egy olyan, aki folyton terveket sző
az emberek javára állítólag,
ne halogasd tovább, súgta az angyal,
mire vársz? egyszer meg kell tenni úgyis,
gyerünk, selejtezd ki a könyveid!
És nekiveselkedtem mint Toldi Miklós
annak a recsegő könyvespolcnak.
Megpróbáltam kiselejtezni a könyveimet,
muszáj, gondoltam, ha nehéz is,
de mégis, a jövő érdekében,
hogy legyen helye a jövőnek,
hogy tudjam hova tenni, ha jön.
De hiába erőlködtem, nem sikerült,
nem tudtam kiselejtezni egy darabot se.
Talán mind annyira tetszett, azért?
Á, nem! De ahogy beleolvastam
ebbe is, abba is, amabba is,
elkábultam és megszédültem,
rám tört a gyengeség, mellbe vágott,
akár a tavaszi fáradtság,
az a sok fohász, sok akarás
nyomot hagyni, valami nyomot hagyni.
De hát muszáj-e nekem választani
dadogás és dadogás között?
Ugyan, hagyd a csudába az egészet,
súgta a fülembe az ördög.
Nincsen jobb dolgod? Nincs fontosabb?
Ne törődj a selejtezéssel,
majd megteszi helyetted valaki más,
bízd a holnapra a holnapot,
nem muszáj folyton rendet tenni,
kergetni folyton az igazságot,
minek gyötörnéd magad ezzel?
Majd megpróbálod egyszer máskor.
Körülöttem könyvtéglahegyek.
Bontási terület? Építési?
Szeretnék beköltözni egy toronyházba?
Egy kertre nyíló nyári lakba?
Meghúzódni a hideg elől?
A meleg elől? Ajtót nyitni?
Mit szeretnék? Nagy, tágas teret?
Lerogyni, felpattanni a tükör előtt?
Ex tempore, ó mennyi blabla,
beleolvastam ebbe, abba,
arcok villantak fel előttem,
láttam kíváncsi tekintetet,
csillogó és zavaros szemet,
örök fiatalt, görnyedt hátat,
meztelen mellet, mezítlábat,
lázadót és szimpla hőbörgőt,
hajlékkereső hajléktalant,
láttam bohócot, didergő dívát,
és elkábultam és megszédültem,
és visszadugdostam mindet sorban
oda, ahol eddig is voltak,
egymást gyűrve, taszítva, szítva,
egymás hegyén-hátán szorongva
abban a poros öröklétben,
azon a recsegő könyvespolcon.

A vers a Köztünk maradjon: versek 2009-2012. (Budapest, Magvető, 2012.) című kötetben jelent meg.

Kántor Péter a Digitális Irodalmi Akadémián.

2020. április 8., szerda

Költészet Napja 2020: Marno János: Nárcisz készül




Marno János éveken át teljesedő versciklusának kitüntetett darabjáról írja Radics Viktória: „A Nárcisz készül című vers Marno életművében kirobbanási (eksztatikus) pont volt, egyfajta poétikai »nagy bumm«, melynek hatása azóta is tart. (…) Hosszú évek munkájával kidolgozott, szigorú költői technika, ezerszeresen át- és újragondolt világszemlélet, költészetszemlélet, nagyon-nagyon megpróbáltató költői elhívásban összeforrva.”



Nárcisz készül

A nő mint a pongyola végzet,
míg Nárcisz a tények tükrében
vizsgálja magát. Méretkezik.
Megmerítkezik, úgymond, a tulajdon
arcában, mely arc éppenséggel
nem mond neki semmit. Pedig
ő értelmet adna mondatának,
ez kétségbe nem vonható, a kétség ott
merül fel, ahol Nárciszt a vonások
összekuszálják és elnyelik.



Marno János művei a Digitális Irodalmi Akadémián.

2020. április 7., kedd

Digitális olvasmányok: Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról

A könyvtárak bezártak, az olvasótermek elcsendesedtek. A latin betűk új sorozatában, a digitális olvasmányokban olyan szépirodalmi művekre hívom fel a figyelmet, amelyek szabadon hozzáférhetőek az interneten. Tudom hogy szépirodalmat nem igazán jó online olvasni, hiányzik a könyv fizikai teste, színe, illata, tapintása, de azt gondolom, hogy ezekben a zord időkben sokat jelenthet a digitális szöveg is. Ezúttal Herman Ottó A madarak hasznáról és káráról című művét mutatom be.



"nincsen sem káros, sem hasznos madár, mert csak szükséges van."

Herman Ottó termékeny és kalandos életútja Breznóbányáról indult 1835. június 26-án. A felvidéki szász családban született fiú a természet iránti érdeklődését orvos édesapjától örökölte, aki amatőr természetkutató volt. Bécsben mérnöki tanulmányokat folytatott, ám apja korai halála miatt abba kellett hagynia az egyetemet, géplakatosnak állt, s autodidakta módon képezte magát. Ez a szellemi szabadság egész életén át végigkísérte, amikor felajánlották neki a Műegyetem zoológiai tanszékét, a politikai okokon túl a tudományos függetlenségét féltve az ajánlatot elutasította. Pályájának elindulásában a kor két kiemelkedő tudósa segítette: Brassai Sámuel, „az utolsó erdélyi polihisztor” konzervátori állást kínált neki a kolozsvári Erdélyi Múzeumi Egyletnél, feladata a Mezőség állat- és növényvilágának összegyűjtése volt. De politikai és magánéleti csalódásai miatt (Jászai Mari visszautasította házassági ajánlatát) hamar elhagyta a várost, Budapestre ment, ahol Trefort Ágoston kinevezte a Magyar Nemzeti Múzeum állattárába őrsegédnek.
Lázas kutatómunkába kezdett, majd megjelent első könyve, a Magyarország pókfaunája (1876-1879). Kiemelkedő arachnológiai eredményeit jelzi, hogy 328, közöttük 36 új pókfajt határozott meg. Az 1887-ben kiadott A magyar halászat könyve a halfajok leírásán túl a halászat néprajzi hagyományait is bemutatta. 1888-ban Norvégiában vett részt tanulmányúton, jelentős madártani anyagot gyűjtött, tapasztalatait Az északi madárhegyek tájáról című művében osztotta meg az olvasókkal. Fontosak még néprajzi kutatási, régészeti munkái, s ne feledkezzünk meg politikusi pályafutásáról sem, hosszú ideig országgyűlési képviselőként tevékenykedett.

A zoológiai művek publikálásán túl Herman Ottó tudományszervező tevékenysége is úttörő értékű. Munkásságának kiemelkedő területe az ornitológia volt.

Az első nemzetközi madarászkongresszust Rudolf trónörökös kezdeményezésére Bécsben tartották 1884-ben. A legfőbb cél az volt, hogy a madártannak önálló, tudományos tekintélyt szerezzenek. Herman Ottó 1890 tavaszán madárvonulási megfigyeléseket szervezett. A Fertő - Balaton - Drávafok háromszögben és a Velencei-tónál 16 ornitológus három hónapig reggeltől estig járta a határt, s pontos feljegyzéseket készítettek, melyik madár érkezett haza téli szállásáról. A megfigyelés eredményei Európa-szerte elismerést arattak, s a második madártani kongresszus szervezője nem lehetett más, mint Herman Ottó. Az 1891-ben Budapesten tartott konferencia központi témája a madármegfigyelő hálózat kiépítése volt. Már csak az intézményes keretek hiányoztak, s Herman – „aki tanszék nélkül is iskolát nevelt”, ahogyan Lambrecht Kálmán írja Herman Ottó élete című könyvében –  1893-ban azzal a 16 munkatárssal, (Chernel István, Csörgey Titusz, Schenk Jakab), akikkel a vonuló madarak érkezését rögzítette, megalapította a világon elsőként a Magyar Ornitológiai Központot (ma MME). 


Az önálló telephellyel rendelkező, az amatőrök munkájára építő központ fő feladata egy adatbázis (ma MME Monitoring Központ) kiépítése volt, ide érkeztek be a jelentések a madarak tavaszi érkezéséről, gyűjtötték a begytartalmakat, amelyből eldöntötték, melyik hasznos és melyik káros gazdaságilag, a terepmadarászok meghatározásra ide küldték be a ritkább madarakat. Vönöczky-Schenk Jakab vezetésével elindult a madárgyűrűzés, itt készültek a mesterséges odúk prototípusai, (Csörgey Titusz Útmutató a mesterséges fészekodúk alkalmazásához), s itt szerkesztették a madártani folyóiratot, az Aquilát. Elkészültek a magyar madárvilág első kézikönyvei: Chernel István Magyarország madarai 1898. névjegyzéke, és Herman Ottó A madarak hasznáról és káráról című könyve.

A madarak hasznáról és káráról ( A földmivelő , kertészkedő, halászó és pásztorkodó magyarság használatára) először 1901-ben jelent meg, Herman életében négy kiadást élt meg (1902., 1904., 1908., 1914.), németül (1903), angolul (1909). Népszerűségét mutatja, hogy a Biblia és Petőfi összes költeményei mellett ezt a könyvet olvasták a legtöbben akkoriban. A legutóbbi, 2012-es (Nemzeti Könyvtár 6.) kiadás ugyan üdvözlendő, de nagy formátuma miatt hátizsákba, kabát belső zsebébe nem tehető, erdős-mezős sétáink alkalmával magunkkal nem vihető.
A szöveget Csörgey Titusz rajzai illusztrálják, aki több évtizeden át Ábrahámhegyen élt. A házat később épp Schenk Jakab vette meg!

„Ennek a kis könyvnek legfőbb rendeltetése az, hogy a madarak hasznáról és káráról tiszta képet fessen, mert ezen fordul meg az, hogy a földmívelő, kertészkedő, szóval a gazdálkodó magyarság mindenképpen helyesen bánjék az ég madaraival”– írja Herman a Darányi Ignácz, földművelésügyi miniszter megbízásából, állami megrendelésre készült mű előszavában.
A könyv első részében többféle tudományág, az antropológia, néprajz, nyelvészet, biológia, etológia és az ökológia szemszögéből vizsgálja a madarak életét. Ír az emberekkel való kapcsolatuk alakulásáról, sorra veszi a madárral kapcsolatos szólásokat és közmondásokat, népi elnevezésüket (megtudhatjuk például, hogy a vetési varjú a pápista, a dolmányos pedig a kálomista), összegyűjti a madárdalokat kifejező hangutánzó szavainkat, tárgyalja testfelépítésüket, életmódjukat, kiemeli védelmük fontosságát, különös tekintettel a téli etetésre.
A könyv címében megfogalmazódott dilemmára is megadja a választ: „a kérdés eldönthetetlen, több hasznot vagy több kárt okoz-e akár a dolmányos, akár a vetési varjú, a csóka, szarka, vagy az erdő, mező, a kert, és a levegőég, a vizek, a puszták, a szikek, rétségek és kaszálók bármely madara? (…) nincsen sem káros, sem hasznos madár, mert csak szükséges van."
2020-ban csak megerősíteni tudjuk Herman Ottó szavait, védelemre szorul az egész populáció, hisz az utóbbi 30 év alatt 421 millióval csökkent Európában a vadmadarak száma, s az egyik legnagyobb vesztes, a veréb. S mindig örülünk a madarak védelmét szolgáló hírnek: New York állam azzal segíti a költöző madarak tájékozódását a vándorlási időszakban, hogy lekapcsolja az állami épületek megvilágítását
A könyv második felében a Magyarországon akkor ismert 375 madárfajból 108 leírását adja, s a Chernel-féle határozóra épít. Vizsgálódásainak kiindulási alapja a megfigyelés és a személyes élmény. S nemcsak arról ír, hogy a gazdának mindennapi tevékenységében milyen szerepe van a madaraknak (a haszon és a kár), de arra is felhívja a figyelmet, hogy a gyönyörködésen túl, mit tanulhatunk mi, emberek tőlük.


A kék cinege, aki velünk együtt gyakorló városlakóvá vált, „fejebúbja eleven kék, homloka, pofája fehér; szemén át a tarkófelé húzódva sötétes vonás; a fehér pofa hátúl és alúl feketésen szegélyezve; hasa és farcsíkja kénsárga, inkább czitromos; farka és szárnya, mint a szilva hamva kék; a szárnyon egy rovott, fehéres pásztácska. Csőre olyan, mint egy szorult búzaszem, lába kékes. Fészke szűk nyílású faodvakba van rakva, finom anyagból és nagypuhán. Fészekalja pedig héttől-tizig váltakozik. Tojása a szénczinegééhez hasonlít, de sokkal kisebb.
Legékesebb és leghasznosabb madaraink közül való, mely, mint czinegetársai is, fáradhatatlan munkása az erdőnek, a kertnek, gyümölcsösnek s a rovarok pusztításával kiszámíthatatlan hasznot okoz. Milliókra rúg az egy-két czinegecsalád által elpusztított káros bogárság száma és meg van számlálva, hogy egy párocska 17 óra alatt négyszázhetvenötször tért vissza fiaihoz eledellel.
Igazi kincs, melyet meg kell becsülni. Nem ritka.”

A madarak hasznáról és káráról megjelenése óta eltelt száz év alatt a technika szédületes fejlődése az ornitológia tudományát is átírta. Madárgyűrűzésről már Herman is beszámol, (fióka korában alumíniumgyűrűt teszünk a lábára), ma jeladó berendezésekkel tudjuk követni a madarak útját, hogy csak egy példát említsünk. Ha korszerűbb és bővebb ismeretekre vágyunk, akkor ,mondjuk, a Collins-féle határozót visszük magunkkal madarászásaink során. Lélegzetelállító felvételeket láthatunk, ha megnézzük David Attenborough A madarak élete című sorozatát vagy a Vándormadarak című filmet.

Akkor miért Herman Ottó? Azért, mert ötvözi a tudományos stílust a közvetlenséggel, s az élményszerűség irodalmi szöveget és nyelvezetet teremt. Mi meg csak arra biztatjuk az olvasót, hogy fogjon egy kötetet, menjen ki a szabadba, heveredjen el a fűben: kedély és derű s a madarak iránti el nem múló szeretet árad a könyvből.


Nagyvárosi madarak
dokumentumfilm (2011.)
(írta és rendezte: Berta Enikő)


Témakörök és ciklusszerkezet Ady Endre Új versek (1906) című kötetében

„Megosztó hatású művész és még megosztóbb személyiség. Itthon minden idők legfölforgatóbb lírikusa, akinek förgetegszerű hatása alól sem a (rajongóvá avanzsált vagy fölpaprikázódott) kortárs, sem az utód nem tud kitérni. Fülsiketítő Én-kultusza összefér „az Egészet mondani” egyetemes, biblikus igényével. Az Új versek forradalmi tény 1906-ban, a „gémes kút, malom alja, fokos” eltunyult, félfeudális Magyarországát kipécéző pusztai dalaival, párizsi panorámájával, emberarcú Istenképével (Ady beszélője önérzetében egyenrangú az Úrral), a Léda-szerelem kavalkádos helyzetrajzaival. Lírája életregényként olvasható.” 
Térey János: Intés az őrzőkhöz – Ady Endre. (részlet) In: T: J: Teremtés vagy sem. Esszék és portrék, 1990-2011. Budapest, Libri, 2012.

Ady összes művei

Ady összes költeményei Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)

Ady Endre művei - kritikai kiadás  MTA BTK Irod. tud. Int.


élete

Ady Endre 1877-1919. Kulturális Enciklopédia (Fazekas project)

Ady Endre 1877-1919  SlidePlayer ppt



Ady Endre és az Ady család tárgyi hagyatéka  PIM


pályakép

Ady Endre. Gépeskönyv

Ady élete és költői pályája Sulinet

Ady Endre (1877-1919). A magyar irodalom története (Spenót)



az Új Versek ciklus

Ady Endre Új versek című kötete és fogadtatása - Sulinet

Ady Endre Új Versek Eduline

Ady Endre: Új versek című kötet alkotásai (Érettségizz.org.)

érettségi tételek

Ady Endre pályaképe, költői indulása, ars poeticája (Zanza Tv)

Ady Endre költészete -áttekintés (Érettségi.com)

Ady Endre - Tanulói munkatankönyv (Szövegértés-szövegalkotás)

szakirodalom

Boka László: Elsüllyedt utak- Mindenség-keresés Ady Endre életművében (Litera Tanoda) 

Görömbei András: „Mégis győztes, mégis új és magyar" Vázlat Ady Endre költészetéről  Tiszatáj Diákmelléklete

Herczeg Ákos: A hagyomány újraíródása a modernség korszakküszöbén - Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én... (Tiszatáj Diákmelléklete)

Arató László: Ady az iskolában – recepciós apályban és dagályban (Iskolakultúra)

hangoskönyv



Ady Endre versei Latinovits Zoltán előadásában 

Költészet Napja 2020: Oravecz Imre: Távozó fa

Oravecz Imre az 1998-as nagy verses mű, a Halászóember, majd egy kivételes prózatrilógia után lírában írja tovább „családregényét”, amelynek a már magára maradt mesélő az egyetlen szereplője. A szülőfalujába visszatért költő sorra rögzíti a küzdelmes elmúlás tapasztalatait: 2016-os verseskötetének címadó versében mintha a szemünk előtt születne meg egy-egy élet majdani emlékezete.



Távozó fa

Kiszáradt a terasz mellett a cseresznyefa,
magam ültettem több, mint harminc éve,
hűséges volt hozzám,
ellentétben azokkal a nőkkel,
akikkel alatta üldögéltem,
árnyat adott
és nagy szemű, ropogós cseresznyét,
ha nem fagyott le a virágja tavasszal,
mert korai fajta volt,
először egy nagy oldalága sorvadt el,
aztán aggkori elmezavar lépett fel nála,
tavaly nyáron ledobta az összes levelét,
és újakat hozott, még virágzott is,
az idén le kellett csonkolnom,
az egész korona csupaszon maradt,
kivéve egy véletlenül meghagyott vadhajtást a vezérág maradékán,
egészen lent, szinte a törzsön,
az tavasszal kihajtott,
még nem hagyott itt egészen,
de faidőben mérve már csak percei lehetnek hátra.



„Nemcsak Pestből lett elegem” Vári György interjúja a MANCS-ban.

Krusovszky Dénes: A távozó én (Műút 2016055)

Oravecz a Digitális Irodalmi Akadémián