Jékely Zoltán
(1913. április 24. Nagyenyed - 1982. március 20. Budapest)
"Jékely a legnagyobbak egyik vonulatába tartozott. S ne tegyünk hozzá ilyet: pont úgy, ahogyan (amilyen) ő már csak volt. Mert polgári, nemzeti, érzelmi, észbeli stb. tartalékai határtalanok voltak. Hazáját sirató verse éppúgy tízesével akad, mint a halottak emlékét őrző poémája, szösszenete, sora. Az ember parányi mivoltát a nagy Mindenségben, az angyalok, Isten (és az istenek) köreit olykor rilkei ranggal érintgető költeményei egymást érik."
Tandori Dezső: A szív realistája, Jékely Zoltán (részlet)
Jékely Zoltán válogatott versei
A kötetet összeállította és az utószót írta: Tandori Dezső
Budapest: Palatinus, 2008.
Az én országom: in memoriam Jékely Zoltán
Válogatta, szerkesztette, összeállította: Lator László
Budapest: Nap Kiadó, 2002.
Jékely Zoltán életrajza, művei, bibliográfia és szakirodalom a Digitális Irodalmi Akadémián
Körtefák csodája
Palánktalan, kihalt gyümölcsösök
alkonyi csendje csalt a tarka gyepre,
melyen bucskázva, szökve, hemperegve
hancúrozott az odaüldözött
levélsereg. A körtefák között
szél vinnyogott, s mint csonkaszárnyu lepke,
egy-egy veres levél indult lebegve,
és elkalimpált a fejem fölött.
S a testem lassan átalöltözött:
két hosszu lábam egybenőtt s a hegybe
ezeragancsu gyökeret döfött.
Fanedv lett testem mindenféle nedve,
fa voltam már a körtefák között,
s még most is ott vagyok boggá meredve.
1932
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése