A hónap verse: Juhász Ferenc: Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb (részlet)

"A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.

Ácsorgok mélázva e kő-villany-szigeten:
az Oktogonon.
Csütörtök este van.
Nem átkozom magam.
Nem siratom.

Kék, sárga, zöld, piros eső zuhog.
Lábamnál olaj-szivárvány-patakok
és föltorlódott esőhólyagok.
Mint mozgékony-bőrű kaméleonok
agyag-csipkekorsó szeme forog
a nyüzsgő buborék-állatok
vízhártya-szeme.
Csillámbársony-bőrük gyűrődik, mozog,
színét cseréli szín után.
Egymáson másznak a piros-taréjú eső-gyíkok.
Ez a tér a virágzó kő-magány
Galapagos-szigete.

Magam vagyok."

In.: Juhász Ferenc: Harc a fehér báránnyal
Budapest: Szépirodalmi, 1965.

A vers teljes szövege a DIA-n.

Ezzel a verssel köszöntjük a 85 éves Juhász Ferencet!

A láthatatlan ember arcai - Gárdonyi a PIM-ben

2013-ban emlékévet hirdettek Gárdonyi Géza születésének 150. évfordulója alkalmából. A programok között szerepel a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Dobó István Vármúzeum közösen készített  kiállítása, „A láthatatlan ember arcai” című vándorkiállítás is, melynek állomásai: Gárdony, Balatonfüred és Székesfehérvár és Szeged.

A kiállítás több téma köré szerveződött. Bemutatja a történelmi regényeket író Gárdonyit: az Egri csillagok, A láthatatlan ember, továbbá az Isten rabjai című művek keletkezését, a témához kapcsolódó rekvizítumokat: az egri vár egy darabját, eredeti török szablyákat, kéziratokat, ezen túl olyan interaktív elemek is színesítik a tárlatot, mint Eger városa 1552-es állapotának számítógépes modellezése, az egri vár puzzle változata, vagy A láthatatlan ember szereplőinek memory játékban való feldolgozása. A meseíró Gárdonyit bemutató teremben található  a kiállítás legkedvesebb mozzanata, a mesesarok, ahol a legkisebbek a Gárdonyi mesehőseivel díszített sámlikon pihenhetnek meg. Megismerhetjük még a botanikus és természetrajongó Gárdonyit, majd a nyelvészt, Titkosnaplójával a középpontban, amit sokáig hamis legendák öveztek, mígnem 1969-ben sikerült megfejteni a 41 geometriai jelből álló titkosírást, s kiderült, hogy a tibetűk nem más, mint Gárdonyi munkamódszerének  és műhelytitkainak a gyűjteménye. A kiállítás az Ida regényével záródik, hisz a regény Gárdonyi ars poétikája, írói hitvallásának összegzése.

A tárlaton megtekinthetjük még az író személyes tárgyait: íróasztalát, amin az Egri csillagokat írta, pecsétnyomóját, pipáit, s néhány akvarell tanúskodik Gárdonyi festői tehetségéről is.


A Gárdonyi Jubileumi Emlékév honlapja

Gárdonyi Géza-honlap

A hónap verse: Tóth Krisztina: Repülő

Miféle testben jössz elém
a földi sodrásban megint?
Folyton változik alakod
a nevek örvénye szerint:
homokpart, kőarc, kisgyerek,
idegen szempár a buszon,
vagy egy utca, mit ismerek,
de a helyet már nem tudom.
Szálltam erre, mint repülő –
ha majd az leszek, integess!
Folyton elébem kerülő,
találgathatom, ki lehetsz.
Amikor ott vagy valahol,
minden a hangodon beszél.
Amikor nem vagy, üresen
ragyog a szív-nem-látta tér.
Emberruhám ha levetem,
találkozunk-e valahol?
Milyen betűkkel írsz nekem
az összefirkált ég alól?
A márvány Szaturnusz mögül
odatalálsz-e, mint a fény,
hogyha smaragdtábla leszek
a Hold fekete felszínén?

A vers Tóth Krisztina Magas labda című kötetében jelent meg.
Budapest: Magvető, 2009.

Tóth Krisztina honlapja

Ünnepi Könyvhét, 2013

"Az írás: harc az angyallal. Nem kétes hát a birkózás kimenetele, más a súlycsoport, az angyal győzelme nyilvánvaló. Józan ésszel föl is kellene adni a harcot, de mi nem éber és józan állapotban, hanem, mint Jákob, álmunkban győzködünk az Ismeretlennel. Mi (mert azt hiszem, szaktársaim is) álmunkban, félálmunkban, félébrenlétünkben, vagy akár ébren tépelődve-rágódva végezzük írói munkánkat. (Munka? Egy megszállottság, melyért munkabért kapunk.) Akkor készül a "mű".

Amikor már a kezemben a toll, előttem az irkafüzet, az csak végső fázisa a munkának. Mesterség, technika, tapasztalás, rutin és szerencse. Erről nem is szeretek beszélni, mert puszta kivitelezés, és ahogy egy szöget is lehet rézsút beütni, vagy egy felhőkarcolót elfuserálni, sose tudom, mi készül a kezem alatt: elfogadható, vagy esetleg kijavítható vagy szemétre való. Ez magánügyem..."

Örkény István: Munkámról. 

In: Örkény István: A mesterség titkaiból. Budapest: Palatinus, 2003.

a 84. Ünnepi Könyvhét és a 12. Gyermekkönyvnapok újdonságai

Szépíró Díj, 2013

2013. június 6-án adták át az idei Szépíró Díjakat az Andrássy úti Alexandra Könyváruház Lotz-termében.

A díjazottak:

Philip Roth: A Portnoy-kór

„Doktor úr, drága doktor úr, tudja mit, ADJUK VISSZA A ZSIDÓNAK AZ ÖSZTÖN-ÉNT! Szabadítsa fel ennek a kedves zsidó gyereknek a libidóját, jó? Emeljen árat, ha kell – bármit megadok érte! Csak ne rettegjek többé a sötét és alattomos gyönyöröktől!”

A hatvanas években vagyunk, az amerikai New York közeli Newark városában. Főhősünk, a 33 éves Alex Portnoy monológját halljuk, a pszichoanalitikus, dr. Spielvogel kanapéján fekve. Portnoy első generációs értelmiségi, az apa ügynök, a milleri kisember, a mama  az amerikai háziasszonyok átlagéletét éli, levezetetlen energiáit a családra zúdítja. Portnoy folyamatosan őrlődik és szorong, a kispolgári zsidó család fojtogató légköre, „Én meleg ebédet kapok odahaza, meg a vele járó gátlásokat”, különösen az anya parancselven működő  nevelési attitűdje megbénítja: teljesít az iskolában, a munkahelyén, de a számára bonyolultnak tűnő emberi viszonyok rendszerébe nem tud beilleszkedni, ez különösen a nőkhöz való viszonyában mutatkozik meg.

Alex a szexualitásban találja meg a kitöréshez vezető utat,  ami kamaszként a fantáziálásokban ölt testet, „A dákómon kívül nem volt egyebem, amiről azt mondhattam, az enyém”, s Roth mindezt finom iróniával és humorral, folyamatos önreflexióval tárja elénk. Portnoy tabukat döntögető, nemiségében megtestesült lázadása nemcsak a befülledt, ortodox zsidó világnak szól, a keresztény kispolgári világgal sem tesz kivételt. Kobak, az egyetemi évfolyamtársnő családjánál tett látogatás és közös életük vizionalizálása találó paródiája a hatvanas évek Amerikájának. Állandó szexuális éhségét Portnoy a végletekig fokozza, csak nem zsidó nőkkel (sikszékkel) tud viszonyt kezdeni, ám minden kapcsolata kudarcra van ítélve. Alex nem nőtt fel, hiába a társadalomban betöltött szerepe, a munkahelyi elismerések. „A zsidó férfi, ha élnek a szülei, valójában egy tizenöt éves gyerek marad”, aki nem tud másba kapaszkodni, mint az egójába. Csakhogy ez az énközpontúság folyamatos öngerjesztéshez vezet, Roth meg elengedi az olvasó kezét a pszichoneurotikus Alex túláradó monologizálásának útvesztőiben, s a térben és időben való oda-vissza ugrások ritmusa dinamikus, sodró szöveget teremt.

Philip Roth regénye (Portnoy’s Complaint) 1969-ben jelent meg, (magyarul 1991), az író harmadik műve volt, ami nemcsak szakmai és közönségsikert hozott számára: Alex személyiségét olyan találóan ábrázolta, hogy a regény címe az orvosok által használt kórkép összefoglaló neve lett.

100 éve született Jékely Zoltán

 Jékely Zoltán

(1913. április 24. Nagyenyed - 1982. március 20. Budapest)

"Jékely a legnagyobbak egyik vonulatába tartozott. S ne tegyünk hozzá ilyet: pont úgy, ahogyan (amilyen) ő már csak volt. Mert polgári, nemzeti, érzelmi, észbeli stb. tartalékai határtalanok voltak. Hazáját sirató verse éppúgy tízesével akad, mint a halottak emlékét őrző poémája, szösszenete, sora. Az ember parányi mivoltát a nagy Mindenségben, az angyalok, Isten (és az istenek) köreit olykor rilkei ranggal érintgető költeményei egymást érik."

Tandori Dezső: A szív realistája, Jékely Zoltán (részlet)

 

 

Jékely Zoltán válogatott versei
A kötetet összeállította és az utószót írta: Tandori Dezső
Budapest: Palatinus, 2008.

Az én országom: in memoriam Jékely Zoltán
Válogatta, szerkesztette, összeállította:  Lator László
Budapest: Nap Kiadó, 2002.








Jékely Zoltán életrajza, művei, bibliográfia és szakirodalom a Digitális Irodalmi Akadémián

Körtefák csodája

 

Palánktalan, kihalt gyümölcsösök

alkonyi csendje csalt a tarka gyepre,

melyen bucskázva, szökve, hemperegve

hancúrozott az odaüldözött

 

 

levélsereg. A körtefák között

szél vinnyogott, s mint csonkaszárnyu lepke,

egy-egy veres levél indult lebegve,

és elkalimpált a fejem fölött.

 

 

S a testem lassan átalöltözött:

két hosszu lábam egybenőtt s a hegybe

ezeragancsu gyökeret döfött.

 

 

Fanedv lett testem mindenféle nedve,

fa voltam már a körtefák között,

s még most is ott vagyok boggá meredve.

 

  1932