"Bejártam, mondhatnám az egész világot, a Sarkvidékektől az Egyenlítő környékének félelmetes őserdein keresztül Kína, Japán, majd Amerika tájképi nagyszerűségei közé. Lenyűgöző nagyságú a norvég fjord, hangos kacagáshoz hasonlítanám a Garda-tó tájképi pompáit, jártam az Alpok gleccserein, meg a Spitzbergák tundráin, láttam a sivatagot, meg az indiai barlangtemplomokat, ott voltam a mongol pusztákon meg a mandzsu őserdőkben, de akárhol másztam fel valami hegytetőre, sehol sem voltam megelégedve a kilátással, mert nem volt benne a Balaton." (Cholnoky Jenő)

2012. március 12., hétfő

A hónap verse: Győrffy Ákos: Van egy ív


A folyó közepéig pontosan. Nem lenne meglepő,
ha kiderülne egyszer, hogy tényleg pontosan azon
a vonalon fordulnak vissza a hattyúk, miután széles,
úszóhártyás lábukkal egy ideig tapossák a vizet,
hogy felemelkedhessenek végre. Az egész csapat
elindul a túlpart felé. Egy egyenes vonalban repülő
hattyúcsapat közvetlenül a folyó felszíne fölött,
a télvégi délelőtt ritkuló páráiban.

A folyó közepe fölött aztán, egy hosszú, több száz
méteres ívben fordulnak vissza. Ismét hallani szárnyaik
suhogását. Alighogy elindultak és máris a landolás,
ugyanott. A megérkezés e látszólag céltalan repülésből.
Talán csak ennek a gyönyörű ívnek a bejárása miatt,
hogy láthatóvá tegyék ezt az ívet. Hogy van egy ív.
Lehet, hogy csak ezért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése