Irodalmi Nobel-díj, 2019

2019. december 7-én Stockholmban átadták az irodalmi Nobel-díjat. A 2018-as és 2019-es irodalmi Nobel-díjat Olga Tokarczuk és Peter Handke nyerte el.

Az indoklás szerint 2018 irodalmi Nobel-díját Olga Tokarczuk azért kapta, mert elbeszélői képzelete mindenre kiterjedő szenvedéllyel a határok átlépését mint életformát mutatja be. 2019 irodalmi Nobelét az osztrák Peter Handkénak nagy hatású életművéért ítélték oda, amely nyelvi találékonyságával az emberi tapasztalatok határvidékét és sajátosságait tárja fel.

Olga Tokarczuk

- életrajz

- Nobel-esélyesek: Olga Tokarczuk (a Litera.hu összeállítása)

- Győrffy Ákos: "A múlt pszichoterapeutája" - Olga Tokarczuk irodalmi Nobel-díjáról.





művek (a cím -link-egy-egy recenziót, kritikát, regényrészletet rejt)

Az Őskönyv nyomában (ford. Mihályi Zsuzsa)

Budapest, Európa, 2000.

Sok dobon játszani (elbeszélések) (ford. Mihályi Zsuzsa, Pálfalvi Lajos)

Budapest, Napkút, 2006.

Őskor és más idők (ford. Körner Gábor)

Budapest, L'Harmattan, 2011.

Nappali ház, éjjeli ház (ford. Körner Gábor)

Budapest, L'Harmattan, 2014.

Bizarr történetek (ford. Petneki Noémi)

Budapest Vince, 2019.

"Egy ma­dár la­kott ben­ne – ezt érez­te. De kü­lö­nös volt ez az ő ma­da­ra, anyag­ta­lan, meg­ne­vez­he­tet­len, s csep­pet nem ma­dár­sze­rűbb, mint ő ma­ga. Csu­pa olyas­mi von­zot­ta, amit nem ér­tett és ami­től félt: kér­dé­sek, amik­re nem volt vá­lasz, em­be­rek, akik előtt min­dig ros­­szul érez­te ma­gát, von­zot­ta, hogy térd­re es­sen, és egy­szer csak két­ség­beeset­ten imád­koz­ni kezd­jen, ne is kér­jen sem­mit, egy­sze­rű­en csak be­szél­jen, be­szél­jen, be­szél­jen, ab­ban a re­mény­ben, hogy hall­gat­ja va­la­ki. Gyű­löl­te ezt a ben­ne lé­vő lényt, csak sza­po­rít­ja a fáj­dal­mát. Ha ő nincs, nyu­god­tan in­na, ül­dö­gél­ne a há­za előtt, és bá­mul­ná a há­za előtt ál­ló he­gyet. Az­tán ki­jó­za­nod­na, és rá­in­na ki­csit a más­na­pos­ság­ra, az­tán új­ra le­ré­sze­ged­ne, aka­ra­tán kí­vül, min­den szán­dék és el­ha­tá­ro­zás nél­kül. Nyil­ván szár­nya is volt a ma­dár­nak. Né­ha vak­tá­ban csap­ko­dott ve­le a tes­té­ben, ver­de­sett a lán­con, ő azon­ban tud­ta: meg van kö­töz­ve a lá­ba, sőt alig­ha­nem ne­he­zé­ket is kö­töt­tek rá, hogy so­se tud­jon el­re­pül­ni. Is­te­nem, gon­dol­ta, pe­dig nem is hitt is­ten­ben, mi­ért kí­noz így ez a va­la­mi ben­nem. Az ál­la­ton nem fo­gott az al­ko­hol, min­dig fáj­dal­ma­san jó­zan ma­radt, em­lé­ke­zett min­den­re, amit Marek Marek csi­nált, amit el­vesz­tett, amit el­té­ko­zolt, amit el­sza­lasz­tott, amit nem vett ész­re, ami mel­lett el­ment. „Mért kí­noz így, bas­­szus?” mo­tyog­ta ré­sze­gen Ezéseznek, „mért ül ben­nem?”, de Ezésez sü­ket volt, és nem ér­tett sem­mit. „El­lop­tad az új zok­ni­mat”, mond­ta. „Kint szá­radt a kö­té­len."

Olga Tokarczuk: Marek Marek. In: Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház. részlet, Jelenkor, 2013. 11. sz.

Peter Handke

életrajz

Nobel-esélyesek: Peter Handke (a Litera.hu összeállítása)

Bombitz Attila: A határátlépés poétikája: Peter Handke

művek (a cím -link-egy-egy recenziót, kritikát, regényrészletet rejt)

Kaspar (ford. Eörsi István)

Budapest, Európa, 1975.

Vágy nélkül, boldogtalan (ford. Bor Ambrus)

Budapest, Magvető, 1979.

A kapus félelme tizenegyesnél Négy kisregény. / A rövid levél és a hosszú búcsú / Az igaz érzés órája / A balkezes asszony; ford. Gáli József, Györffy Miklós, Tandori Dezső.

Budapest, Európa, 1979.

Gyerektörténet (ford. Kopácsy Lívia)

Budapest, Magvető, 1984.

Az ismétlés (ford. Tandori Dezső)

Budapest, Magvető, 1990.

Végre egy kínai (ford. Győrffy Miklós)

Budapest, Európa, 1990.

Peter Handke: Mikor a gyermek gyermek volt 

Berlin felett az ég

német-francia filmdráma, 130 perc, 1987

Rendező:Wim Wenders

Forgatókönyvíró:Peter Handke, Wim Wenders

Zelk Zoltán-díj, 2019

Markó Béla kapta az idei Zelk Zoltán-díjat. Erről a díj kuratóriuma, Forgó Zsuzsa, Bazsányi Sándor és Kántor Péter döntött. Az elismerést Markó Béla december 4-én, szerdán a budapesti Fúgában tartott díjátadó ünnepségen vette át. Laudációt mondott Bazsányi Sándor irodalomkritikus, az eseményen Fekete Ernő színművész Zelk Zoltán-verseket mondott.

életrajz, művek, szakirodalom - Transindex: erdélyi magyar adatbank

interjú - Markó Béla: Van-e közös Erdély? (litera.hu)

művek - Markó Béla művei a Helikon című folyóiratban

Markó Béla: Bocsáss meg, Ginsberg (részlet)

Igen, én is láttam nemzedékem legjobbjait

feltartott fejjel beleszimatolni a levegőbe,

ahogy a kelet-európai kisvárosok izzadságszaga,

az évszázadok óta poshadó szennyvíz

orrfacsaró büdössége mögött

megéreztük a távoli szélfúvást,

a soha el nem jövő forradalom puskaporszagát,

azt a sűrű, szédítő, összetéveszthetetlen illatot,

amelytől mindannyian megrészegültünk.

Majd amikor elmúlt ez a kábulat,

láttam én is nemzedékem legjobbjait

lerészegedni mindenféle pótléktól,

bortól, verstől, szerelemtől, dicsőségtől,

mert olyan volt itt is a vers, mint a világon bárhol,

olyan volt a másnaposság, olyan volt a kétely,

ugyanúgy takarta el tőlünk

a mindenséget egyetlen női ágyék,

de ha a szemünket behunytuk,

nyitva maradt a fülünk mégis,

és ha a szerelem íze elárasztott minket,

tovább tapogattuk ujjainkkal a külvilágot.

Láttam a barátomat aznap, hogy

kijött a börtönből, és becsengetett hozzám,

kölcsönkért egy táskarádiót,

aztán egyedül halt meg

egy fűtetlen vonatfülkében,

és láttam a többieket is,

akik halálra itták magukat,

és láttam azokat is, akik besúgók lettek,

láttam nemzedékemet, tudom, kik voltak,

és tudom, hogy mivé váltak.

(A teljes vers az ÉS 2017. augusztus 4.-i számában olvasható.)

                      

Füst Milán-díj, 2019

Danyi Zoltán és Barnás Ferenc vehette át  az idei Füst Milán-díjat Budapesten az Írók Boltjában. Laudációt Deczki Sarolta és Radics Viktória mondott.

Füst Milánnak, a magyar irodalom klasszikusának emlékére alapította özvegye, Helfer Erzsébet 1975-ben a Füst Milán-díjat, azoknak az íróknak a díjazására, akik az alapító okirat szerint ” az egyetemes emberi értékeket magas művészi színvonalon képviselik”. A díjat kétévenként felváltva  költők és prózaírók kapják.

honlap - Barnás Ferenc írói oldala

interjú -  Barnás Ferenc: Drámában tartom őket (litera.hu)

részlet - Barnás Ferenc Életünk végéig (Kalligram 2019/9.

interjú - Danyi Zoltán: "nem tud, vagy nem akar véget érni" (Litera)

részlet - Danyi Zoltán: A dögeltakarító (Könyvesblog)

kritika - Bencsik Orsolya: A háború az háború az háború az háború (Műút)

A magyar nyelv napja

2011. szeptember 26-án az Országgyűlés a magyar nyelv napjává november 13-át nyilvánította. 1844-ben ugyanis ezen a napon fogadták el a magyart államnyelvvé tevő, a magyar nyelv és nemzetiségről szóló 1844. évi II. törvényt. A magyar nyelv napja alkalmából két nyelvészeti szótárat mutatunk be!

A Tinta Kiadó 1992-es megalakulása óta folyamatosan jelenteti meg nyelvészeti szótárait: Magyar szókincstár, Etimológiai szótár, Régi szavak szótára stb., több közülük hiánypótló munka, ahogy a Rácz János szerkesztette Állatnevek enciklopédiája és Növénynevek enciklopédiája is. Mindkét mű a Magyar nyelv  értelmező szótára (ÉrtSz.) növény és állatnév anyagára épít, a szótörténeti rész gerincét pedig a Magyar nyelv történeti- etimológiai szótára (TESZ) adja. Talán kevesen tudják, milyen gazdag múlttal rendelkezünk a magyar herbáriumok és zoológiai munkák területén, hogy csak néhányat említsünk: Melius Juhász Péter 1578-ban kiadott Herbariuma, az 1807-ben megjelent Diószegi Sámuel-Fazekas Mihály  Magyar fűvész könyve vagy Miskolczi Gáspár 1702-ben kiadott Egy jeles vad-kert című munkája. Ezen tudományok fejlődésében mérföldkő volt a svéd Linné 1753-ban kiadott Systema Naturae című munkája. A Linné-féle nómenklatúra 7700 növényfaj és 4235 állatfaj leírásával megteremtette a modern rendszertan alapkategóriáit, bevezette a kettős nevezéktant. A növény- és állattani nyelvészeti szótárak tekintetében fontos erről beszélni, mert a munkák szerkesztésénél el kell döntenie a szerzőnek, hogy az onomasziológiai (rendszertani) elrendezést vagy az alfabetikus sorrendet választja, Rácz az utóbbit tette, betűrendben közli a szócikkeket.

A Növénynevek enciklopédiája 760 szócikkében 1030 növénynév szerepel, az Állatnevek enciklopédiája 578 szócikkében mintegy 3000 állatnevet kereshetünk vissza a háromnyelvű (magyar, latin, német) mutató segítségével. A két munka felépítése hasonló elvet követ. A szócikkek élén a növény- ill. állatnevek rövid meghatározása áll, ezt követi a latin elnevezésük. Az adatközlő részt a szótörténet vezeti be, közli a címszó első felbukkanását a magyar írásbeliségben, életútját a magyar nyelvben: milyen fontos szótárak, zoológiai ill. botanikai művek említik, végül kitér a nyelvjárási adatokra is. Az ezt követő magyarázó részben a szó alaktani felépítéséről olvashatunk, végigkövetve annak etimológiáját, a névadás indítékait, társneveit és idegen nyelvi megfelelőit. Az utolsó részben rövid rendszertani leírás szerepel a vizsgált állatról ill. növényről, az emberhez való viszonyáról, mitológiai, néprajzi és irodalmi vonatkozásairól.

Jelen sorok írója elmúlt nyári kis-balatoni barangolásai után újraolvasta Fekete István Tüskevár és Téli berek című művét. Úgy gondolta, a regényből kiválaszt néhány növény- és állatnevet, felkutatja azokat régi botanikai illetve zoológiai munkákban, és a Rácz-féle szótárakat is próbára teszi.
Talán sokan emlékeznek rá, hogy Tutajos a berekbe való megérkezése után rögtön kiszemeli magának a kiszáradt fán üldögélő barna kányát, s a mű végén sikerül lelőnie. Rácz János Állatnevek enciklopédiájában a kánya címszónál találunk rá. Meghatározása: a hollónál nagyobb testű, villás farkú (dögevő) ragadozó madár, latin neve Milvus. Közszóként 1470-ben bukkant fel először: kanya, a TESZ 1763-ból a gánya alakot említi. Szláv jövevényszó, alapja az ősszláv kanja, hangutánzó szó, a ragadozók vijjogását utánozza. A tollazat színe alapján megkülönböztetünk vörös kányát, barna kányát(!), népnyelvi nevén berki kányát, megtudhatjuk, hogy olyan nyelvjárási változatai vannak, mint vadó, krampacs, végül a rövid zoológiai leírás után néhány szólásmondást találunk: Hordja el a kánya stb.

Ha Kiss Jenő Magyar madárnevek (1984) című munkáját ütjük fel, akkor már egy kis biológiai előképzettségre is szükségünk van, mert Kiss nem az alfabetikus elrendezést választotta, hanem a rendszertanit, munkája felépítésénél Chernel István és Herman Ottó ornitológiai munkáira támaszkodott. A mű végén természetesen találunk latin-magyar névmutatót, de a barna kánya önálló címszót a Sólyom-alakúak rendszertani besorolás alatt olvashatjuk. A szó eredetét kutatva Kiss a német (brauner) és olasz (nibbio bruno) tükörfordításra alapoz.

A Téli berekben Tutajos rókára vadászik éjszakánként. Rácz János munkája szerint a róka: bozontos bundájú, bozontos farkú ragadozó állat, latin neve: Canis vulpes. A Jordánszky-kódex (1516-1519) említi először: „Az rokaknak lykok vag’on, es az eghy madaraknak feezkök”. Egyes nyelvészek ősi örökségnek tartják az uráli korból, mások meghatározhatatlan eredetű vándorszónak vélik.  

Miskolczi Gáspár 1702-ben kiadott Egy jeles vad-kert című munkájában így írja le: „ A Róka is az emberek előtt igen esméretes állat, melly főképen három nevezetes gonoszságokról jegyezetik meg: mert igen ravasz, kegyetlen és nagy ételű. Gyűlölséges állat ez az ő ragadozásáért, útálatos az ő büdös vizelletiért, gyalázatos a maga életére való vigyázatlanságáért, midőn a mások életére incselkedik..."
 

S ha ellátogatunk a Diás-szigetre, ahol a Fekete István emlékszoba mellett megtekinthetjük a regény leírása alapján felépített Matula kunyhót is, megismerkedhetünk a Kis-Balaton növényvilágával. A terület egyik jellegzetes fája az égerfa. Nézzük, mit tudhatunk meg róla Rácz János könyvében. Az égerfa vizek partján növő nyírfaféle, latin neve: Alnus, először 1067-ben említik okleveles szórványemlékeinkben: Egur néven, későbbi változatai: 1171: egrug, 1193: egris. Számos helységnevünkben szerepel (Zalaegerszeg), több nyelvjárási alakzata van (egérfa), társnevei berekfa, molfa. A hozzá fűződő hiedelmek egyike szerint, mivel embert elnyelő lápokban él, az éger gonosz szellemek fája.

A Diószegi-Fazekas féle Magyar fűvész könyv (1807) így ír az égerfáról: Barkája ékforma-tsonka vatzkokból áll; minden vatzkonn 3 virág, pikkely tsélzébenn: megkülönböztet: mezgés, körkörös és hamvas Égerfát. Melius Juhász Péter Herbariuma (1578): Eger fa néven ismerteti: Tvuz és egh termésetű az Eger fa, az vizes földben mint egy czont ugy ál, áz főld kűuűl meg rothad. Hasna: … Az leuelet hincz meg, és az házban tericz el, és az balhákat ki uzi.

75 éve halt meg Radnóti Miklós

75 éve, 1944. november 9-én halt meg Radnóti Miklós. A költőre az Októberi erdő című versével emlékezünk. A vers 1938-ban, a Meredek út című kötetben látott napvilágot. A Meredek út - Radnóti életében megjelent utolsó kötete - 1938. december elején jelent meg a Cserépfalvi Kiadónál. A Magyar Bibliophil Társaság Az év legszebb könyve címmel tüntette ki.

„A Meredek út Radnóti költészetének alakulása szempontjából kitüntetett kötet: azt a pillanatot rögzíti, amikor a gyerekkori haláltrauma feldolgozása végéhez közeledik, és az alatta érlelődő másik, háborús haláltudat felszínre tör és átveszi a főszólamot. (…) A magánéleti traumára az évek rárakták a külvilág hordalékát, mindaz a fenyegetettség, amit egy zsidó vallású családba született magyar állampolgárnak el kellett viselnie, Radnótinál traumatikus halálélménybe fulladt” - írja Ferencz Győző a Radnóti Miklós élete és költészete (Budapest, Osiris Kiadó, 2009.) című monográfiájában.

Októberi erdő 

A bokron nedves zűrzavar
a tegnap még arany avar
barna sár lett a fák alatt,
férget, csigát, csirát takar,
bogárpáncélt, mely széthasadt;

hiába nézel szerteszét,
mindent elönt a rémület,
ijedt mókus sivít feléd,
elejti apró ételét,
ugrik, – s a törzsön felszalad;

tanulj hát tőle, védd magad,
a téli rend téged se véd,
arkangyalok sem védenek,
az égen gyöngyszín fény remeg
s meghalnak sorra híveid.

1937. január 17.


               

90 éve született Kertész Imre, Nobel-díjas magyar író

90 éve született Kertész Imre, Magyarország első Nobel-díjas írója. Az alkotóra  a 2006-ban megjelent K. dosszié című önéletrajzi munkája bemutatásával emlékezünk.

„… az egyetlen olyan könyvem, amelyet inkább külső indíttatásra, semmint belső késztetésből írtam: egy annak rendje és módja szerinti autobiográfia. Ha azonban elfogadjuk Nietzsche javaslatát, aki a regény műfaját a platóni dialógusoktól eredezteti, az Olvasó valójában egy regényt tart a kezében”- írja Kertész Imre a könyv előszavában.

A mű keletkezéstörténete a következő. A 2002-ben Nobel-díjat kapott szerző életét és munkásságát bemutató kötetet tervezett a  Magvető Kiadó, melyhez Hafner Zoltán szerkesztő 2003-2004-ben egy  életinterjút  rögzített az íróval; az ebből született kézirat késztette  Kertész Imrét arra, hogy a szöveget átdolgozva önálló irodalmi művet alkosson.

A fejezetekre nem tagolódó könyvben a párbeszédes formát megtartva, a szerző mintegy megkettőzi önmagát, így esik szó életének fontosabb csomópontjairól, olvasmányairól, alkotói pályájának főbb állomásairól úgy, hogy a műveiből idézett kulcsszövegekre is folyamatosan reflektál, keresve a választ az élet és irodalom, valóság és fikció szétválaszthatatlanságának nagy kérdésére.

„A legnagyobb problémát persze az első regényem okozta, a Sorstalanság, ahol azzal kellett szembesülnöm, hogy sokan megírták már, amelyek között nagyon sok rossz változat volt, és egy-két jó. De a lényeg az volt, hogy nem szabad azonosulni. Jól kellett ismerni a nyelv határait. Nagyon világosan kellett tudni azt, hogy az, aki itten beszél, nem egy valódi hús-vér, hanem egy regényfigura, akinek nyelve van. Tehát csak nyelv és semmi más. És ez az a törvény, amely fegyelemben tart, és amelyet átlépve idegen szövegek keletkeznek. Ez jó és világos kontroll, csak nehéz. Úgyhogy a Sorstalanság megírása közben néha évek teltek el két fejezet között. Nem tudtam beilleszkedni abba a stílusba. Mondom, az elsődleges az, hogy aki beszél, az irodalmi figura, az csak egy nyelv, nem hús-vér valóság. És ahogy hús-vér valósággá próbáljuk tenni, elfuserálódik az egész.”

 "A halál kiszámíthatatlan, de megcsináltam az életművemet."

Friderikusz Sándor interjúja.
2014. 09. 04.

Kertész Imre a DIA-n: életrajz, digitalizált művek, bibliográfia és szakirodalom

Kertész Imre Intézet honlapja

Sorstalanság - hangoskönyv

Margó-díj, 2019

2018-ban a Magvető Kiadónál  megjelent, a Vak majom című regényéért Fehér Boldizsár vehette át a legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat az irodalmi fesztivál megnyitóján október 10-én, a Várkert Bazárban.

honlap: Fehér Boldizsár honlapja

interjú: A könyv, ami még véletlenül sem olyan, mint az első palacsinta – interjú Fehér Boldizsárral

kritika: Klajkó Dániel: Lupus in Fabula. (Revizoronline, 2019. 07. 02.)

részlet: Fehér Boldizsár Vak majom - részlet, (Litera.hu)

"A Vak majom egy kifordított fejlődésregény, a főszereplő ugyanis megkap mindent, mégis összeomlik az élete. Érdekes módon azonban éppen ez mozdítja ki abból a passzív és céltalan állapotból, amibe kényelmesen belesüppedt. Az alapvető életfilozófiája ugyanis sokáig az, hogy ha nem csinál semmit, nem is ronthat el semmit. Csakhogy a világ nem így gondolja, saját felelősségére pedig csak az ébreszti rá, hogy belekeveredik egy nagyon bizarr pszichológiai kísérletbe, amelyet két Nobel-díjas boldogságkutató talált ki." (Könyvesblog)